Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dominici
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2008
Ki gondolta volna, hogy Charlie Dominici a hosszú távollét után ilyen fenségesen tér vissza a zenei térképre? Valószínűleg kevesen, hiszen Charlie-t a Dream Theaterből való kilépése után, az első album, a When Dream and Day Unite megjelenését követően gyakorlatilag elnyelte a föld. Három éve aztán csendben visszatért a zenei színtérre az O3 trilógia első részével. Olyan csendesen és a reflektorfény nélkül, ahogy Charlie visszatért, úgy szólt az album is: csak ének, gitár és szájharmonika. Váratlan, de meglepő lépés valakitől, aki a ma valószínűleg világ legnagyobb progresszív metal zenekarában indította útját. A vad vér azonban nem hagyta nyugodni Dominicit, így a trilógia folytatásához egész szolid csapatot gyűjtött maga köré, a második rész pedig sokkal jobbra sikerült, mint az első. Három év elteltével az epikus trilógia végre lezárul, és a befejezés mindenízében méltó. Az O3 A Trilogy Part 3 így hangszeres és énekes szempontból is a történet legerősebb és legmeggyőzőbb darabja.
A harmadik rész ott folytatja, ahol az elődje abbahagyta – az emberiség homályos, sötét és morbid kilátásainál. Dominici igazán meggyőző énekkel remekül mondja el ezt a komor történetet, amelynek látszólag nincs happy endje. Az O3 sztorija igazi csemege az összeesküvés-elméletek híveinek: földönkívüli lények terroristacsoportot hoznak létre, amely hatalmas pusztító erejű biológiai fegyverrel teljesen kiirtja az emberiség minden életjelét a Földről. Persze csak a főhős éli túl, az ő megmenekülése pedig afféle allegóriája az elvetemült emberiség bibliai pusztulásának és az új Genezissel való feltámadásnak. Ha a történetben nem is találod meg magad, Charlie zeneileg is bebizonyítja, hogy feltámadt a halálból, és nagyon is eleven. Dominici énekben még soha nem szólt ilyen jól, legyen szó a So Help Me God balladának introspektív, melankolikus sorairól vagy a prog metal romboló, robbanékony, patetikus dallamairól, mint a nyitó King of Terror. Dominici erős, érdes, bús, vidám, és az érzelmek, amelyeket énekével könnyedén megfest, szinte maguktól beleköltöznek a fülbe. A trilógia igazán méltó lezárásáért Dominici a zenekarának is hálával tartozik. A banda még az elődjénél is egy lépéssel jobban szól, de főleg erősebbek, összeszokottabbak és sokkal ötletesebbek. A Dream Theater másolásának még a gyanúja is okafogyott, mert a srácok nem merülnek el a technikai orgazmusban, bár Brian Maillard gitáros szór néhány sweep szólót és bőven ad a patetikus staccato riffelésből. Az ujjai viszont nagyszerűen szaladnak az akusztikus gitárok számos mintáján, amelyeket főként misztikus, atmoszférikus és epikus billentyűk egészítenek ki. Tedd hozzá a kiváló összhangban játszó ritmusszekciót változatos dobolással és a basszusgitár fantasztikus groove-jával, és kész is az egyik legígéretesebb új progresszív metal formáció.
A trilógia lezárult, és eleven bizonyíték arra, hogy Dominici felébredt a hosszú évek álmából, és igen sikeresen megmozgatta az ízületeit meg a csontjait. Az O3 harmadik része gasztronómiai élvezet a zene szerelmeseinek az elejétől a végéig, és ha Dominici ebben a stílusban halad tovább, a progresszív metal térképén új csillag gyúlt ki.
Felállás
Charlie Dominici – ének
Brian Maillard – gitár
Americo Rigoldi – billentyűs hangszerek
Riccardo „eRik„ Atzeni – basszusgitár
Yan Maillard – dob
Számlista
1. King Of Terror 07:52
2. March Into Hell 05:58
3. So Help Me God 04:24
4. Liquid Lightning 05:23
5. Enemies Of God 10:07
6. Revelation 06:57
7. Hell On Earth 05:11
8. Genesis 10:50
