Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Zero Procent
Kiadó: Fonografika
Megjelenés: 2012
Játékidő: 36:10
Értékelés: 4/5
A Zero Procent rendkívül jó lengyel rockzenekar, amely kifejezetten és nyíltan kacérkodik a rádiós megszólalással. Persze reálisnak kell lenni. Mivel a szövegek – egyetlen új dal kivételével – teljes egészében lengyelül íródtak és szólalnak meg, a Zero Procent elsősorban a lengyel rádiók frekvenciáit célozza meg. Érdekes, hogy a 2007-es debütáló lemezen még végig angol szövegek szerepeltek. A két album közti időszak elég hosszú volt ahhoz, hogy kikristályosodjon: a Zero Procent láthatóan nem elég érdekes ahhoz, hogy felkeltse a nemzetközi piac figyelmét, ezért visszatértek az anyanyelvükön írt versszakokhoz, hogy legalább a lengyel zenei mainstreamben megvessék a lábukat. Persze erre csak célozgatni tudunk, de ez az egyik lehetséges forgatókönyv. Máris azt gondolhatjátok, minek akkor egy olyan külföldi zenei portálon, mint a RockLine, egyáltalán lemezkritikát írni erről az albumról? A zenekar saját kezdeményezésére jelezte az érdeklődését, és tény, hogy az új lemez is megerősíti, amit már említettem: a Zero Procent nagyon jó formáció.
Az új stúdióalbum 11 dalt hoz, és nem titkolja az erős támaszokat a groove-os ritmikai textúrákban, amelyek automatikusan tapsolásra késztetik a hallgatót. Jelen van a funkos ritmusalap (Nothing to Hide, Dobrze mi z tym), itt-ott fertőző popmelódiába csapnak át, ahogy azt a nyitó címadó dalban vagy a Dobrze mi s tym-ben pillanatok alatt észreveheted. A Bo w nas sila az album azon pontja, ahol a pop elem az aranzsmanokban felülkerekedik a zenekar rockalapú zenei ábécéjén, ezért nem csoda, hogy duettben Franek énekes mellé csatlakozik Patrycja Malinowska énekesnő, hogy megsózza ezt a pop elemet.
A srácok emellett nagyon jó érzékkel nyúlnak a vezető aranzsmanokhoz is, amelyeket az alternatív rock vizeire eveznek, ahol a leírt groove-ritmika a kiváló, meleg és dinamikus hangzású produkció mellett bőségesen kontrasztot kap, és különösen csábító (A gdyby tak és/vagy a misztikus záró Nie powiem). A „Nieuniknione” egészét kidolgozott art-érzék keretezi, a fertőző dallamosság és énekelhetőség, amely már az első hallgatásra beindul. A Wystarczył gest dal hard rockos hátteret fed fel a gitárosoknál, főleg a klasszikusan felépített gitárbevezető frázis és a középső hangszeres rész révén, amelyet klasszikus hard rock szólózás sóz meg; mindezt szépen keretezi a döcögve lovagló ritmus, amely más hangzásvilágú produkciós környezetben akár kifejezetten glam rockosan is kiemelkedhetne.
A zenekar ereje a kifinomultan megfogalmazott vezérmotívumokban rejlik, amelyek fertőző dallamos témákban érik el atmoszferikus végső töltésüket. Értik a hangulat fokozatos építését, és ezt sikeresen kamatoztatják is a dalokban. Kamil Franczak énekes hangja a kamaszos rosszcsontság, sőt némi lázadó attitűd igazi felhangját hordozza, ugyanakkor édes tisztaságot is, amely a dalokba a pop elemet viszi. Az énekes a tehetségét az énekvonalak felpezsdítésével is kamatoztatja: színes improvizációs sminket ad nekik, de ezzel semmiképp sem lő túl a célon.
A kíséret zömét a gitár adja, és egyszerűen hihetetlen, milyen kiválóan van kihasználva az egész tér. Nemcsak az alap riffek, hanem a finoman formált szólók is, valamint a további vonalak hozzáadásának megoldásai a motívumok díszítésére. Rögtön ki kell emelni, hogy a zenekar gitárhangzásban a tiszta, organikusan csengő megközelítést követi, és ezt helyezi előtérbe a zajos torzítással szemben, bár az albumon többször kifejleszt e téren egy „kontrasztosan hangszerelt kettősséget”, hiszen a Zero Procentben két gitáros él együtt. A torzítás leggyakrabban a kíséret háttérfüggönyének felépítését szolgálja. A zenekar ezt a kettős gitáraranzsálást kiválóan használja a hangzás kitöltésére, kontrasztosan kiemelve például az Ona to wie című dalban hallható. A tiszta gitárhang a produkcióban végig elsőbbséget élvez a torzítottal szemben, kivéve az Oddaway című dalt. Mindez mindkét gitáros kiváló zenei felkészültségéről tanúskodik.
A „Nieuniknione” a zenekar 2007-es debütáló albumának érett továbbfejlesztése. A Zero Procent az új lemezzel meghatározta saját zenei nyomvonalát, amely az alternatív rock, a funk, a popzene, sőt a klasszikus rock elemeinek különleges keveréke. Sikerült kiharcolniuk maguknak a helyet a nap alatt a szerzői sajátosságok terén, ami sarkig tárja előttük az ajtót, hogy sikeresen megvessék a lábukat a vezető lengyel zenekarok között az ottani mainstream rockban. Néhány ravaszul tökéletes refrén pedig kiindulópontot ad nekik, hogy slágerpotenciált indítsanak útnak a hazai listák csúcsai felé.
Mivel a Notihng To Hide kiválóan működik angolul – még Kamil énekhangjának színe is kissé másként viselkedik a szokásos „lengyel” sztenderdhez képest –, nem volna rossz ötlet elgondolkodni az album angol verziójának kiadásán, és így (újra) bekopogtatni a nemzetközi színtér ajtaján. Hogy is megy az a mondás? Soha ne mondd, hogy soha! Egyébként minden gratuláció a srácoknak egy igazán szépen lekerekített és aprólékosan csiszolt új stúdiódokumentumért.
Felállás
Kamil „Franek” Franczak – ének
Paweł „Pablo” Sierakowski – gitár
Daniel „Dada” Urbaniak – gitár
Krzysztf „Chris” Brzeziński – basszusgitár
Maciek „Max” Magoch – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Patrycja Malinowska – ének a 6. dalban
Chris Aiken – ütőhangszerek
Produkció
Zero Procent, Marek Kościkiewicz & Chris Aiken
Számlista
1. Nieuniknione
2. Ona to wie
3. A gdyby tak
4. Oddawaj
5. Czy to zbyt wiele?
6. Bo w nas sila
7. Naiwny
8, Dobrze mi z tym
9. Nothing to hide
10. Wystarczył gest
11. Nie powiem
