Előadó: I.C.E.
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 2.5/5
Slovének, vigyázat! Új pop/rock zenekar érkezik a színpadra, bájos énekesnővel. Hol láttam én ezt már? Ja, persze. Több helyen is. Például a Billysi, vagy a Lunapark. És a Billysihez hasonlóan (a Lunapark esetében kivételt teszek, mert ők valamivel több energiával és lendülettel bírnak) ez az új, I.C.E. nevű formáció is kifejezetten agyonyomó zenét csinál. Biztos akad majd valaki, aki rögtön megcáfolná az iménti kijelentésemet. Hogy lehet egy ilyen dallamos zene nyomasztó? Simán. Egy zenekar játszhat akármilyen ugrándozó dallamokat, de ha azok olyan bejáratott sablonokra épülnek, amelyek az évek során már teljesen kiszámíthatóvá és unalmassá váltak, akkor ez egyáltalán nem nehéz. Egyes zenekarok egyszerűen inkább hagyják, hogy a popkultúra, a média és a közönség elvárásai vezessék őket, ahelyett hogy olyasmit alkotnának, amivel saját bélyegüket nyomhatnák rá a dolgokra.
Technikai oldalról az I.C.E. zenéjére nem lehet panasz. Az album nagyon jól van megszólaltatva és csiszolva, ahogy az egy ilyen jó fiúkból és egy lányból álló bandához illik. A Na liniji játéka nagyon korrekt, ebből a szempontból nincs különösebb kifogásom. Ahogy mondtam, a gondok a dalokkal kezdődnek. Az I.C.E. tagjai biztosan képzett zenészek, de a bevásárlóközpontokba és liftekbe illő tánczenei ritmusaikkal embertömegeket butítanak el, akik vakon követik a trendeket. A további butításról az énekesnő szövegei gondoskodnak, amelyek kifejezetten borzalmasak (és nem a jó értelemben). Tele vannak ostoba szlengkifejezésekkel, amelyek biztosan megfogják a legnépszerűbb tinédzsereket, a témák pedig annyira laposak és üresek, hogy nem is szándékozom az egyes dalok elemzésébe bocsátkozni.
Nyilván nagyot tévedek, amikor így ítélem meg ennek a zenekarnak a muzsikáját, hiszen a szlovén színtér néhány nagyja sok potenciált lát bennük. A szárnyaik alá vette őket a mára már elismert zenei menedzser, Aleš Uranjek, aki egyébként a barátainknak számító Šank Rock dobosa is. Vagyis páran nagy jövőt jósolnak ennek a zenekarnak (legalábbis a szlovén zenei közegben). Lehet, hogy kisebbségben vagyok, de aggaszt egy olyan jövő, amely az ilyen lélek és vízió nélküli zenekarokat magasztalja.
A Billysihez (és talán egy-egy Lunaparkhoz) hasonlóan az I.C.E. sem kínál valami nagy szórakozást. Nagyon átlagosak, és nincs saját zenei víziójuk. Úgy tűnik, náluk a zene nem belülről jön, hanem előre meghatározott irányelvek és trendek része. Szlovéniában úgy látszik, mostanában az a trend, hogy az I.C.E.-hez hasonló zenekarok alakulnak, amelyek valahogy a pop és a émelyítően édes rock közötti űrt próbálják betölteni. Biztos, hogy tinédzserhordák özönlenek majd az ilyen bandák koncertjeire, amelyek megcukrozott instant zenét és azonnali táncparkett-örömöt kínálnak. De úgy gondolom, ha minden hallgató, akinek van egy kis önbecsülése és szereti a zenét, szán rá legalább néhány percet, és kicsit jobban belemélyed az olyan zenekarok muzsikájába, mint az I.C.E. és mondjuk a Billysi, rájön, hogy ez a zene nem rendelkezik sem mélységgel, sem hitelességgel. Nagyon üres. Zárásként még egy gondolat erejéig visszatérek a nevükre. Szerintem ez az egyetlen találó dolog bennük, mert engem tényleg teljesen hidegen hagytak (angolul: ice, azaz jég).
Felállás
Renata Mohorič – ének
Matej Sušnik – gitár
Tine Janžek – gitár
Jalen Štremfelj – basszusgitár
Luka Čadež – dob
Produkció
I.C.E., Franci Zabukovec
Számlista
1. Živim brez navodil
2. Dej zaplešiva
3. Skozi oblake
4. Na liniji
5. Mogoče se ji splača
6. Sanjaj
7. Brez slabe vesti
8. Pojdi v stilu
9. Ta song je le zate
10. Ko me zanese
11. Kje si zdaj
12. Šah mat
