Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Komen (Kras) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. 08. 17.
Látogatók száma: 1108
Jegyár: 700
Szombat reggel egy valamivel derűsebb napra ébredtünk, csak a fejem hátsó felében valahol egy tompa nyávogás zavart egy kicsit. Hm… Furcsa, macskának se híre, se hamva… A legjobb gyógyszer persze a kávé volt Komen valamelyik kocsmájában, ahol természetesen mindenhol metalosok ültek. Sok időnk azért nem volt henyélni, mert a koncertek már kora délután csábítottak, a nyári forróságban pedig jólesett a sör a sátrak árnyékában. Előttünk állt még az egész szombat…
12.00 – 12.40 VULVATHRONE
Délben már majdnem egészen Komenig elhallatszott a muravidéki porn/gore grind death metal bajnokok pornóéke, akik a színpadon már a bukkakét nyomták. Idén jött ki az azonos című debütáló lemezük, amely a szlovén metalszínteret egy eddig feltáratlan megszállottsággal ajándékozta meg mindennel szemben, ami pornográf. A félórás orgia alatt a Vulvathrone végigvitt minket olyan slágereken, mint a Bitch Suck My Tich, az Allure of Domination és a Toilet Slut című balladácska; Herman és Seba felváltva gargalizálta a testnedveket, a ritmusszekció pedig az s&m pózok teljes enciklopédiáját mutogatta. Brutális porn grind, amilyet nem találsz minden sarkon. Porn porn porn!
13.00 – 13.34 CYCLÖNE
A Vulvathrone után valami egészen más következett: smink és begyúrt, kifújt frizurák másztak fel a színpadra. Jött a 80-as évek glam revivalje a ljubljanai Cyclöne-nal. A fiúk alig több mint egy éve vannak együtt, a megalakulásukat az egész Szlovéniát bejáró glamturné, a Lipstikk N’ Leathür Conspiracy Tour hozta el, amelynek a kezdeményezője a zenekar basszusgitárosa, Grega Šujica volt. A nagyon sikeres turnén a fiúk a glames társakkal, a Toxic Hearttal és a Broken Arrow-val léptek fel, így pár hét alatt elég sok koncerttapasztalatot gyűjtöttek. Sajnos már a nyitódalnál, a Black Sabbath-klasszikus Paranoidnál kiderült, hogy a srákoknak ennek ellenére még hiányzik némi rutin. Hangszeres téren nagyobb bakik nélkül ment a dolog, a gond az énekessel, „Michael Roxxyval” volt, akinek a borzalmas hamisítását sajnos nem tudom szó nélkül hagyni. Kár, hogy a fellépés keserű szájízzel zárult, mert a fiúk igyekeznek a saját anyagukkal, és mindent beleadnak a színpadon. Remélem, hamarosan túljutnak a szülési fájdalmakon, addig pedig – ha a Cyclöne a városban van, „zárjátok be a lányaitokat, és vigyázzatok a csajokra.”
13.55 – 14.35 GONOBA
Az ízlésünket szerencsére helyrebillentették a Gonoba fiúi, akikre én már az első demójuk óta türelmetlenül vártam. A kamniki–domžalei–rogaška slatinai szövetség elképesztően szorgos és dolgos: az első demójuk tavaly jelent meg, itt van viszont már a vadonatúj második is, a Human: Error, amely még nagyobb előrelépést és hatalmas potenciált mutat a zenekarban. A death metalos színezetű thrash igazi adrenalininjekció, és nagy megterhelés a nyakizmoknak. A fiúk annyit koncerteznek, amennyit csak lehet, és ez nagyon meglátszik a fellépésükön is. Hopsi, valószínűleg a legmagasabb metalénekes nálunk, kezd igazi frontemberré válni, bár a közönséggel még lehetne egy kicsit több interakció, az állati growlja viszont hihetetlenül sokat fejlődött, a magasabb screamek és a mélyebb growl váltogatása pedig elképesztően dinamikussá válik. Érdemes megjegyezni, hogy Hopsi a Gonoba előtt még soha nem énekelt! Le a kalappal, Hopsi! Devin büszke lenne rád! De ez még nem minden, mert a banda is egyre jobban megolajozott metalgéppé válik! Koki irgalmatlanul veri a dobokat, a gitárkettős, Mitja és Matjaž, remek riffeket, power sorozatokat és hihetetlen futamokat tép le, Brane basszusa pedig már szinte közmondásosan fantasztikus! Nem csoda, hogy szép számú tömeg gyűlt a színpad elé, és megállás nélkül tépte a haját. A Gonoba tagjai jó fél óra alatt megalkuvás nélkül végigrohantak a szettjükön, amelyben majdnem teljes egészében bemutatták az új demót (sajnos az epikus Chuck Borris kivételével), és élőben gyilkosan szól – a vakmerő nyitó Human: Error, a nyolcperces mestermű, a The Black Side of Life, az erotikus Lust, a Victim of Myself… Nekem megdobbant a szívem a Death-klasszikuson, a halhatatlan Symbolic lemez Misanthrope-ján, amelyet remekül játszottak, a hajtépés pedig az első demó két dala, az In Vain és a Last Judgement alatt sem állt le, a nyak csak a Gonoba himnusz végén kapott némi pihenőt. Fiúk, lemezt akarok! „Worship the camel!”
GONOBA setlistája:
1. Human Error
2. Black Side Of Life
3. Lust
4. Victim Of Myself
5. Misanthrope
6. In Vain
7. Last Judgement
8. Gonoba
14.55 – 15.35 PENITENZIAGITE
„No rest for the wicked”, léptek színpadra a kranjiak a „nyelvtörő” nevű Penitenziagite-ként. De nem csak a nyelvet törik: a remek, black metalos színezetű death metaljukkal sok nyakat is eltörnek. A Penitenziagite-et (a nevén túl) leginkább a remek kettős ének teszi különlegessé: az egyik sivító, rikácsoló black metalos, a másik brutális death metal growl, és ez hihetetlen mennyiségű színt és dinamikát visz a zenébe. Suši és Demši énekduettje élőben tényleg kiváló! A fiúk szorgalmasan gyűjtik a koncerttapasztalatot, és ez jól meglátszik rajtuk. Az idei Metalcampen már szétverték a helyet, a jó formát pedig a Metal Manián csak még tovább erősítették. A gitárkettős, Demši és Bojč, irgalmatlanul fűrészelt, és odatett még néhány remek riffet, amelyeket Gašper állati dobolása tett még ütősebbé. Az új dalok írását sem hanyagolják, friss anyagot mutattak be, ami remekül szól; egyedül egy-két dalt hiányoltam az első demóról, például a kiváló Leachcountess-t. A Penitenziagite-ben még hatalmas potenciál rejlik, úgyhogy találkozunk a következő koncerteken!
PENITENZIAGITE setlistája:
1. Burning
2. Faith
3. The Guilty
4. Origin
5. The Edge Of Twilight
6. Necrofilian Bloodlust
A Penitenziagite után két olasz zenekar jött, a BS’ Titty és a Fuel From Hell, de ők nem egészen az én finnyás zenei ízlésemre valók, ezért róluk többet Aleš ír majd. Én elvonultam egy sörre/bambuszra (sör-kóla keverék) és egy adag csevapcsicsára. Az a nasi, amely a sör után isteni volt, némelyik közegészségügyi felügyelőnek egy-két szívmegállást okozott volna, de hát egy metalfesztivál nem Michelin-csillagos francia étterem… eeem… vagy valami hasonló.
17.35 – 18.20 WARTUNE
Jóllakottan és oltott szomjjal fél hatkor ügettem a színpad elé, mert ott már álltak a karintiai harcosok, a Wartune. A háborús gépezet közel egy órán át sorozatlövésekben küldte lassan a túlvilágra a közönséget kiváló progresszív-technikás thrash/death metaljával. Hosta dühös énekére hangszeres oldalról a Piko/Oswald gitárkettős hangolt rá, összehangoltan és pontosan, kiváló dallamos futamokkal gyilkolva, valamint a bombasztikusan felvértezett ritmusszekció Lenčével, a tankdandár-parancsnokkal és Tilnóval a hadiüteg mögött. A Wartune nem ejt foglyokat, az áldozatok csak halmozódnak a remekül feltört, saját szerzeményű metal alatt: a Return of the Wolves érdekes, szinte folkos refrénnel, az Endless Cruelty, az ütős Voice of Victory és az I Am Become War (The Destroyer of Worlds) hibátlanul eljátszott atomrobbanása. A remekül lenyomott szettet végül a The Philosopher, az időtlen metalklasszikus emelte még följebb a legendás Death lemezről, az Individual Thought Patternsről. Térdeljetek le a Wartune előtt!
18.35 – 19.25 VOICE OF THE SOUL
A következő háromnegyed órát egyetlen mondattal le lehet írni: végig libabőr és égnek álló szőr! A Voice of the Soul Death- és Pantera-tribute banda, amely az utolsó koncertjét éppen az idei Metal Manián adta. A fiúk csendben és nyugodtan lépdeltek a színpadra, és olyasmit játszottak, amiről csak a legmélyebb álmaimban reméltem, hogy egyszer élőben hallom, még ha (sajnos) soha nem is a Deathtől. A Voice of the Soul, amelyet a metal óriásai, a legnagyobb hatású metalbandák egyike, a Death The Sound of Perserverance lemezének leírhatatlan instrumentálisáról neveztek el, pontosan ezzel a dallal kezdett. Három gitár olyan vonalakkal, amilyet csak az egyetlen Chuck Schuldiner tudott megírni… Hihetetlen, és még egyszer hihetetlen! Bár nem kevés hiba csúszott be, az ilyen legendás dalok mellett gyorsan átsiklik rajtuk az ember, és csak élvezi az időtlen metalklasszikusokat, amelyeket a srácok egymás után sorjáztak. Jött a brutális Pantera-lövöldözés, a Domination, és a színpad előtt már nagy tömeg gyűlt össze, amely egy pillanatra sem hagyta abba a hajtépést. Még akkor sem, amikor megnyílt az ég, és ránk zúdította a két nap legádázabb zivatarát. Az ég tudta, kinek játszik a Voice of the Soul! A Without Judgement felgyorsította a szívverésemet a nekem legkedvesebb Death lemezről, a Symbolicról, de a Cemetary Gates gyorsan le is állította, mert az mindig a szemem elé idézi a tragikusan elhunyt Dimebag Darrellt. Találkozunk, ha kinyílik a temető kapuja! Sajnos az Evil Dead és a Denial of Life a Death debütáló lemezéről, a Scream Bloody Gore-ról nem fért bele az időbe, ahogy a Pantera Fucking Hostile-ja sem a Vulgar Display of Powerről, a Pantera himnusza, a Walk viszont a záró csúcspontot jelentette, és megkapta a hozzá illő reakciót. Fiúk, csak annyit mondhatok: köszönöm, hogy legalább egy pillanatra megnyitottátok előttünk a kaput két zseni zenéjébe, akik örökké élni fognak a metalosok szívében és emlékezetében. A fenébe is, ennek a két legendának a említésekor nem tudok ellenállni az érzelmi kitöréseknek. Chuck Schuldiner és Dimebag Darrell R.I.P.!
VOICE OF THE SOUL setlistája:
1. Voice of the Soul
2. Domination
3. Without Judgement
4. Cemetary Gates
5. Bite the Pain
6. Cowboys From Hell
7. Walk
19.40 – 20.30 DAWN PATROL
A kranj–ljubljanai heavy/thrash metal szövetség, a Dawn Patrol a Metal Mania egyik legjobb koncertjét adta! Mióta csatlakozott hozzájuk Aleš énekes, a zenekar mintha újjászületett volna. A Dawn Patrol már az elején elvarázsolt a remek Rockstar Ate My Hamsterrel, amely Aleš hangjával teljesen friss arcot kap (az első verzióhoz ugyanis Dejzi, a Negligence-ből kölcsönözte a hangját). A Dawn Patrolnak igazi szerencséje volt az énekessel, mert – karaokebárban találták meg. Aleš nemcsak hogy valószínűleg most az egyik legjobb heavy metal énekes nálunk, hanem a srác a szó legigazibb értelmében frontember. A színpadon teljesen laza, mosolygós, karizmatikus, és mindenekelőtt kommunikatív. Részben neki köszönhető, hogy a színpad előtti tér szinte teljesen megtelt. Hangszeres téren is a csúcson volt a Dawn Patrol. A Jan/Černe gitárkettős kiváló volt, Anna basszusgitáros és Wuko dobos szintén. A lány és a fiúk saját anyaga rendkívül biztatóan szól; mondhatom, hogy valamelyik komolyabb kiadványuk számomra jelenleg a legjobban várt szlovén metalmegjelenés. Addig pedig – ha a Dawn Patrol a városban van, vigyázzatok a hörcsögeitekre.
21.00 – 22.05 1349
Kilenckor megint grim és necro lettünk, a Metal Maniára megérkezett a pestis. Na jó, Norvégiába érkezett meg… 1349-ben, és megtizedelte a lakosságot… a Metal Mania 2007-re pedig a norvég black metalosok, az 1349 jelentkeztek, akik erről a szerencsétlen eseményről kapták a nevüket. A black metalbanda, amely valószínűleg a legnagyobb figyelmet a dobosa, Frost miatt kapja, aki egyébként olyan nagyobb nevű zenekarokban játszik, mint a Keep of Kalessin, a Gorgoroth és a Satyricon, ezúttal nélküle lépett fel. Az ő helyére viszont Tony Laureano ült be, aki egyébként a Nile, a God Dethroned, a Malevolent Creation és még egy rakás zenekar dobosa. Az 1349 is, akárcsak előző nap a The Stone, corpse paintbe öltözve vonult a színpadra, a frontember, Ravn pedig az elején még tűzokádásról is gondoskodott. Az igazat megvallva nem ismerem túl jól a pestishordozókat, a kezdés érdekes volt, igazi „black metal ist krieg” hangulatban, aztán a gitárminták ismételgetése és a dupla lábgép tékozlása addig untatott, hogy elmentem, mi másért, mint egy sörért.
1349 setlistája:
1. Legion
2. I Am Abomination
3. Pitch Black
4. Beyond The Apocalypse
5. To Rottendom
6- Riders Of The Apocalypse
7. Nathicana
8. Chasing Dragons
9. Sculptor Of Flesh
10. Manifest
22.35 – 23.40 VENDETTA
Fél tizenegykor aztán végre minden igazhitű thrasher megkapta a magáét: közel 20 (!) év távollét után visszatértek a színpadokra a kultikus német thrasherek, a Vendetta. A legendás bosszúállók a késői nyolcvanas években két remek lemezt adtak ki – a Go And Live… Stay And Die-t (1987) és a Brain Damage-et (1987) –, és ezekkel beírták magukat azoknak a thrashereknek a szívébe, akik tudnak a szent német hármas, a Kreator, a Sodom, a Destruction vagy a „nagy” négyes – Metallica, Megadeth, Slayer, Anthrax – mögé is nézni. A Vendetta aztán csendben feloszlott, de 2002-ben újra összeállt, idén pedig végre megjelent a várva várt harmadik lemezük, a Hate. A német ötös alig lépett színpadra, és már látszott, hogy a hosszú távollét egyáltalán nem ártott nekik. Sőt, meg sem látszik rajtuk! A Vendetta az őrült énekes, Mario vezetésével első osztályú thrash metalt nyomott, az új Hate lemezt teljes egészében eljátszották, és az átkozottul jól szól! Persze, hiszen az eredeti énekes-gitáros, Daxx segített megírni, aki aztán úgy döntött, hogy a turnén nem vesz részt. De hihetetlen látni, hogy egy zenekar, amelyből csak egyetlen alapító tag maradt (Klaus Ullrich basszusgitáros), a színpadon még mindig ilyen meggyőzően működik. Mario igazi thrash énekével az új dalokkal is, de főleg a régi klasszikusokkal tarolt – War, Brain Damage, Go And Live… Stay And Die, Drugs And Corruption, On the Road. Fuckin’ Thrash ‘Till Death!!! Hajat téptek és mosholtak, amíg bírták, az igazi meglepetést pedig a Vendetta a Motörhead-klasszikus, az Overkill feldolgozásával okozta! A Vendetta fenomenális bemutatkozó fellépése a mi tájainkon nagyon szép emlék marad, a látottak alapján pedig meggyőződésem, hogy a Vendettát a thrash nagy nevei közé lehetne sorolni, ha nem tűntek volna el ennyi időre. Most pedig gyorsan az új lemezért, és „spread some fucking haaaaaate!!!”
VENDETTA setlistája:
1. Intro
2. Hannibal
3. War
4. Dead People Are Cool
5. Mother
6. Guerilla
7. Brain Damage
8. Hate
9. Lying Society
10. Prepare Yourself For Hostility
11. Rise For Revolution
12. Go And Live, Stay And Die
13. Freddy
14. Overkill
15. On The Road
16. Drugs & Corruption
00.00 – 01.00 LADY’S FIRST
Amikor először láttam a Lady’s First-öt Postojnában Paul Di’Anno előtt, teljesen hidegen hagytak. A Metal Mania végén viszont nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy igazságtalan voltam velük. A fiúk nemcsak hogy hangmérnökként is robotoltak, és az idő nagy részében remek hangzásról gondoskodtak (Yoldi és Buco, le a kalappal!), de a végére még egy kiváló koncertet is lenyomtak! Élőben az első lemezük, a 911 anyaga is remekül szól, a fiúk fellépése hihetetlenül energikus volt, teljesen elkötelezett, és látszott, hogy ők maguk is nagyon élvezték a színpadot. Sajnos a lemezük még elég ismeretlen, ezért a feldolgozások ütöttek be a legjobban. Elsőként az Iron Maiden-klasszikus, a The Trooper szólt, amely a postojnai koncerttel ellentétben teljesen elvarázsolt. Remekül játszották és énekelték (talán már ideje lenne, hogy Guzy fejből megtanulja a szöveget, az hatás még sokkal jobb lenne), sokkal jobb volt persze a több száz fős tömeg reakciója is, amely a késői óra ellenére kitartott. Élőben megszólalt az LF zenekar dala, amit egy újabb metalklasszikus követett, a Metallica Creeping Deathje, szintén nagyon korrekt és magabiztos előadásban. Még egy Maiden-klasszikus, amitől a közönség még jobban kikészült: a Fear of the Dark, természetesen a nép segítségével énekelve, aztán a saját dal, a 911, és a végére még három feldolgozás. A Heavy Metal Night közönsége előtt is jól ismert Motori a Divlje Jagodétól, az örök „libabőr-fut-végig-a-hátamon” Hallowed Be Thy Name, és a meglepetés a végére, a Rage Against the Machine slágere, a Killing in the Name Of fantasztikus előadásban. Szebben nem is zárulhatott volna a Metal Mania 2007!
LADY’S FIRST setlistája:
1. Intro
2. High Machine
3. Criminal
4. The Trooper
5. The Game
6. LF
7. Creeping Death
8. One Way
9. Lady
10. Fear Of The Dark
11. 911
12. Motori
13. Hallowed Be Thy Name
14. Killing in the Name Of
A végére nincs sok mondanivaló. A Metal Mania szervezése évről évre jobb, kalapot emelek a szervezők előtt! A szlovén zenekarok egyszerűen kiválóak voltak, gond nélkül elhomályosították az összes külföldi vendéget, pedig azok is remekek voltak. A Metal Mania különleges hangulatú fesztivál: patakokban folyt az alkohol, találkozol a régi ismerősökkel, új ismeretségeket kötsz, és élvezed a remek metalt! A Metal Mania az idén is esős volt, de hát ez olyan, mintha azt mondanád: Metal Mania metal nélkül. Gardko megint jól beszívta magát, még egyszer nagy köszönet a szervezőknek, és nem marad más hátra, mint hogy találkozzunk ugyanott, ugyanakkor, a Metal Mania 2008-on!
Időbeosztás
12.00 – 12.40 VULVATHRONE 13.00 – 13.34 CYCLONE 13.55 – 14.35 GONOBA 14.55 – 15.35 PENITENZIAGITE 15.45 – 16.25 BS’TITTY 16.40 – 17.20 FUEL FROM HELL 17.35 – 18.20 WARTUNE 18.35 – 19.25 VOICE OF THE SOUL 19.40 – 20.30 DAWN PATROL 21.00 – 22.05 1349 22.35 – 23.40 VENDETTA 00.00 – 01.00 LADY’S FIRST
Képgaléria
