Előadó: Camille
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3.5/5
Camille egy fiatal francia énekesnő, aki ennek ellenére már jó néhány tapasztalatot szerzett a zenei színtéren. Most a Music Hole című új albumával mutatkozik be nekünk, amely az egyik legjobb hangszer iránti szerelmét mutatja – az emberi hang iránt. Jobb bemutatkozást el sem tudnánk képzelni, hiszen Camille a lemezen végig csodálatos énekesként brillíroz.
Camille-nál nagy hangsúly van a vokálokon, amelyek végig többrétegűek. Néha egyáltalán nincs jelen semmilyen más hangszer. Valahogy olyan, mintha Bobby McFerrint hallgatnál. Annak ellenére, hogy Camille elég fiatal előadó, az kivitelezés fenomenálisan kidolgozott. Mindig egy fő vokális dallam áll az előtérben, a háttérben pedig annyi egymásba fonódó kisebb dallam van, hogy néha meg sem lehet számolni őket. Ha meg akarod érteni ezt az albumot, muszáj egy kicsit jobban megerőltetned magad, mint holmi popzenénél.
A zene tele van sokféle hatással. Sokat hallani énekes-dalszerzős vonalat, amilyet például Tori Amos vagy Kate Bush művel. Aztán ott van a rengeteg soul és r’n’b is, amelyek végig jelen vannak. Nagy meglepetést okoz a The Monk operai betétje, később pedig ebben a dalban más stílusok is felbukkannak. Camille-nál sok a kísérletező rész is, mint például Björknél vagy Tori Amosnál, de ezeket másképp és saját módján oldja meg. Éppen azért, mert ennyi benne a kísérletezős rész, nehezen sorolnám be valamilyen alternatív popba, inkább szinte az avantgárdba helyezném, bár az sem teljesen találó. Nehogy félreértsetek, nem valami értelmetlen bolyongásról van szó az effektek országában, szó sincs róla. A zene végig rendkívül dallamos, az aranzsmanok viszont annyira szokatlanok, hogy sok közük van az avantgárd művészekhez.
Camille az éneke mellett zongorázik is, ami azonban mindig a vokálok mögött marad másodlagos szerepben, kivételesen kidolgozott hangszereléssel. Itt-ott a vendégzenészektől ütőhangszerek is hallhatók, és a hangszálait is kölcsönadja olykor valaki más. A leginkább persze Camille tűnik ki, akinek rendkívüli a hangterjedelme. Az egyik számban kicsit ugratja is Mariah Carey-t, amikor azt mondja, olyan akar lenni, mint Mariah, majd leénekel néhány hihetetlenül magas hangot. A legviccesebb, hogy egyáltalán nem tűnik úgy, mintha túlságosan megerőltetné magát. Szóval Mariah Carey nem az egyetlen, aki rendkívül magasan tud énekelni, csak ő a leginkább reflektorfényben álló.
Szerintem habozás nélkül kijelenthetem, hogy Camille nagyon egyedi. Hallani ugyan bizonyos hatásokat, de mindet egy teljesen új egésszé kovácsolja össze, ráadásul rengeteg saját ötletet is hozzátesz. Bár a zenében van egy kis pop, soul és r’n’b, végig az az érzésem, hogy egy alternatív, kísérleti és avantgárd alkotással van dolgunk. Mindenkinek ajánlom, aki tiszteli a szép és technikás vokálokat, és nem fél a kísérletezéstől, a műfajok keverésétől. Nem fogod megbánni.
Felállás
Camille – ének, zongora, ütőhangszerek
Majiker – zongora, ütőhangszerek, ének
Sly Johnson – ének
Fernando Barba – ütőhangszerek
Marcello Pretto – ének
Jamie Cullum – zongora, ütőhangszerek
Katherine Sowerby – ütőhangszerek
Vicent Milner – hangeffektek
Producerek
Camille és Majiker
Számlista
1. Gospel with No Lord
2. Canards Sauvages
3. Home Is Where It Hurts
4. Kfir
5. The Monk
6. Cats And Dogs
7. Money Note
8. Katie’s Tea
9. Winter’s Child
10. Waves
11. Sanges Sweet
