Novemberi death/doom metal roham!

Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
Dátum: 2019. november 8., péntek

A doom metalt egyenesen a borongós időre szabták, így aligha találhatnánk Ljubljana mostani időjárásához jobban illő turnécsomagot annál, amelyik múlt pénteken az Orto bar vendége volt. Egy esős péntek estén a szépen megtelt Orto így várta a lassabb ritmusokat kedvelő hármast: az Oceanwake-et, az October Tide-ot és a Swallow the Sunt.

Az este első előzenekara, az Oceanwake számunkra teljesen ismeretlen volt, de már az első hangok után különösebb nehézség nélkül ki lehetett találni, hogy a turné főzenekarának honfitársairól van szó. Az ötös ugyanis a Finnország nyugati partján fekvő kisvárosból, Luviából érkezett, és pontosan azt játssza, amit a finnektől várni lehet – a death és a doom metal melodikus elegyét, amelyet a jellegzetes finn melankólia nehéz függönye takar. A finnek első szlovéniai fellépésükön elsősorban a friss, Lights Flashing In Mute Scenery című stúdióalbumukra koncentráltak, a dolgukat teljesen magabiztosan végezték, ugyanakkor elég sablonosan szóltak, és azt hozták, amit számos más finn bandától jobb kiadásban ismerünk – a tiszta és a hörgős vokálok, valamint a brutális agresszió és a teljes kétségbeesés, reménytelenség pillanatainak váltakozását a szomorkás, melankolikus részekkel.

Legalábbis a közönség reakciója alapján jóval nagyobb várakozás előzte meg az este egyetlen svéd képviselőit, az October Tide-ot, amely idén már a Metaldays 2019-en is meggyőzött mindenkit: a fesztivál első napján léptek fel, és leckét adtak minőségi death/doom metalból. Ezúttal sem volt ez másként, csak éppen az intimebb közegben az October Tide még jobban kibontakozhatott. A zenekart a svéd színtér rutinos rókái alkotják – a tagok önéletrajzában olyan nevek szerepelnek, mint a Katatonia, a Dellamorte, a Centinex és a Demonical (utóbbival Alexander Högbom énekes a nagyon erős, friss Chaos Manifesto lemezt is felvette). Ezek a nevek elárulják, hogy a svédek elsősorban a death metalban otthonosak, amelyet viszont az October Tide-ban rendesen le is tudnak lassítani, és a lassú tempókkal a földbe döngölni. Hangzásban az October Tide a korai Katatoniához vagy a chicagói sötét lelkű Novembers Doomhoz (amely a hónaphoz illően még jobban passzolt volna ebbe a csomagba) hasonlítható, de van bennük elég egyéniség ahhoz, hogy a hasonlóság ne legyen zavaró. Az October Tide így az agressziót és a brutalitást helyezi előtérbe, tiszta vokálokat ugyanis nem találni a zenéjükben, és gyökereikhez híven a death metalos oldalukra fektetik a fő hangsúlyt. Az epikus riffek és Alexander brutális hörgése közé az October Tide könnyedén még blastbeateket is becsempész, a baljós atmoszférát pedig masszív, monolitikus riffekre építi, amelyek tökéletesen illettek a borongós, esős ljubljanai hangulathoz – ezt csak megerősítette a záró Adoring Ashes.

A finn Swallow the Sunra a svédek remek produkciója után ördögien nehéz feladat várt: igazolniuk kellett főzenekari státuszukat. Ezt az idén januárban megjelent, When a Shadow Is Forced Into Light című hetedik stúdióalbumukkal érdemelték ki, amelynek címadó dalával köszöntötték a ljubljanai közönséget. A dal a rengeteg tiszta vokállal, a lassú ritmusokkal és a billentyűk bőséges támogatásával gyorsan tudtunkra adta, hogy a Swallow the Sun a tipikus finn receptet kínálja majd, amelyben az agresszívabb részek az örök sötétség melankóliájával váltakoznak. A zenekar játékára nem lehet panasz, hiszen kiválóan össze vannak szokva, a dalok változatosak és mozgalmasak, ám terjedelmes hosszukkal az October Tide tömörebb ütőereje után nehezebben emészthető falatnak bizonyultak, így a Swallow the Sun álmodozó hangulatával ezúttal nem tudott annyira kibontakozni, mint máskor. A csomag egészében egyébként egyenesen a sötét, ködös és esős évszakra volt szabva, amely már be is köszöntött hozzánk.

szerző: Rok Klemše
fotók: Nina Grad