Megjelenés dátuma: 2020. 01. 24.
Kiadó: Esoteric Antenna Records
Produkció: Nektar
Játékidő: 66:10
Műfaj: progressive rock/space rock
Értékelés: 9/10
A „The Other Side” a kultikus angol progresszív rock zenekar, a Nektar amerikai ágának első albuma. 2016. július 26-án betegség következtében elhunyt az alapító gitáros és énekes, Roye Albrighton, aki a Nektar csaknem összes inkarnációjában tag volt. Az angol prog rock legendák hívei közül szinte mindenki úgy gondolta, hogy halála a Nektar végét jelenti, ám az alapító dobos, Ron Howden és a német billentyűs, Klaus Henatsch úgy döntött, hogy „viszi tovább a szekeret”, a rajongók számos aggálya ellenére. Hamarosan kreatív nézeteltérések alakultak ki közöttük, és Howden az Egyesült Államokba költözött, ahol néhány egykori taggal együtt megalapította a Nektar saját változatát. A német ág – amelyhez csatlakozott Albrighton fia, Che a dobok mögött, valamint a német gitáros/énekes, Alexander Hoffmeister – 2018-ban New Nektar néven megjelentette a „Megalomania” című albumot. Ez a rajongók többségét vegyes érzésekkel hagyta, akik elsősorban a klasszikus Nektar-hang hangsúlyosabb jelenlétét és jobb énekteljesítményt hiányoltak, ezért érdeklődve várták, mit hoz majd össze az amerikai Nektar Howden vezetésével.
Az alapító dobos már a „The Other Side” felvétele előtt jóval nagyvonalúbban fogott a dologhoz: sikerült megnyernie az alapító basszusgitáros/billentyűs/énekes Derek „Mo” Moore-t és az alapító speciális effektmestert, Mick Brockettet, ami rengeteg nosztalgikust lelkesített fel. Howden csapatához két korábbi tag is csatlakozott: Ryche Chlanda gitáros/énekes, aki 1978-ban rövid ideig volt a zenekar tagja, valamint Randy Dembo basszusgitáros, aki 2006 és 2008 között erősítette a prog rock ikonokat. A felállást az új billentyűs, Kendall Scott egészítette ki. Az eredmény a meglepően szerethető „The Other Side”, amely minden tekintetben jóval közelebb áll a klasszikus Nektar-hanghoz, mint a „Megalomania”, és ez már a nyitódaltól kezdve érezhető. Chlanda és Moore sikeresen pótolta Albrighton énekét, ugyanakkor nem is próbálnak túlságosan a néhai gitáros/énekes hangjára hasonlítani, inkább saját, sajátos vokális megközelítést ápolnak.
A lemez dalainak többsége „embrionális” formában 1978-ban készült, vagyis akkor, amikor az ének és a gitár Chlanda kezében volt, és ez már a nyitó „I’m On Fire” című dalon is hallatszik, amely a „retró” produkciónak és az „old school billentyűknek” köszönhetően valóban úgy szól, mint a múlt század hetvenes éveinek végén született szerzemény. A kicsit sötétebb, kifejezetten melankolikus „Drifting” a szimfonikus hangszerelésekre és a törékeny gitárfutamokra épülő hangulatával könnyedén elférne a „Magic Is a Child” (1977) albumon, amely sok tekintetben az utolsó „klasszikus” Nektar-lemez volt.
A „Love Is/The Other Side” című kiváló epikus szvit a „The Other Side” egyik csúcspontja, amely szemléletesen tükrözi e kultikus zenekar csodálatos stilisztikai eklekticizmusát. Az első rész, a „Love Is”, igazi art pop rocknak hangzik a hetvenes évek végéről, míg a „The Other Side” összetettebb prog kalandozás space rock elemekkel és számos fantasztikus gitárszólóval. A folytatásban is sok kellemes meglepetést tartogat a lemez, és megőrzi alkotói frissességét, minden dal az új inkarnáció újonnan megtalált lendületét sugározza, amit a „Time Machine” (2013) albumon, az Albrightonnal készült utolsó stúdiólemezen még hiányoltunk.
A „The Other Side” remek gyógyír mindazoknak a Nektar-nosztalgikusoknak, akik nem tudtak megbékélni Albrighton korai halálával, és akiket a Nektar német változata nem győzött meg, hiszen ez a zenekar legjobb lemeze a hetvenes évek vége óta. Egyúttal kellemes meglepetés, sőt sokk mindazoknak a „hitetlen Tamásoknak”, akik szerint a úttörő prog rock bandák „már nem tudnak semmi érdekeset mutatni”. Az egyetlen, amit a „The Other Side” szemére lehet vetni, hogy a legtöbb szerzemény a „aranyló” hetvenes évekből származik, amikor a Nektar a legjobb formájában volt, így az amerikai Nektar tagjainak nem kellett túlságosan „megerőltetniük magukat” az új dalok írásakor. A legendás zenekar tehát két különböző inkarnációban él tovább, és ezek közül mindenképp az amerikai, azaz a Howden-féle változat a sikeresebb és „hitelesebb”, és nem csak azért, mert három eredeti tag is van a soraiban.
A recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számok:
1. I’m on Fire
2. SkyWriter
3. Love Is / The Other Side
4. Drifting
5. Devil’s Door
6. The Light Beyond
7. Look Through Me
8. Y Can’t I B More Like U
Nektar:
Ron Howden – dob, ütőhangszerek, vokál
Derek „Mo” Moore – basszusgitár, billentyűk, ének és szövegek
Mick Brockett – speciális effektek
Ryche Chlanda – gitár, ének
Randy Dembo – basszusgitár, basszuspedálok, 12 húros gitár, vokál
Kendall Scott – billentyűk
