Szerző: Urban Bolta
Előadó: Zabranjeno pušenje
Kiadó: Hayat production
Megjelenés: 2009
Játékidő: 54:42
Értékelés: 3.5/5
Zabranjeno Pušenje újra itt! Alig több mint két év telt el azóta, hogy kiadták a „Hodi da ti čiko nešto da” albumot, és mielőtt a „Čiko” megavulhatott volna, a Zabranjenci tavaly év végén és idén év elején már a zágrábi stúdiókban jártak, ahol felvették új lemezüket, a sokatmondó Muzej Revolucije címmel. Az ilyen rövid időszak két kiadvány között inkább a fiatalabb bandákra jellemző: ők általában motiváltabbak, és náluk az ötletek szinte versengenek egymással, melyik kerül jobban a lemezre. A vén rókáknál viszont, márpedig a Zabranjeno Pušenje több mint huszonöt éves pályafutásával egyértelműen az, nem igazán szokás futószalagon gyártani az albumokat. Főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy az ezredforduló utáni Zabranjeno Pušenje az átlagos zenekarok kategóriájába tartozik, és a nyolcvanas években felépített nevüket ebben az évtizedben ötlettelen kiadványokkal nem igazolták. Éppen ezért a Muzej Revolucije annál nagyobb meglepetés!
A Zabranjeno Pušenje felállása az új album készítése alatt kicsit megváltozott – a basszusgitár hangjait mostantól Dejan Orešković Klo csalogatja elő, Predrag Bobićot váltva, a többiek ugyanazok maradtak, mint az előző lemezen. Miért hangsúlyozom ezt? A zenekar ugyanis híres a gyakori tagcserékről, a gerincet és az első hegedűst jelentő, kezdetektől fogva tag egyedül Sejo Sexon maradt, aki a háború után újraindította az országszerte szétszóródott csapatot, és néhány új tagot hívott bele. Sejo a Muzej revolucije dalait is megkomponálta, segítségére – mint mindig – jobbkeze, Toni Lović gitáros volt, valamint a külsős munkatársak, a szövegíró Tomislav Andrić és Mario Vastić.
A Muzej revolucije letér a kitaposott ösvényről, amelyet a lemezkiadás újraindításával kezdtek a kilencvenes évek második felében, és amelynek csúcspontját az előző, (szerintem) félresikerült „Hodi da ti čiko nešto da” jelentette. Most viszont visszatérnek a gyökerekhez, az eredeti rock’n’rollhoz, amelyet valaha igencsak jól tudtak játszani – a gyökerekhez való visszatérés itt a dalok szerkezetére és a gitárvonalak hangsúlyára értendő, nem a garázshangzásra, amelyet kiváló produkció váltott fel: dolgoztak John Davisszel (Manic Street Preachers, U2, Arctic Monkeys…). Másképp fogalmazva: a Zabranjeno pušenje az elmúlt évek során minden új kiadvánnyal kicsit eltávolodott a rock’n’rolltól, és már komolyan kacérkodott más, rokon műfajokkal, például az etnóval, a folkkal és a jazzel is, a Muzej revolucije viszont ismét keményebb ritmusokat hozott a zenekar hangzásába, amelyek a trombita, a hegedű és más másodlagos, rockon kívüli hangszerek szerves hangzását félreállították. A dalok gitármotívumok köré épülnek, amelyek a Zabranjeno Pušenje zenéjében rég nem léptek fel ilyen határozottan, néhány számban egyenesen hard rockosan. A fent említett hangszerek persze az új albumon is kapnak szerepet, de jóval kisebb mértékben, hiszen a gitárriff többnyire az elejétől a végéig erős tempót diktál, a többi hangszer pedig csak csatlakozik hozzá; már nem gyakori, hogy például a trombita diktálna és vezetné a hallgatót a dalon át. Néhány számban remekül találkozik a gitár és a hegedű hangja, együtt igazán nagyszerű pillanatokat teremtenek – ilyet a szarajevóiaktól rég nem hallottunk! Szövegileg Sejo & Co a már ismert vizeken evez: a mai ember és a társadalom általános problémáiról beszélnek, az egész, ahogy megszoktuk tőlük, humorral fűszerezve. Az albumon szó esik a régi társadalmi rendszerről is, amelyet valaha bíráltak, most viszont szinte kicsit nosztalgikusan tekintenek vissza rá..
Az albumot a címadó dal nyitja kemény riffel és nosztalgikus múltidézéssel, utána az első kislemez, a Modni Guru következik, amelyen langyosabb, már-már pop-rockos hangot ütöttek meg. A Kladimo se refrénje visszarepít minket 1985-be, a Dok čekaš sabah sa šejtanom albumra, amikor a „Zabranjenci” vidám rock’n’rollt toltak rengeteg pozitív energiával, amitől még a legkomorabb arc is mosolyra húzódott. A Samir-time az album egyik csúcspontja, érett dal dallamos refrénnel és remekül beillesztett hegedűvel, a Prigodnje riječi című számban az erős basszusvonal és a trombita állandó jelenléte lep meg, az Express Folky star az album leggyengébb dala, és a legközelebb áll a Hodi da ti čiko nešto da tipikus daláihoz. Az album második fele is remek, kiemelkedik a Tvoja bosa stopala és egy újabb csúcspont, az U gradu gdje nisam rođen. A Kada Sena pleše átlagos szerzemény átlagon felüli refrénnel, amelyben a gitár és a trombita hangja remekül működik együtt.
A szarajevóiak a Muzej revolucije-val persze nem csináltak forradalmat a zene világában, de kellemesen meglepett minket a lemez, és ismét rockosabb vizekre vitt bennünket, ahol valaha már nagyon jól éreztük magunkat velük. Az album a legjobb az új évezredben, talán még a háború utáni időszakban is, ahol csak a Fildžan viška (1997) jelent neki konkurenciát.
Felállás
Sejo Sexon – ének, gitár, vokál
Toni Lović – elektromos és akusztikus gitár, vokál
Branko Trajkov Trak – dobok, vokál
Robert Boldižar – hegedű, billentyűk, vokál
Paul Kempf – billentyűk
Dejan Orešković Klo – basszusgitár
Vendégzenészek:
Stipe Mađor – trombita a Prigodne riječi című dalban
Ante Prgin Surka – dobok és trombita a Kada Sena pleše című dalban, trombita a Samir time című dalban
Nenad Mlinarić Mlinka – dobok a Muzej revolucije című dalban
Produkció
Toni Lović & Sejo Sexon
Számlista
1. Muzej revolucije
2. Modni guru
3. Kladimo se
4. Samir – time
5. Prigodne riječi
6. Express Folky star
7. Kada Sena pleše
8. Ustanova
9. Tvoja bosa stopala
10. U gradu gdje nisam rođen
11. Tijesno
12. Nije to (Čuva Bog Želju svog) (bónuszdal)
