Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Gromka, Metelkova, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. április 11.
Egy olyan koncerttől, amelyet a szervező mexikói mariachikkal teli, eszelős plakáttal hirdetett, az előadókat nem ismerve valami egészen mást vártam volna. De nem, a színpadon nem Antonio Banderas állt, és még kevésbé a Beastie Boys kultikus Hey Ladies videójának felejthetetlen triója. A Fire Walk With Me turné keretében múlt csütörtökön ugyanis három norvég banda állt meg a Gromkában, kettő nálunk egyenesen premierként, míg a turné házigazdái, a Vreid már jó, de mindig szívesen látott ismerősök a hazai színpadokon.
Tíz óra tizenöt perckor, jó akadémiai szokás szerint léptek színpadra elsőként az In Vain, akik legnagyobb örömömre végre összekapták lusta feneküket, és nekivágtak egy komolyabb európai turnénak. Ez a norvég progresszív black/death metal banda ugyanis a fenomenális bemutatkozó lemeze, a The Latter Rain (2007) óta nem megy ki a fejemből, a fülemből. Ezzel magasra tette a lécet, a következő album, a Mantra (2010) idején viszont úgy tűnt, az első lemez csak kezdők szerencséje volt. A nemrég megjelent Aenigma újra felfelé fordította a minőség görbéjét, a norvég heteket pedig először hozta el hozzánk. Az In Vain a mindhárom lemezre jellemző fenséges, epikus hangzásvilágot hozta, ami bizonyította mesteri dalszerzői érzéküket. Az epikus hosszúságú számok, amelyek alatt az In Vain könnyedén felvonultatta az érzések és a műfajok egész palettáját, a bár kis létszámú közönséget is könnyen beszippantották. Elsősorban Sindre Nedland remek teljesítményét kell dicsérni: valódi kapcsolatot teremtett a közönséggel, az énektémák pedig változatosak és első osztályúak voltak, a fülbemászó tiszta ének éppúgy, mint a brutális, nyers hörgés. Ha Sindre-nek meg is volt az igazi karizmája, a zenekar szellemi vezéréről, Andreas Frigstadról ezt a korrekt black metal üvöltés ellenére is nehéz állítani. A színpadon lustán sétálgatva és áloldalas, gonosz pillantásokat vetve még Tim „Ripper” Owens bokszolásánál is rosszabbul festett. Ennek ellenére az In Vain a negyven percét kitűnően abszolválta, az Aenigma számai élőben is ütősen és meggyőzően szólnak, különösen elvarázsoltak azonban az első lemez komplex, mozgalmas eposzai, a Det Rakner, az October’s Monody (egy felejthetetlen „Nick Cave”-es részlettel), valamint a titáni zárás, a The Titan.
Az igazi csalódást ezután a Solefald, vagy inkább egy „tribute to” banda okozta. A Solefald egyetlen állandó tagja, Cornelius és Lazare ugyanis otthon maradt (Lazare), illetve állítólag ételmérgezést kapott (Cornelius). Sajnos a turnén session bandaként maga az In Vain kíséri őket, akik így is előadtak egy rövidebb szettet, ami mindenképp szép gesztus volt, de jobb lett volna megspórolni. Az artfag avantgárd black metal ugyanis a hallószervek valódi kínzása volt, a még rosszabb összképhez pedig hozzájárult a basszusgitáros langyos, vizenyős riszálása, amit inkább egy Coldplay-féle bandától vártam volna, valamint a szövegek, amelyek valami bölcsészkari körökben valószínűleg a „zseniális” minősítést kapnák, a lenyalt frizurás, kötelező vastag fekete keretes szemüveges fiúk és lányok pedig lerajzolnák őket a füzetükbe. Íme néhány példa erre az ostobaságra: „Coco Chanel – welcome to hell/Let me out of my prison cell”, „The truth as it was told to me by Calvin Klein”, „” The USA don’t exist/Again I’m pissed.” Elismerem a lehetőségét, hogy egy igazi frontemberek nélküli „tribute” banda rosszul szólt, de nem nagyon vonz a gondolat, hogy valaha újra megpróbáljam.
A „Solefald”-élmény rossz ízét a norvég Vreid javította ki, akik a kultikus norvég Windir romjain jöttek létre, miután frontemberük, Valfar tragikusan elhunyt. A Vreid azonban működése során sokkal több lett puszta Windir-„melléktermékné”, és kiváló, saját identitású zenekarrá vált. A csapat nemrég adta ki hatodik lemezét, a Welcome Farewellt, amely csak megerősíti a black metal gyökerektől való eltávolodást és az amúgy is gazdag zene sokszínű fejlődését. A Vreid a hatékonyan berendezett, az új album borítójának vignettáival díszített színpadra a The Ramble című kislemez epikus hangjaira vonult be, amely rögtön az elején megrajzolta a norvég folklór képét. A karizmatikus frontember, Sture könnyedén előlépett, és a norvég zászlót ábrázoló kötelező egyenruhában hevesen és hatékonyan vezényelte Vreid-hadseregét. Az újabb Vreid erősen hangsúlyozza a dallamos komponenst, amely a black metalról alkotott képüket erős rockos hatásokkal színezi, ezt pedig még tovább mélyítik a szinte folklorisztikus, „polkás” pillanatok, amelyekre az Oompa Loompák is táncra perdülnének; ennek szép példája volt a későbbiekben a kiváló The Reap, fülbemászó riffekkel és hátborzongató szólókkal. A Vreid szövegei olyan témákat érintenek, amelyeket nagyjából három részre oszthatnánk: az első lemezeken a gonosz és a sötétség a téma, a klasszikus black metal témák közelében, a zenekar középső korszakát erősen a norvég folklórról szóló szövegek jellemzik, még inkább pedig a második világháborúról és az megszállók elleni harcról szólók, a Welcome Farewellen pedig a Vreid ismét fantasztikusabb, misztikusabb elemekhez nyúl. Pontosan ilyen képet festett nekünk a Vreid, hiszen például a The Reap és a Welcome Farewell elvitt minket a sötét norvég erdőkbe, a Songen at Fangen és a Raped By Light az epikus nagyságrendű black metal riffelésbe, az Alarm pedig a norvégok sorai közé, akik a második világháború alatt fellázadtak a német megszállás ellen. A norvégok kiváló fülkét találtak a rock ‘n roll ritmusokkal és időnként thrash metal hatásokkal kevert black metalnak, amely egyedi, és egyben átkozottul fülbemászó! A színpadon a Vreid Sture, a gitáros-énekes vezetésével nevének, a „harag”-nak tiszta definíciója volt, a kiváló fellépés ellenére (vagy éppen amiatt) azonban erősen hiányzott még egy-két szám. Szépen illett volna például a Jarnbyrd vagy az Under Isen az I Krig albumról, amelyet a Vreid ezúttal teljesen kihagyott. A norvég Haragosok azonban könnyedén kijavították a koncert kétségbeejtő közepének rossz ízét, és egyben lejátszották az idei év eddigi egyik legjobb nálunk megrendezett koncertjét.
Setlist
VREID:
1. The Ramble
2. The Reap
3. Songen at fangen
4. Welcome Farewell
5. Arche
6. Alarm
7. Sights of Old
8. Raped By Light
9. At the Brook
10. Pitch Black
Képgaléria
