Kiadó: Relapse Records
Megjelenés: 2018. 7. 13.
Produkció: V. Santura
Az album hossza: 53:58 perc
Műfaj: progressive/technical death metal
A német progresszív death metal zenekar, az Obscura esetében elég hihetetlen, hogy minden hullámvölgy és hullámhegy után a felszínen maradt. A felállásváltások az olyan bandáknál, amelyeknek igazán jó zenészekre van szükségük, könnyen végzetesek lehetnek. Szerencsére az extrém metalban – ahol hemzsegnek a tehetséges muzsikusok – az Obscura is talált egy képes gitárost és dobost, akik felvették a 2016-ban megjelent Akróasist.
A felállás megmaradt és stabilizálódott. Az új tagok tulajdonképpen még jobban beletanultak az alkotói folyamatba, és jó két év elteltével már meg is született az utód, a Diluvium. Az album hihetetlenül gyorsan készült el egy olyan zenekartól, amelyik meglehetősen komplex zenét játszik.
A Diluvium a Clandestine Stars című számmal indul, amelyben nincs semmiféle pompázatos intró, helyette a sebesség és a technikásság áll az előtérben. A megalkuvást nem ismerő dal inkább bemelegítés. Már megmutatkoznak a zenekar erényei, de igazi progresszív pillanatok még nincsenek. A vokális dinamikát a refrénben szintetizált ének adja, amelyben a legendás Cynic hatása érződik. A következő dalokkal azonban a banda jobban kinyílik, és megmutatja az igazi arcát. A címadó dalban igencsak változatos a riffek választéka. Virtuóz szólózásból sincs hiány. A ritmusszekció természetesen szintén lendületes.
A Mortification of the Vulgar Sun elárulja, hogy a zenekar egy kicsit le is tud lassulni, tud atmoszférikus lenni, és a megnyugtatásra be-be vet egy-egy torzítatlan részt. Hathat kaotikusan, ugyanakkor érezhető a törekvés a nem szokványos szerkesztésre. Minden következő számmal bebizonyosodik, hogy a banda a progresszív irányt követi.
Az Obscura stílusa tehát jelen van, van egy kis kísérletezés is, de nincsenek túlzott kitérők, amelyek rontanák az összképet. Az Ethereal Skies című számnál a hangzás tovább erősödik a zenekari témák és a billentyűk használatával, bár ezek már korábban is jelen voltak. Ami pillanatokra zavaró, az a szintetizált énekek néhol túlzott használata. Ez a Convergence-ben látszik leginkább. Az atmoszféra mindenesetre megvan, de a dal egészében nem ragad magával úgy, mint a többi. Az Ekpyrosisszal viszont gyorsan jóvátesz mindent: a banda ebben is hű marad a stílusához, a lecsendesedett részben pedig ismét megmutatkozik a virtuozitása.
Az album egy újabb árnyalata az erősen torzított The Conjurationben bukkan fel, ahol az alacsonyra hangolt gitár kerül előtérbe. A záró résszel egy másik elem is előbújik, amelyet a zenekar szívesen használ. Ez pedig a melodika. Az Obscura a melodikával töri meg a monotonitást, az egész pedig ettől jobban hallgatható.
Az Obscura az An Epilogue to Infinityvel zárja az albumot. Ez megint egy rendkívül kidolgozott szerzemény, amelyben van némi lassúság és morbiditás is. Az egész káoszban és agresszivitásban csúcsosodik ki. Remek fordulatról van szó, ami a megfontolt dalszerzés eredménye. Ezen a ponton meg is állapíthatjuk, hogy az album minden várakozásnak megfelelt.
A zenekar összhangja továbbra is csúcsformában van. A néhány évvel ezelőtti felállásváltások ellenére kijelenthetjük, hogy még mindig ugyanarról a bandáról van szó. A minőség nem romlott. Pontosan játszanak, a gitárok erős tényezők, a szólókból pedig nem fogy ki a tank. Linus Klausenitzer basszusgitáros is remekül hallható, és újító a futamaival, ahogy az az ilyen stílusú zenében kell. Sebastian Lanser dobos immár másodszor bizonyítja, hogy igazi utód Hannes Grossmann helyén. A játéka gyors, pontos és kidolgozott. Minden részt remekül kidolgoz. Talán túlzásnak hangzik, de az Obscura tehetséges dobos nélkül nem jutott volna el a mostani ismertségig.
Az Obscura az ötödik stúdióalbumával sem mutatja a lassulás jeleit. Érezhető a következetesség, a megfontoltság és a progresszivitás. Ha a zenekar így folytatja, még sokáig a progresszív death metal bandák egyik legismertebb neve marad.
Értékelés: 9/10
Számlista:
- Clandestine Stars
- Emergent Evolution
- Diluvium
- Mortification of the Vulgar Sun
- Ethereal Skies
- Convergence
- Ekpyrosis
- The Seventh Aeon
- The Conjuration
- An Epilogue to Infinity
- A Last Farewell (Bonus)
Felállás:
Steffen Kummerer – ének & gitár
Rafael Trujillo – gitár
Linus Klausenitzer – basszusgitár
Sebastian Lanser – dob
