Szerző: Rok Klemše
Előadó: Masterplan
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2007
A Masterplan már az első kiadványával, a 2003-as azonos című lemezzel a kritikusok és a rajongók fülében is az elmúlt évek egyik legjobb bandájává vált. Kiváló power metaljukat a Helloween egykori gitárosa, Roland Grapow akrobatikus és hatalmas gitárvonalai hajtották, mellé ott volt Jorn Lande fantasztikus hangja, és be is költöztek a szívembe. A következő kiadványukkal, a 2005-ös „Aeronautics”-szal csak megerősítették és megszilárdították a státuszukat. Tavaly nekiláttak a harmadik lemez előkészítésének, és ekkor kezdődtek a viszályok is a zenekarban, amelyek hamar oda vezettek, hogy Lande „zenei nézeteltérések” miatt kilépett a Masterplanből. Egy újabb sokk következett a rajongóknak alig pár hónappal később, amikor a dobos, Uli Kusch (ex-Helloween, ex-Gamma Ray) is otthagyta a bandát. Hogy a fenébe töltesz be ekkora űrt?
Hát veteránokkal, persze. Lande helyét Mike DiMeo (Riot, The Lizards) vette át, a dobverők mögé pedig a kiváló Mike Terrana (ex-Rage) ült. A pont az i-re: az új lemez címét a Deep Purple legendáitól kölcsönözték, és egyszerűen „MK II”-nek nevezték el, ami természetesen az együttes új felállására utal. Személy szerint nagyon szkeptikus voltam, hogy DiMeo képes lesz-e betölteni a Lande távozása után keletkezett űrt. Örülök, hogy az aggodalom felesleges volt. Az „MK II” nagyon jó lemez, és nem sokkal marad el a két elődjétől. Az igaz, hogy DiMeo nem rendelkezik olyan dinamikus és dallamos hanggal, mint Lande, de nagyon igyekszik kitölteni a helyét. Az összehasonlítás ugyan nem igazságos, de sajnos nélküle nem megy.
Az albumot a hatalmas Phoenix Rising nyitja, majd a tüzes Warrior’s Cry folytatja, amely az előző lemez Crimson Riderére emlékeztet. A dalok erősek, papíron és előadásban is. DiMeo kiváló választás, Roland Grapow gitárjai ismét előtérben vannak, Terrana viszont kissé csalódás, tőle többet vártam az egyszerű püfölésnél. Nos, a következő lemezeken biztosan jobban megmutatja magát. Billentyűből sincs hiány az albumon, de kevésbé tolakodóak, mint korábban. Kevesebb a nyálas pop metal szám, mert a dalok többnyire megtartják a Warrior’s Cry által megadott gyors tempót. Nem maradnak le azok a nóták sem, amelyek az első lemez kiváló Enlighten Me-jére emlékeztetnek – a Lost and Gone, a Keeps Me Burning, a Watching the World és a Call of the Gypsy. Főleg az utolsó cseng nagyon frissen, és újdonság a Masterplan repertoárjában. A Masterplan című dalból pedig biztosan a zenekar himnusza és koncertkedvenc lesz, amely a rajongókat minden bizonnyal könnyedén ráveszi a torokszakadtig üvöltésre a koncerteken: „Ma-ster-plan!!!”
Az új tagok új hangzást hoztak a felállásba, de nem annyira szembetűnően, mint azt várnánk. Az igazi Masterplan-hangzás még él, csak a dobokból hiányzik egy kicsit több dinamika, DiMeo hangja pedig valamivel anonimabb, vagy ha úgy tetszik, „hétköznapibb”, mint Lande-é. Az éneke az enyhébb, nyugodtabb részekben szólal meg igazán remekül, ahol a hozzám hasonló szkeptikust is meggyőzi. De semmi gond, a Masterplan láthatóan nem tud csalódást okozni, és az „MK II” a kisebb hiányosságok ellenére is még mindig nagyon szolid, sőt nagyon jó produkció. Az igaz, hogy nem éri el a két elődje kiválóságát, de a dallamos heavy, illetve power metal rajongói most sem fognak csalódni. Az új felállás előtt fényes jövő áll, és szerintem nem lesz nagy gondjuk az „MK I” színvonalának elérésével.
Felállás
Mike DiMeo – ének
Roland Grapow – gitár
Jan S. Eckert – basszusgitár
Axel Mackenrott – billentyűk
Mike Terrana – dob
Produkció
Roland Grapow & Masterplan
Dallista
1. Phoenix Rising
2. Warrior’s Cry
3. Lost And Gone
4. Keeps me Burning
5. Take Me Over
6. I’m Gonna Win
7. Watching The World
8. Call The Gypsy
9. Trust In You
10. Masterplan
11. Enemy
12. Heart Of Darkness
