megjelenés dátuma: 2018. 09. 28.
kiadó: El Pueblo Records
produkció: Necronomicon
értékelés: 8,5 / 10
Nem, nem az azonos nevű krautrock-formációról van szó. A Necronomicon ugyanis ótvaros teuton thrash metal banda a németországi Lörrachból. Az „Unleashed Bastards” összesen a kilencedik stúdióalbumuk, a zenekar pedig 34 éve működik, ha pedig a punk-kezdeteket is hozzávesszük, tulajdonképpen már 37 éve. Az 1994 és 2004 közötti tízéves szünettel együtt a Necronomicon ma az abszolút underground szinonimája, és műfaja egyik legféltettebben őrzött német titka. Kortársaikkal szemben, főleg a világszerte híresekkel (Sodom, Destruction, Kreator) összevetve, „abszolút underground” zenekarként sem kevésbé fontosak a teuton thrash metal nyolcvanas évek végi globális inváziójában. Ennél „undergroundabb”, „földalattibb” már nemigen lehet egy banda, mint a Necronomicon.
Az „Unleashed Bastards” is hű a zenekar eddigi arcához és munkásságához, ami várható is volt. Fejlődésében leginkább az előd, a „Pathfinder… Between Heaven And Hell” (2015) folytatásának tekinthető, egyébként a banda az új lemezen is teljesen hű marad mindahhoz, amit a nyolcvanas évektől mostanáig létrehozott. Freddy és az ő konokságja, kitartása nélkül a Necronomicon már rég nem lenne a bolygón. Az ő hangja továbbra is a legfelismerhetőbb és legalapvetőbb védjegy, ez határozza meg a zenekar zenei névjegyét. Az egész esszencia, a nyers, végletekig kihegyezett, romboló és megalkuvást nem ismerő karakter, amely a tökéletes megátalkodottság érzetét hagyja maga után, soha nem ragadna meg ilyen kiválóan a pusztító riffágyúzás és a gördülő ritmusok mellett, ha nem párosulna olyan mérgező énekhanggal, mint amilyen Freddyé.
Az „Unleashed Bastards” után düh és totális lázadás érzése marad az emberben. Ahogy a Total Rejection című szám címe is előírja, amely a zenekar nyolcvanas évekbeli „demo” kazettáján található. Az új albumra felfrissítve, újra felvéve került rá, így újabb hiteles kapcsolatot teremt a születés korával, amikor a Necronomicon még punkot játszott, és valóban Total Rejection volt a nevük.
Ami az Unleashed Bastards-ban jólesik, az a nyolcvanas évek thrash metal őrjöngésének visszafogott, ősi, hamisítatlan karaktere, amelyet a stúdióban érett módon „felfrissítettek” és megújítottak. Ezt igazolja már maga a borító is, amely a zenekar teljes ikonográfiáját, a megtett út művészi megnyilvánulásait egyesíti, az 1986-os „Necronomicon” debütalbumtól kezdve.
A 51 perc zene talán egy kicsit sok ahhoz képest, hogy az új lemez amúgy ambiciózus munka, mert stílusát tekintve gyorsan megfejted a zenekar zenei arcát. Egy-két szám után. A Necronomicon az új albumon is megtartja minden izzó és magas oktánszámú dühét, haragját, szilajságát, konokságát, valódi vadságát, és valóban átülteti mindazt a legszebb pillanatot, amelyet a teuton thrash nyomvonala a metalban kijelölt. A gitárfrázisok kellemes változatosságot hoznak. Szinte felesleges hozzátenni, hogy természetesen félhanggal lehangolt hangolásra épülnek, az ének pedig rengeteg teret foglal el, ami a gitárszólókat gyakran a háttérbe szorítja, más szóval alárendelt helyzetbe. Az album egyébként tele van rövidebb, de tömör gitárbetétekkel, és a Necronomicon érett korára határozottan fejlődött is: több figyelmet fordít a zeneiségre (háromszólamú harmóniák a felvezetésekben és a lezárásokban).
Ajánlott a teuton thrash rajongóinak, az Overkill, a korai Slayer híveinek, és ne feledkezzünk meg a kor komplex, nehezen megfogható thrash metal doktoraitól, a svájci Coronerről sem! Az „Unleashed Bastards” hálásan kitisztítja a hallójáratokat, a felkészületlenekre viszont az európai thrash régi, jó iskolájának ez a baljóslatúan könyörtelen riffinvázió maradandó halláskárosodást, vérzést vagy legalábbis súlyos traumát okozhat. Reméljük, hogy ez a lemez európai színpadokra juttatja a bandát, mert megérdemel egy rendes bemutatkozást. Ne feledjük: a thrash metal mindig a legjobban és a legautentikusabban akkor üt, ha „élőben” játsszák, mint a lemezeken, és ez a kultikus Necronomiconra is mindig is igaz volt.
szerző: Aleš Podbrežnik
számlista:
01. Burn And Fall
02. Leave The Lights On
03. Total Rejection
04. Malevolent
05. We Did We Do We Always Burning
06. Imperial
07. My Name Is Vengeance
08. Forbid Me For Living
09. Unleashed
10. Religion Live Fast
11. Personal Enemy
12. The Nightmare Continues
felállás:
Volker „Freddy” Fredrich – ének, gitár
Michael Kusch – gitár
Marco Lohrenz – basszusgitár
Christopher Speich – dob
