Előadó: Hopesfall
Kiadó: Trustkill Records
Megjelenés: 2001
Réges-régen, 2001-ben a Hopesfall az 1999-ben megjelent debütalbuma, a The Frailty Of Words után előrukkolt a No Wings To Speak Of EP-vel. Mindössze négy szám, amelyeken még utoljára Doug Venable hangja üvöltött (és csak keveset énekelt), ez lett az ugródeszka, amelynek köszönhetően a srácok elismert névvé váltak. Azt nem mondanám, hogy ekkoriban beköltöztek volna a tinilányok szívébe, de az biztos, hogy kiváló bandaként fogadta őket számos internetes kritikus, még nagyobb lelkesedéssel pedig a világ jól olvasott zenei magazinjainak szerzői. A lemez állítólag a Takehold records gondozásában jelent volna meg, de az album megjelenése előtti utolsó pillanatban szerződést kötöttek egy új kiadóval, a Trustkill records-szal, amellyel a mai napig együtt dolgoznak, igaz, a zenekar felállása azóta kissé megváltozott. Az első lemezhez nehezen tudnám hasonlítani, mert nem ismerem, de az EP-t össze tudom vetni az újabb albumokkal. Annyit biztosan állíthatok, hogy az általam ismertek közül ez a legütősebb. Minden számban keveredik az éneklés, az üvöltés és a nyomatás, ami olyan zenekarok muzsikájához mérhető, mint az Underoath, a Poison The Well, de akár a fiatal Blessthefall is. Úgyhogy a lelkesedésem már az elejétől fogva óriási volt. Riffelés emocore stílusban, az éneklés és az üvöltés is úgyszintén. Nagyon kemény!
Az album története az OPEN HANDS TO THE WIND című számmal indul, amely rögtön magával ragadott. Az elején egy kissé csendes bevezető, amit az első másodpercekben alig hallani, hamarosan könyörtelen, zajos riffelésbe csap át, és a legtöbb benne az üvöltés. A dal jó felénél minden lecsendesedik, és olyan érzésünk támad, mintha egy teljesen másik számba pottyantunk volna. A következő dal, az APRIL LEFT WITH SILENCE megint teljesen levett a lábamról. Kissé lassú kezdés, aztán újabb váltás, amitől a szám egy kicsit megváltozik. Felesleges is szót vesztegetni rá, mert az egész brutálisan jó! A THE END OF AN ERA viszont a kedvencem erről a lemezről. Igaz, ez a leghosszabb, de ez a bő 7 perc helyett inkább a közel 7 perc, és olyan gyorsan elszalad! Megint megvan benne minden, ami szerintem egy jó dalhoz kell, és be kell vallanom, hogy a Hopesfall először hagyott szóhoz sem jutni, mert ez a szám egyszerűen fenomenális! Teszteld te magad. Az utolsó, negyedik dal a THE FAR PAVILIONS, amelyben ismét keveredik a gyorsaság és a nyugalom, és az emocore-ra jellemző riffek is ott vannak, mint a korong összes többi számában. Még egyszer utoljára: KIVÁLÓ!!!!
A Hopesfall ezúttal tényleg magával ragadott, és be kell vallanom, hogy szeretném őket visszakapni abban a formában, ahogyan ezen a lemezen játszottak. Az EP-ről szóló összes pozitív véleménnyel messzemenően egyetértek, mert a srácok egy igazán meghallgatásra érdemes albumot tettek le az asztalra, és ezzel már pályájuk elején bebizonyították, hogy minden szempontból kiváló banda. Rajongóként azt is merem állítani, hogy eddig ez a legjobb lemezük, és nagy kár, hogy mindössze 4 szám van rajta! A szavaim igazságáról pedig győződj meg magad!!!!!!!
Felállás
DOUG: ének
RYAN: gitár, ének
JOSH: gitár
PAT: basszusgitár
ADAM: dob
Produkció
Mark Miley
Számlista
1. Open Hands To The Wind
2. April Left With Silence
3. The End Of An Era
4. The Far Pavilions
AZ ALBUM HOSSZA: 19:37
