Előadó: Hot Chip
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2010
Értékelés: 3.6/5
A Hot Chip, az elmélázós elektronikus pop/rock angol nagyágyúja, új albummal tér vissza, amely a találó One Life Stand címet viseli. Sokan azt mondanák, hogy a kereskedelmi és művészi siker receptje változatlan maradt, de azért érezni néhány zenei finomságot, amely kissé eltávolítja ezt a lemezt az elődjétől, a Made in the Dark-tól.
Az albumon ezúttal Goddard és Taylor veszi kézbe az irányítást, ők felelnek az anyag zömééért. A lemez ezért jóval optimistább, boldogabb és nyárszagúbb, mint az előző, ami talán annak is köszönhető, hogy a „vidám” nyári hónapokban vették fel, amikor az angol strandokra kétségkívül elözönlenek a sápadt szigetlakók hordái, hogy más színt adjanak a bőrüknek. Mindenesetre kiváló kiindulópont egy jó adag nevetéshez és szórakozáshoz.
A Hot Chip messze van már attól az időtől, amikor a zenei víziójába kísérletezőbb, sőt progresszív mintákat is beleszőtt, de egy kis ebből a szemléletből azért megmaradt náluk. Így nem fárasztanak minket végig egymáshoz hasonlító, mint tojás a tojáshoz, táncos motívumokkal. A élvezetes elektronikus ritmusok mellett a finom balladákban, a soul ihlette pillanatokban vagy a rockosabb részekben is lehet gyönyörködni. A srácok nem feledkeztek meg a változatosság alapelvéről, ugyanakkor üdítően földön maradnak, és nem akarnak lenyűgözni minket a túl gyakori műfajugrásokkal. Mindent mindig a jó ízlés megfelelő határain belül tudnak tartani. Valószínűleg épp ez teszi őket ennyire népszerűvé a hallgatók és a kritikusok körében. Nehéz rossz osztályzatot adni nekik, mert egyszerűen túl szerethetők, de túlzottan dicsérni sem lehet őket, hiszen mindig az arany középút szabályát követik, mindent mértékkel használnak, és nem próbálnak a zenei megszellemültség magasabb szféráiba hatolni. Ez egyszerre érthető és frusztráló, mert az ember óhatatlanul azon kezd tűnődni, mi lenne, ha a srácok kevésbé görcsölnének a fülnek „szép” dalok összeállításán, és egyszerűen elengednék a tehetségüket. Ez már csak a siker ára. Valószínűleg csábítóbb számukra az az élet, amelyben meglehetősen mértéktartó, könnyen befogadható zenét játszanak még mindig elég gazdag zenei örökséggel, mint a tengődés egy olyan muzsika mellett, amelyet nem értene meg elég ember a megélhetéshez. Mindenesetre az album időnként megcsillantja a tehetségüket, ami felveti a kérdést: „Vajon mi lehetett volna?”, de a kisebb jutalmakat is el kell fogadni. Mindenesetre itt van elég jóság ahhoz, hogy ne gyűljön viasz a fülünkben.
A One Life Stand című lemezzel a Hot Chip egy árnyalatnyit más arcát mutatja, mint az elődje, amely kicsit sötétebb és ambientesebb volt, de az alapvonal nem sokat változott. Az album elég változatos ahhoz, hogy ne unjon el, de nem elég ahhoz, hogy teljesen magával ragadjon. Az összbenyomáson valamelyest javít a bőgős… pontosabban a dobos legenda, Charles Hayward (This Heat) közreműködése, de ez sem elég a állótapsra. Mit mondhatnánk még – nagyon szolid, helyenként jó, de hiányzik belőle a féktelenség és a gyilkos ösztön.
Felállás
Alexis Taylor – ének, billentyűk, gitár, ütőhangszerek, zongora
Joe Goddard – ének, szintetizátor, ütőhangszerek
Owen Clarke – gitár
Al Doyle – gitár, szintetizátor, ütőhangszerek
Felix Martin – dobprogramozás
Vendégek: Fimber Bravo – ütőhangszerek, Charles Hayward – dob
Produkció
Hot Chip
Számlista
1. Thieves in the Night 6:09
2. Hand Me Down Your Love 4:33
3. I Feel Better 4:41
4. One Life Stand 5:23
5. Brothers 4:21
6. Slush 6:29
7. Alley Cats 5:21
8. We Have Love 4:28
9. Keep Quiet 4:02
10. Take It In 4:10
