Helyszín: Bécs
A koncert dátuma: 2007. március 29.
Látogatók száma: 4200
Jegyár: 35 EUR
Péntek volt. A Koncerti.net szervezésében indultunk el az esős Ljubljanából a többórás útra Bécs felé. Celjében és Mariborban felszedtük a többi szerencsést is, akik NIN-pólókban és NIN-logós láncokban feszítettek, és időben megszerezték a jegyüket. Szóval teltházas volt a busz. A lelkesedés és a nagy esemény előtti várakozás szinte gőzölgött az autóbuszból, ami vidáman ugrált az osztrák autópálya kátyúin.
Minél közelebb értünk a célhoz, annál szebb lett az idő. Végül megérkeztünk a napsütötte, kellemesen meleg osztrák fővárosba.
Andreával gyorsan körbenéztünk a Stephansplatzon, ami amúgy is kötelező rituálé, valahányszor Bécsben járok.
Hét órakor kinyílt az ajtó a számunkra aznap egyértelműen szentélynek számító Gasometerben.
Először a pénztárnál felvettem a jegyeket, csodával határos módon minden gond nélkül, aztán Andreának meg kellett ígérnie a biztonsági őrnek, hogy nem dobál majd semmit a színpadra. Volt ugyanis nála egy ajándékba kapott üveg likőr, ami láthatóan kicsit gyanúsan festett.
Szóval Gasometer. Imádom ezt a termet. Kellemes formájú, hibátlan a hangosítás, barátságos a személyzet. Itt mindig otthon érzem magam.
Pár perccel 20:00 előtt lépett színpadra az előzenekar, a Ladytron. A terem ekkor még siralmasan üres volt.
A Ladytron Angliából jön, az egyik tagja viszont Bulgáriából származik.
A fellépésük a legapróbb részletekig kidolgozott. Elegánsan öltözött lányok, szorgos fiúk. Igazi hangszerek és elektronikus szintik keveréke. Ráadásul minden dalt más színű fény kísért. Alig félórányi remek elektropop, amitől talpra ugrik az ember. Na jó, ha nem osztrák. Őket ugyanis elég közömbösen fogadták. Pedig nagyon jók voltak.
A színpadra hirtelen rájuk szabadulnak a roadie-k. Alig valamivel több mint fél órájuk van, hogy felkészítsék a színpadot arra a zenekarra, akiért mindannyian itt vagyunk. Szorgosak, mint a hangyák. Az egyikük még egy nagy kartoncsövet is felvonszolt a színpadra, amire egy arcot rajzoltak. Ez volt a segédeszköz ahhoz, hogy beállítsák az est sztárjának fő mikrofonját a megfelelő magasságra. Ilyet még nem láttam.
Szóval maradt még idő az utolsó teendőkre, például egy ugrásra egy osztrák sörért.
A terem zsúfolásig megtelt. Pedig egy nappal korábban is itt játszottak.. Bár jártam már párszor a Gasometerben, ennyi embert még sosem láttam. Mindenki izzott a türelmetlenségtől.
Nehéz, indusztriális hangok szólalnak meg. És bumm. A színpadra berobban Trent Reznor a Nine Inch Nailsszel.
A lelkesedés határtalan. A koncertet a Pilgrimage-dzsel nyitották.
Kell egy kis idő, mire felfogod, hogy egy ilyen mega zenekar, mint a Nine Inch Nails koncertjén vagy.
A Mr. Self Destruct aztán végleg felébreszt. Utána még szép adag szám következik a The Downward Spiral albumról – Piggy, Heresy és March Of The Pigs.
Valahogy mesés fényeffektekre, óriásvásznakra számítottam… a színpad felépítése elég egyszerű volt, de azért nagyon hatásos. Hátul hosszú fényvetők a színpad felett, mellettük fogantyús lógó lámpák, amiket meg lehetett lendíteni. Váltakoztak a piros és a fehér reflektorok, gyakran pedig mesterséges köd borította a színpadot.
A színpadi energia isteni volt. Adrenalinnal teli zenekar, tökéletes hangzás. Bizonyíték rá, hogy Trent kétszáz százalékosan végzi a dolgát. A terem hőmérséklete a maximumig emelkedett.
Az első nagyobb lelkesedéshullámot kétségkívül a Closer hozta. Kicsit pikáns szöveg, de úgy odavág a ritmus, ahogy kell. Ütős és koszos. Így folytatódott tovább is. Aztán jött a kötelező szám, ami egyetlen koncertről sem hiányozhat. A La Mer egy nyugodt hangszeres darab, szépen megmutatja, mire képes Trent. Az egyik legszebb.
A Hurtről sem szabad megfeledkezni. Trent jókora részét egyedül játssza billentyűn, sötét hangulatban, fénycsóvában. Gyönyörű. A terem énekelt. Hamarosan csatlakozik hozzá a NIN többi tagja is, és az energia újra visszatér.
Következett a szuper The Hand That Feeds, ami egyenesen a levegőbe lő, majd a záró Head Like A Hole. A végén repülnek a hangszerek a színpadon, Aaron gitáros a hangfalakra kapaszkodik, és ahogy megjelentek, olyan gyorsan le is lépnek.
Fenomenális másfél óra. Robbanékony performansz, tökéletes hangosítás. A számok egymásba folytak, köztük semmi szünet. Trent egy szót sem szólt. Mindent, amit mondani akart nekünk, a művészetén keresztül fejezte ki – a zenén. Hihetetlenül orgazmikus produkció tanúi lehettünk. Nehéz leírni – ezt egyszerűen magatoknak kell átélni. Szóval felejthetetlen…
Setlist
1. Pilgrimage
2. Mr. Self Destruct
3. Piggy
4. Heresy
5. March of the Pigs
6. Closer
7. The Becoming
8. Last
9. Wish
10. Gave Up
11. Help Me I’m in Hell
12. Eraser
13. Reptile
14. La Mer
15. Into the Void
16. No, You Don’t
17. Get Down, Make Love
18. Down in It
19. Hurt
20. The Hand That Feeds
21. Head Like A Hole
Képgaléria
