Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Weather Report
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1980
Játékidő: 48:05
Értékelés: 5/5
A „Night Passage” a jazz fusion legendái, a Weather Report életművének egyik utolsó klasszikusa, amely vissza tudja idézni a romantikus időket, amikor a rangos kollektívában hihetetlen hangszeres harmónia és a zenei ötletek spontaneitása uralkodott. Ennek a stúdió albumnak a fő különlegessége, hogy az elejétől a végéig élőben vették fel, 250 szerencsés közönsége előtt, akik azon az estén a Complex nevű teremben (Los Angeles) találták magukat. A zenekar koncertereje csúcsán egy felejthetetlen, kétnapos koncertspektákulumot adott, esténként két előadással. A Weather Report-klasszikusok koncertváltozatai mellett teljesen új szerzemények is helyet kaptak, amelyek a kisebb stúdiómunkák után a „Night Passage” alappilléreivé váltak. Az album hangzása nem is lehetne különbözőbb elődjétől, a „Mr. Gone”-tól (1978), amelyet számos bírálat ért túlproduráltsága miatt, különösen a módosított szintetizátorok textúrái miatt. Zawinul és Pastorius úr tehát nem ismételte meg a produkciós hibát, és kivételesen élő, teli, természetes hangzásról gondoskodott.
Az pedig, amiben a „Night Passage” felülmúlta elődjét, az egyes szerzemények természetében rejlik: velük a zenekar a pályája kezdeti éveinek felszabadult improvizációs hagyományához való visszatérést jelezte. A Weather Report ekkorra már alaposan megcsömörlött a hírnévtől és attól, hogy az őrjöngő közönség előtt minden este rockbandás módra slágereket kellett játszania. Egyre nagyobb lett az ellenszenv a „jazz rock” címke iránt. Logikus reakció következett: visszatértek a hagyományosabb jazzgyökerekhez, amelyek a teljesen felszabadult improvizációkon és a kevésbé strukturált komponáláson alapultak. Így részben feltámasztották korai napjaik szellemét, miközben megtartották a magas komplexitást, a feszültséget és a kivételes hangszeres arrogranciát; azokat a tulajdonságokat, amelyeket a 70-es évek fordulóján szereztek. A helyes irányba tett lépés érdeme minden bizonnyal az új ütőhangszeres, Robert Thomas Junior érkezésében is keresendő. Ő a hagyományos jazz iránti szeretetével meghozta azt a szükséges ritmikai dinamikát, amelyet Zawinul és Shorter már évek óta hiányolt. Robert technikája közelebb állt a bebophoz, mint a legtöbb elődje latin ritmusaihoz.
Az egyes számokon belüli improvizációk a „Night Passage”-on a legmegragadóbbak közé tartoznak a zenekar történetében. A Weather Report mindig is híres volt kivételes összeszokottságáról és sajátos koncertmeglepetéseiről. A spontaneitás és a gyorsaság, amellyel ezen a két estén megmutatkoztak, egyszerűen hihetetlen volt. A megdöbbentő hangszeres kohézióért, valamint az egyes aranzsmanok és harmóniák megalkotásának kalandvágyáért a zenekar minden tagja felelt. Közben elég teret hagytak az egyéni szólóknak is, amelyek legendás tehetségek bemutatására szolgálnak, és akiket nem kell külön bemutatni. A legendás Jaco Pastorius minden rajongójának rengeteg oka lesz a puszta élvezetre a „Night Passage”-on, hiszen minden idők legszellemesebb, hogy ne mondjam, legjobb basszusgitárosa egy sor felejthetetlen, szivárványszínű basszusvonalról, eredeti szólóról és szaftos riffről gondoskodik, amelyek közben néha egészen elfelejtjük, hogy nem elektromos gitár szól.
Ha számról számra végigsétálunk az anyagon, könnyen megállapítható, hogy a gyökerekhez való stilisztikai visszafordulást már a kiváló címadó szám megtestesíti. Az improvizációs betétek felszabadultsága és spontaneitása irigylésre méltó szinten van. Shorter szaxofonmenetei a gazdag ritmikus kíséret mellett közelebb állnak a hagyományos jazzhez, mint a fusionhöz, a kísérletező játékosságról pedig főleg Pastorius funkos basszusvonalai gondoskodnak. Ami ebben a számban a legjobban lenyűgöz, az a játék tempója, amely a hossza előrehaladtával egyenesen növekszik. A nagy világutazó Zawinul egy Velence és Bécs közötti éjszakai vonatúton kapta hozzá az ihletet, amikor a sínek kattogásának ritmusát és a pályaudvarok hangosbemondóit hallgatta. A ritmikus tempó fokozódásával a gyorsuló vonat hangulata a legapróbb részletekig megelevenedik. A „Dream Clock” gyengéd dallamával, amelyet Zawinul szintetizátorainak hatalmas hullámaira és Shorter álmodozó szaxofonmeneteire építettek, kellemes módon lecsillapítja az előző szám felkorbácsolt hangulatát. Itt érezhető az az álmodozó lüktetés, amely a korai lemezeiket jellemezte. Peter Erskine, aki a változatos cintányérhasználatával tűnik ki, a „Motion Poet” (1988) című szólóalbumára felvette ennek a klasszikusnak egy kissé módosított változatát.
A „Port of Entry” ennek éles ellentéte, hiszen kompromisszumot nem ismerő improvizációs roham, ahol csodálni lehet a zenekar kivételes hangkombinatorikai érzékét. A szerzemény csúcspontja Pastorius gyilkos szólója, amely a temperamentumos ütőhangszeres és dobkíséreten át nyújt kezet a Zawinul szintetizátorszólójának, amely semmivel sem kevésbé kiváló. A végén a közönség zúgó ovációja hallható, ami még tovább fűszerezi a felhevült hangulatot. A „Forlorn” szinte tipikus Zawinul-szerzemény, ahol megtaláljuk az elektromos zongorán játszott éber, enyhén melankolikus díszítéseit és Shorter szaxofonjának a lehető legfinomabb kíséretét. A forlorn angol kifejezés az elveszettségre, elhagyatottságra, amellyel jól összecseng a szám borongós hangulata. A Weather Report mindig is a koncertmeglepetések sajátos mestere volt. Az album legnagyobb meglepetését Ellington klasszikusának, a „Rockin’ in Rhytm”-nek a kiváló feldolgozása adja, amelyet számos szaxofonos és billentyűs tréfával, valamint huncut ritmikus basszusdíszítésekkel is megfejeltek, hiszen a feldolgozások a zenekar történetében valóban igazi ritkaságnak számítottak.
A „Fast City” a címének megfelelően a kompromisszumot nem ismerő ritmikus sebesség megtestesítője, főleg a Pastorius–Erskine–Thomas Junior hármas viszonylatában, bár „a két öreg” is remekül tartja a lépést fiatalabb társaival. A „Three Views of a Secret” Pastorius egyik legjobb szerzői-hangszeres gyöngyszeme egyáltalán. A zseniális basszusgitáros vele nemcsak lélegzetelállító hangszeresként, hanem kiváló zeneszerzőként is megmutatkozik. A szerzemény belehajlik a szaxofon gazdag aranzsmanjainak súlya alatt, a középső részében pedig az improvizációk és a borzongató passzázsok nyalogatnivalóak. A zárlatban teljesen spontán és váratlanul bontakozik ki egy fenséges dallam. Ennek a klasszikusnak az eredeti, zenekari változata Jaco második szólóalbumán, a „World of Mouth”-on (1982) található. A monumentális zárásról pedig az epikus, több mint 10 perces „Madagascar” gondoskodik, amely Zawinul afrikai tájak és a világzene iránti rajongását tükrözi. Minden szempontból a zenekar egyik legfenségesebb improvizációja ez, ahol megsejthetetlen hangzásvilágok nyílnak meg, főleg az Oberheim szintetizátoron előadott őrült kalandozásokon és a határtalanul szellemes ritmikus etnobetéteken át.
A „Night Passage” rendkívül sikeres visszatérés néhány olyan hangzásbeli alapelvhez, amelyekkel a jazz fusion legendái megújították hűségüket a teljes zenei spontaneitáshoz. A jazz rockkal való kacérkodás után a „Black Market” (1976) és a „Heavy Weather” (1977) mesterművein, valamint kisebb mértékben a smooth jazzzel a „Mr. Gone”-on, ez a stílusforduló rendkívül üdvözlendő felfrissülésként érkezett. Az albumot végig kivételes felszabadultság, spontaneitás és élő hangzás jellemzi. Ugyanakkor korai éveik óta nem büszkélkedhettek ilyen fokú éteriséggel és ennyire változatos, kiváló improvizációkkal. Ebből a szempontból diszkográfiájuk egyik legjobb pillanatát jelenti. A „Night Passage” mesteri teljesítmény, amelyet manapság mindazok tudnak majd a legjobban értékelni, akik a Weather Reportban mindig is elsősorban a spontán jazzes természetet csodálták, amely a teljesen szabad, strukturálatlan zenei formákból merített, és a jazz rock fusiont csupán a fejlődésük számos állomásának egyikeként tekintették.
Felállás
Joe Zawinul – billentyűk
Wayne Shorter – szaxofon
Jaco Pastorius – basszusgitár
Peter Erskine – dob
Robert Thomas Jr. – ütőhangszerek
Produkció
Joe Zawinul és Jaco Pastorius
Számlista
1. Night Passage
2. Dream Clock
3. Port Of Entry
4. Forlorn
5. Rockin’ In Rhythm
6. Fast City
7. Three Views Of A Secret
8. Madagascar
