Előadó: U.D.O.
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2003
Értékelés: 3.5/5
Hihetetlen! Megint egy élő U.D.O.-album! Cseles húzás, amellyel az U.D.O. hatékonyan lefoglalta a lelkes rajongótábort, hogy könnyebben elüssék az időt a „Man And Machine” (2002) és a most megjelent „Thunderball” (2004) között. Egyben taktikai lépés is, amely az azonos című DVD-vel együtt azt is elérte, hogy az U.D.O. a két stúdióalbum közötti időszakban sem veszítette el a média figyelmét. Amikor először találkozol szemtől szemben a booklet szánalmas dizájnjával és a borítóval, biztos vagy benne, hogy ez megint egy olcsón összetákolt „best of”, vagy akár egy koncert-bootleg. De az igazság ettől nagyon távol áll. Ez egy tősgyökeres U.D.O.-támadás, amely hamuvá égeti a klasszikus metálfogásokat, amelyek története egészen az 1979-es évekig nyúlik vissza. A zenekar egyedi hangzása, amelyet a nagy Accepttől örököltek, még vámpírabbá és frissen pusztítóvá téve, ezúttal is teljes intenzitással lüktet.
Ez az album az „egyéb” Accept-dalokat gyűjti össze, amelyeket a remek dupla élő lemez, a „Live From Russia” (2001) kihagyott. Összesen tizenegy dal van rajta. Ebből három az U.D.O.-é, a többi tiszta Accept-áru. Mindhárom U.D.O.-szám a „Holy” (1999) című lemezről való. Logikus, hiszen a turné idején az volt a zenekar aktuális stúdióalbuma. Az album a Holy és a Riders From Beyond dalokkal nyit, akárcsak a „Live From Russia”. A különbség a hangzásban és a hangulatban van. A hang nem annyira szétfolyó. Nyilvánvalóan néhány kisebb európai csarnokban készült felvételekről van szó (a csarnokok helyszíneit a bookletben külön nem tüntették fel), ezért egy árnyalatnyival pontosabb is. A koncerthangulat viszont nem olyan híres és vad, mint az említett dupla élő albumon. Míg a „Live From Russia” lemezen az UDO olyan Accept-örökséget játszott, amely addig soha nem jelent meg hivatalosan semmilyen hanghordozón, a „Nailed To Metal” nagyrészt forró Accept-klasszikusokat tartalmaz, mégpedig a Metal Heartot („Metal Heart”, 1985), amelynek közepébe beillesztettek egy átdolgozott Beethoven-feldolgozást, a Führ Elise-t, és ahol a közönség is rendkívül hangosan kapcsolódik be a zenekar támogatásába. Az U.D.O. az X-T-C-vel („Eat The Heat”, 1989) lő tovább, amelynek különösen sötét hangulatát az egyik legcsábítóbb gitárszóló fűszerezi. A „Restless And Wild” (1982) trilógia villámgyorsan indul a Fast As A Shark igazi csillagközi rallyjával, amelyet kaland követ a Princess Of The Dawn (különleges, meghosszabbított változat) epikusan sötét nedves álmain át, és a Restless And Wild himnuszos vágtájával zárul.
Igazi meglepetés a Hard Attack felvétele, amely a pocskondiázott „Predator” (1996) lemezről származik. Az előkelő élő válogatást az U.D.O. a Balls To The Wall („Balls To The Wall”, 1983) sátáni, középtempós, mindent elsöprő metálfeltámadásával zárja, amelynek végén remek, elnyújtott fade out hallatszik a színpadi robbanás után. Érdekes, hogy az album keverésekor az U.D.O. úgy tudott hangulatot teremteni, hogy hallgatás közben az az érzésünk, mintha egyetlen koncertről származna a felvétel. Ez igazi kis mestermunka, és nem könnyű feladat, ha különböző koncertek darabkáit kell összeragasztani és összerakni. Ami azt jelenti, hogy a konzisztencia, amely fizikai, jogi-formai értelemben nincs meg, tulajdonképpen az említett kiváló keverésnek köszönhetően mégis létezik. Ezért az a hangulat, amelyet az átlagos metálrajongó egy élő albumtól elvár, rendkívül meggyőzően jelenik meg. A hangulat hullámzik a dalválasztásnak köszönhetően, de néhány művészi finomságnak is, amelyeket az U.D.O. egyébként rendszeresen hoz a színpadi show-iban. Az első különlegesség a Metal Heartba beillesztett betét és a zenekar meg a tömeg közös zajongása, említésre méltó az 5 perces dobtépés is, amely technikailag nem valami nagy szám, de a megzabolázatlan tombolás és bombázás remekül illik a műsorba. Főleg mert ez a dobolás tulajdonképpen kiváló felvezetése a Fast As A Sharknak. Figyeljetek a szólóból való kijáratra, amelyet Herr Dirkschneider rémisztően magas, szinte már vámpíri sikolya kísér, majd rögtön átfolyik a Fast As A Sharkba, abba a dalba, amely az egész lemez metáldühének és agressziójának csúcspontja.
Az élő album főként az Accept örökségére és klasszikusaik eljátszására összpontosít. A két említett U.D.O.-dal mellett az Accept-számok közé egy harmadik is bekerült. Ez a nagyon érdekes Thunder In The Tower, amelyet az U.D:O. szinte biztosan soha többé nem fog élőben játszani. Az ok egyszerű. A dal kissé összetettebben épül fel. Maga a riffelés és az alapvető ritmusvonal némileg szokatlan az U.D.O. gyors, egyszerű, rövid, a fülbe nagyon bemászó metálpulzálásaihoz képest. A dal felépítésének köszönhetően teljesen új hangulatot varázsol, és ez még egy adag dinamikát és kontrasztot visz a lemezre. Az egész lemezen ragyognak a háttérvokál-vonalak aranyozott hangszerelései, amelyek igazán nagyvonalúan szólalnak meg, és Udo Dirkschneidrj egyedi, magas visításával együtt fantasztikus hangzásbeli kontrasztot teremtenek. Ezek különösen a Thunder In The Towerben és a Restless And Wildban emelkednek ki.
Hadd kerekítsem le. A „Nailed To Metal” ismét megerősíti a zenekar rendkívüli színpadi robbanékonyságát, nyerseségét, leírhatatlan zaját, egyedi varázsát és kompaktságát, amellyel klasszikus metálleckét ad, tele szemtelenül behatoló riffeléssel, amilyet csak a legjobbak tudnak előadni. Határozottan élő album, tele nosztalgiával, a szilárd hit kérlelhetetlenségével, a megfelelő adag metálarroganciával (és ugyanabban a levegőben a trendi másolgatások iránti közönnyel) megfűszerezve. Hűek önmagukhoz. Kiváló metálcsemege! Tálalják forrón!
Felállás
Udo Dirkschneider – ének
Stefan Kaufmann – gitár
Igor Gianola – gitár
Fitty Wienhold – basszusgitár
Lorenzo Milani – dob
Produkció
Stefan Kaufmann
Számlista
1. Holy
2. Raiders Of Beyond
3. Metal Heart
4. X-T-C
5. Drum Solo
6. Fast As A Shark
7. Princess Of The Dawn
8. Restless & Wild
9. Thunder In The Tower
10. Hard Attack
11. Balls To The Wall
Az album hossza: 60:00
