Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Komen na Krasu / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. augusztus 12.
Látogatók száma: 1200
Jegyár: 45,00€
Három év csend után visszatért Komenbe a „mindannyiunk szívéhez nőtt” fesztivál, a „Metal Mania Open Air”. Miért a szívünkhöz nőtt? Egyszerű: mert ez az a fesztivál, amely a szlovéniai metalkultúra mindenfajta hamisítatlan, megingathatatlan hitelességének mintapéldája. A szlovén metalbandák, akiknek egy-egy fellépés kell az áttöréshez, itt megkapják az esélyt, hogy bizonyítsanak, és felhívják magukra a figyelmet.
Ez a fesztivál „nagyképűség” és haszonleső számolgatás nélkül működik. Műfajilag mindig egyenrangúan öleli fel a metal zene fejlődési „frakcióit” és alműfajait, sőt, mondhatni, elsősorban az obskúrus dolgokat helyezi előtérbe, amelyek épp az obskúritásuk miatt annyival vonzóbbak. Az utóbbi években tanúi vagyunk az extrém felé tolódásnak, így az idei Metal Mania Open Air is nagyon kompromisszumok nélküli és kemény volt a színpadi pörgetésben.
Idén az is előfordult, hogy a fesztivál mindkét napján egyetlen csepp eső sem esett, ilyen még sosem volt a Metal Maniákon. Eddig legalább az egyik nap esővel járt. A nép pedig? Alaposan kiéhezett az utolsó Metal Mania, pontosabban a Paranoid Open Air óta eltelt két évben! És íme, újra itt van. Az igazi, mondjuk ki, „tősgyökeres” metalparadicsom, ahol újra összefutnak a régi ismerősök, és megszületik az az őszinte melegség, amikor érzed, hogy egy nagy család tagja vagy. Ezt az érzést tényleg régóta nélkülöztük. És újra megszületett.
Expedíciónk késéssel érkezett meg a tett színhelyére, éppen a muraszombati „grindcore papucshősök”, a Vulvathrone műsorának végére. Brutális és általában tapasztalt szexológusok, akik olyan bizarr fantáziavilágban otthonosak, amilyenről a közönséges halandók csak álmodhatnak. Mintha rendelésre érkeztek volna a fesztiválra, hogy néhány hasznos szexuális felvilágosító tanáccsal lássák el a tapasztalatlan, ügyetlen csupaszokat.
Az idei Metal Mania őrjöngve csapott le, és többségében a metal extrém alműfajaiba tartozó bandáknak adott helyet. A Condemnatio Christii, akikre a Divine Illusion koncertjének lemondása miatt vártunk, a szlovén színtér egyik ilyen nyeresége. Kiválóan összerakott csapat, amely különösen a Codex Sacrus című dalhoz készült kifaragott klippel vésődött az emlékezetbe, és a kora délutáni fényben kiöntötte magából az összes feketeséget, ami csak volt benne. Komplex, mozgalmas, egy csipetnyi bizonytalansággal arról, mi vár a hallgatóra a következő kanyarban, dinamikus és mindenekelőtt végig baljós. Fiúk, lesz még mit gyűjtenetek az úton! Menetel egy rendkívül ígéretes szlovén black metal formáció!
Atmoszférikus váltással jutottunk el alig egy órányira a tüzes katlanba, ahol a Bay Area thrash metal született, amikor színpadra léptek a ljubljanai, erre a kiadásra alkalmi rövidnadrágosok, a Panikk, és fellépésükkel megerősítették, hogy megállíthatatlanul haladnak előre és erősödnek a dacos kitartásukban. A srácok valamivel több embert gyűjtöttek a színpad elé, bár a többség még mindig a színpadtól jobbra lévő lelátó árnyékában hűtötte a fejét. Beindult a sörárusítás. Az Away (from Reality), a Society to Adapt és a Messiah Of Decay című dalokkal a Panikk kivételes fegyelmet és szigorú, tiszta fókuszt mutat a célok felé törekvésben. A Bay Area-revivalisták így szilárdítják a fiatal metalgeneráció népszerűségét Szlovéniában, élükön a Negligence-szel. Remek fellépés, amelyből a teljes szétverés érdekében a jövőben csak egy kis plusz mozgás hiányzik a basszusgitárostól és a második gitárostól! Még valami! Gapa a király! Énekli, ami kell, játssza a legjobbat! Ráadásul végig rohangál és tépi magát, mint egy eszelős! A kollégái helyett is!
A Penitenziagite death metalosok, akik nagy támogatást élveznek a szlovén metalközösségben. Nem is csoda. A srácoknak karizmájuk van. Éles, hosszú arcok, mogorva tekintetek és markánsan megformált színpadi jelenségek. Kiváló hang, masszív riffzáport támasztott alá a cintányérok tiszta csattanása. Közben kiderült, hogy a srácok remek kommunikátorok a közönséggel, mert az ismerősökkel a nézők között pár szaftos poént lecseréltek, ami hozzátett a fesztivál őszinte hangulatához. Egyébként pedig irgalmatlanul, versenyautó padlójáig nyomott pedállal. Egy pillanatra ránk telepedett a sötétség!
És tovább sötétedett. Itt vannak a black metalos Somrak. Sokatmondó név, mi tagadás! Egyenes vonalú pörgetés, borotvaéles gitárok pokolian gyors egyhúros tépésre hegyezve, megállíthatatlan morgás és vicsorgás szilárd ritmusalapon. Remek, több mint kidolgozott koncert. Elidegenedett tartás, amilyen a teljes katasztrófa felélesztésének pedigréjéhez illik, ez hajtja a motort és a zenekar alkotóvágyát. Energikus fellépés a legfeketébb északi fagy kiterjedésével, a tömeget nem hagyta közömbösen, és az extrém metal erotika számos rajongója eltalálta a ritmust, és a nyakcsigolyáit a megfelelő pörgésre állította, ahogy azt a Somrak black metal mesterségének hajtóműve megköveteli. Nekünk, szlovéneknek tényleg kiváló zenekaraink vannak!
Aztán újabb régi motoros „thrash” metal revivalisták jelennek meg a színpadon, a Keller. Az együttes átment egy átalakuláson, olyan zenekar, amelyről azt suttogták, hogy többé nem fog játszani. Na ne. Megújult, feltámasztott felállásban. A Hudrap fivérek, akik Chuck Schuldinertől kezdve túlságosan is jól ismerik a nagy mesterek minden metalos huncutságát, éppen a megfelelő címek az ilyen hiányosságok orvoslására, főleg ha az egész ügy nagyon kritikusan alakul. Mindenesetre a srácok eloszlattak minden kételyt, és izzó, energikus, átélt fellépést adtak, amelyet a közönség rendkívüli együttműködése szított, az pedig több mint láthatóan türelmetlenül várta a zenekar érkezését.
A nap első külföldi formációja, a német Wizard, tulajdonképpen a fesztivál mindkét napjának egyetlen power metalos képviselője volt. Ez a tény önmagában is mutatja az idei fesztivál nagy vonzalmát a „morgást” az éneklés helyett előnyben részesítő zenekarok iránt. Annak ellenére, hogy a srácok elfújták a színpad alól az extrémek tisztelőit, és csak a pompa és a dallam szerelmesei figyelték őket lelkesen, el kell ismerni, hogy a zenekar addig a pillanatig a legjobb hangzást hozta. Színpadi játékukkal egyben szép példát mutattak arra, hogyan kell mozogni és kihasználni a rendelkezésre álló teret, hogy a fellépés hatása még intenzívebb legyen. Kifejezésmódjukat tekintve érdektelen, mondhatni szájbarágós Wizard koncertjein kivételesen gördülékenyen megolajozott, összeszokott és kompakt előadásokkal bizonyít.
A Horna, ami szlovénra fordítva szakadékot, poklot jelent – a volt Shadowed, ördögi megkeresztelkedéssel -, először egy szép színesítéssel szolgált, mert szigorúan finnül beszéltek. Az énekes, „Spellgoth”, az emberiség áldozati bárányának, Krisztusnak öltözve, Obi-Wan Kenobi sapkájával a Csillagok háborúja című filmből, a fejjel lefelé fordított csillagok – pentagramok – kicsi kitételével, mészfestékes arcfestéssel, ami inkább falfestéshez vagy krumplitároláshoz illene, ahogy az a zenekar küldetéséhez illik, és komor, elvonatkoztatott arckifejezéssel nem titkolta a megvetését a színpad előtti közönség iránt. A Horna kiadta magából az egész dühöt és átkot! Edzett rókák, akik 1993 óta vannak a színtéren, és rengeteg kiadvány áll mögöttük! A fény- és ködjátékok kiváló kombinációja szította a vészterhes hangulat fátylát. Tehát egy olyan ambient, amelyben egy Horna-típusú zenekar azonnal felismerhető. Kíméletlen black metalos ostorozás, markáns előadás, teltház a színpad előtt és szórványos viharos reakciók a közönségtől, amely egyébként hipnotikusan együttműködött, ez hozta a nap egyik legérdekesebb, legkomplexebben kidolgozott és legmeggyőzőbb fellépését.
Az első nap nagy fináléja a német teuton thrash metalos Destructioné lett, akiket friss stúdióalbumuk, a „Days Of Reckoning” (2011) hajtott Komenbe. Ez a trió is rendíthetetlen és halhatatlan a hajlíthatatlanságával és szakadatlan koncertezésével, valamint a friss stúdióalbumok állandó kiadásával. Amíg a karizmatikus Schmier tartja kezében a szálakat, semmi sem mehet félre ennél a, mondhatjuk, német thrash legendánál. Schmier kiváló énekesi formában volt, a trió áthatolhatatlannak tűnt! Schmier rendkívül derűs hangulatban volt, és a közönséggel való kommunikációja végig határozott maradt. A fickó nem hagyott levegőt venni a közönség rendkívül hatékony felpörgetésében.
Ehhez hozzátartozik, hogy dicséret illeti a tévedhetetlen hangmérnököt! Ki más lehetett volna, mint minden Metal Mania nélkülözhetetlen tartozéka, „Yowda”, aki úgy állította be a keverőpult gombjait, ahogy kell! Függetlenül Schmier kirohanásától a koncert második felében, amikor dühében a földre hajította a mikrofont, mert szerinte nem hallották eléggé az éneket. A zenész szeszélye, bizonyítékul, hogy az egója egy pillanatra elszabadult, némileg megrontotta a hiteles hangulatot, és jelezte, hogy Schmier tud sztárallűrökkel is viselkedni, ha ez (nem) szükséges.
A mindig megbízható gitáros, Mike Sfiringer, fogpiszkáló-sziluettel, amelyre fürtös, dús sörény van ültetve, a bestiális Schmier, aki széles léptekkel, végig lelkesen járkált a színpad szélességében felállított három mikrofon között, és a kiváló bombázó, Vaaver (Wawrzyniec Dramowicz), aki ezen az estén megmutatta, hogyan kell kiszolgálni a dobátmeneteket dupla lábdobbal! „Nori mesar”, „vrnitev norega mesarja”, „razpet na križu”, az új „sovraštvo je moje gorivo” és az Armaggedonizer, aztán a D.evilution, az őskori Curse Of The Gods,… A harcias thrash metalos varázsló, Shmier, a társaságával a szlovén Karszt kellős közepén! Felejthetetlen érzések!
Az este azonban még nem ért véget teljesen. Miután rendbe hozták a Destruction hagyta romhalmazt, színpadra léptek az ígéretes szlovén metalcore-osok, a Hellcrawler. Sajnos viszont teljesen félresikerült fellépéssel. Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az énekes úgy viselkedett, mint egy teljesen leszívott pávián, aki egyetlen pillanatban sem tudta, mi történik körülötte. Innen a gondok a felszerelés felállításával, a hangolással. Nehéz volt kivenni, mikor kezdődött el igazán a koncert, és hogy nem zajlik-e még mindig egy mini hangpróba. Jött a hibázás, a számok ismétlése a hibázás miatt egy perc játék után,… A fellépés jobban hasonlított „stand up” komédiára, mint bármi másra. Esélyt kapni a Metal Mania Open Air fesztiválon, és ilyen komolytalansággal odaállni, nem éppen jó útravaló a jövőbeli „vállalkozásokhoz”(?). Mindegy. Az első nap véget ért. Remek volt és a legteljesebb mértékben sikerült.
fotók: Martin Prezelj & Aleš Podbrežnik
Műsorrend
00.35-01.15 HELLCRAWLER 23.00-00.20 DESTRUCTION 21.20-22.30 HORNA 19.50-20.50 WIZARD 18.30-19.20 KELLER 17.35-18.15 SOMRAK 16.40-17.20 PENITENZIAGITE 15.45-16.25 PANIKK 14.50-15.30 CONDEMNATIO CRISTI 13.50-14.30 VULVATHRONE 13.00-13.35 DIVINE ILLUSION 12.10-12.45 BURNING NOISE 11.20-12.45 THE BETRAYAL
Képgaléria
