Nem adják fel az anyabaszók! (2013)

0 12

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Udine / Palacus / Olaszország
A koncert dátuma: 2013. 12. 01.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 27, 00€

A jelenlegi Skid Row-turné záróállomása a legendás amerikai glam metal csapatot az olaszországi Udinébe hozta el. Velük együtt a koncertcsomagban megkaptuk az ausztrál rosszcsont rockereket, a Dead City Ruinst is, erre az estére pedig első előzenekarként a friuli The Morning volt bejelentve. Szóval a turné utolsó napja! Sajnos az első bandát ezúttal ki kellett hagynunk a programból. Nem ment másként!

Kilenc előtt nem sokkal már türelmetlenül bámultuk az udinei Palacus sportcsarnok színpadát, várva a melbourne-i ausztrálok, a Dead City Ruins fellépését. A zabolátlan kvintett azonnal szétszóródott a színpadon, és remekül jött neki a tér szélessége. Futkosás és hajtépés volt bőven a jó félórás koncert alatt. A zenekar a Rose Tattootól és az AC/DC-től örökölt, hagyományosan megalapozott rock ‘n’ roll riffek érdekes keverékének szívós örököseként mutatkozott be, markáns blues és southern rock kanyarokkal, egészen az NWOBHM-iskola elemeinek beépítéséig. A Dead Citiy Ruins biztosan olyan banda, amelyre a jövőben érdemes figyelni. Kidolgozott, magabiztos, fékek és gátlások nélküli színpadi jelenlét, kiváló összeszokottsággal és vérbő lazasággal, ami több mint szórakoztató bemelegítést csinált!

A Skid Row idén áprilisban új album helyett inkább egy új EP-t adott ki „United World Rebellion: Chapeter One” címmel. A cím alapján a jövőben még több ilyen EP várható. Az pedig már több mint tíz éve nem újdonság, hogy a zenekar énekesi posztján nem Sebastian Bach áll. A mai Skid Row-ban három eredeti arc van, akik a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának kultikus stúdióalbumain is feltűnnek: Scotti Hill  és Dave „Snake” Sabo gitárosok, valamint Rachel Bolan basszusgitáros. Johnny Solinger magabiztos énekesalak, akiben a csapat többi tagja 100%-ig megbízik, 2010 óta pedig új dobosa is van a Skid Row-nak, Rob Hammersmith.

A banda pontosan este tízkor lépett színpadra. Egy tágas színpadra, mélységben és szélességben is. Az ötös nem titkolta kitűnő hangulatát. Miért is tette volna? A lazaság több mint nyilvánvaló volt. A turné utolsó napja volt. Egy kiterjedt európai turnéé, amelynek jelentős részén az Ugly Kid Joe volt a Skid Row társheadlinere. Az utolsó fellépés mellett a zenekar tudott valamit, amit mi többiek nem: rendkívül rövid, mindössze egyórás műsort fog játszani. Újabb tényező, ami a teljes könnyedséget és gondtalanságot ösztönzi!

A Skid Row manapság remekül játszik. Ez főleg a Sabo/Hill gitárpároson múlik, akik az érett éveikben is kiválóan érzik egymást a színpadon. Mindkét gitáros ujjai mintha be lennének kenve, így a szólórészek kivitelezése valóban csúcsszintű. A ritmusszekció is erős és áttörhetetlen maradt. A karizmatikus Rachel Bolan továbbra is a Skid Row-fellépés egyik fő színpadi karizmája! Mindezek mellett kifejezetten örvendetes, hogy Johnny Solinger rendkívül méltó utódja lett Sebastian Bachnak. Még a külsejét tekintve is mondhatjuk, hogy Sollinger sokkal jobb kondícióban néz ki, mint az elődje. Hangilag Sollinger nagyon jól közelíti Bachot! A hangszín megfelel a „Bach-utóddal” szemben támasztott követelményeknek, és a mérgező örökzöldek, a Psycho Love, Monkey Bussiness, Slave to the Grind, majd a Makin’ a Mess,  Riot Act , Big Guns, Piece of Me, 18 And Life, In A Darkened Room, valamint a záró pusztítás, a Youth Gone Wild Solingerék előadásában remekül sikerültek. Szerintem Bach konkrét „besegítések” (alapok és hozzáadott mp3-minták) nélkül a keverőpultról ma már nem tudná magabiztosan hozni a klasszikus Skid Row-repertoárt. A látottak után megint csak egyet mondhatunk: Isten veled, Sebastian Bach. Örökre. A 18 and Life kicsit megizzasztotta Sollingert, a többit viszont a fickó rendkívül jól hozta. Persze nem maradt el a kötelező I Remember You sláger sem! A „United World Rebellion: Chapter One” EP új dalai közül a nyitó Let’s Go, a repertoár második felében pedig a Kings Of Demolition hangzott el! A zenekar futólag a 2005-ös „Thickskin” albumot is érintette, a Thick Is the Skin című dallal.

Kábé 500 megvadult látogató őrjöngött a színpadot a nézőtértől elválasztó korláthoz „láncolva”, és fanatikusan énekelt a verzékben a zenekar klasszikusai alatt. A Skid Row egy pillanat alatt a tenyeréből etette a közönséget, mintha az bódult hipnózisban lett volna. A percek rettentően gyorsan peregtek, és a Slave to the Grind után a srácok gyorsan eltűntek a színfalak mögött. Tiszta rutin. Mivel ez volt az utolsó koncert, a Skid Row olyan bulit csapott, amilyenben a turné többi állomása nem részesült. A ráadásban színpadra hívták a Dead City Ruinst, és együtt játszották el az AC/DC-klasszikus Highway to Hellt, majd a várt Youth Gone Wildot, miközben a Dead City Ruins srácai állatos bohócokká maszkírozták magukat. Vígjáték a nagy finálé gyanánt!

Mondhatjuk a következőket. Rövid, de édes együttlét a Skid Row-val! Egy kizárólag az első két album repertoárjával terhelt koncert. Épp e két album kultikus státuszának köszönhetően engedheti meg magának a Skid Row egyáltalán manapság az ilyen turnékat. Ezt jól tudják, ezért játsszák főleg az első két lemez anyagát. A Ramones-feldolgozás, a Psycho Therapy sem maradt el. A hangzás is nagyon szolid volt a tágas sportcsarnok kongó adottságait figyelembe véve.  A Skid Row-nak nem kell úgy erőlködnie, hogy „minden lehetséges pozícióból lőnie kellene a muníciót” a közönségre. Az első két album kultikus státusza ezt a részt teljesen önállóan elvégzi helyettük.

A srácok tehát érett korukban is a piperkőc rosszfiú „anyabaszók” megtestesítői maradtak. Megőrizték az igazi suhancos színpadi kinézetet, a koncertjeik pedig továbbra is igazi energiabombák, ahol vidáman csordul túl a vakmerőség és a rock ‘n’ roll hedonizmus arrogánsan gúnyos csillogása! Pontosan az, amiért elmész a koncertjükre. 2013-ban is! 

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik