Helyszín: Ljubljana, Cankarjev Dom
A koncert dátuma: 2007. 11. 05.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 6'50-től 14'50 EUR-ig
Még mielőtt elindultam a Mephista koncertjére, sejtettem, hogy olyan formációról lesz szó, amely előszeretettel kísérletezik, hiszen a tagok John Zorn iskolájából jöttek. Néhány néző láthatóan nem erre a koncertre számított, mert jó páran már pár perc után kisétáltak. Nem értem, minek vesz valaki jegyet egy koncertre, ha nem tudja, mibe vág bele. Lehet, hogy vannak, akik egyszerűen kalandvágyóak, és nem sajnálják a pénzt olyan zenekarok fellépésére, akiket egyáltalán nem ismernek. Én nagyjából tudtam, mire számítsak, bár ekkora mértékű kísérletezést tényleg nem lehetett előre látni.
A Mephista olyan zenét játszik, amit nehéz lenne leírni. Hol kísérleti, avantgárd jazz, hol avantgárd klasszikus. Végig jelen vannak az érdekes effektek, amelyeket John Zorn néhány projektjének egykori tagja produkál. Az effektek meglehetősen egyhangúak és szervetlenek voltak, az elektronikus vízhangoktól a különféle természetellenes „természetes” hangokig.
A Mephista egy női trió, három muzsikussal: Sylvie Courvoisier, zongora; Susie Ibarra, dobok, ütőhangszerek; Ikue Mori, laptop, elektronika. Mindhárman kitettek magukért. A zongorista nem csak a billentyűket püfölte, hanem a húrokat is ütötte és pengette, így kihasználta ennek a fenséges hangszernek a teljes hangzásbeli potenciálját. A dobos nem csak a dobokat használta, hanem mindenféle ütőhangszert. Amikor vadabb, jazzesebb részeket játszott, jól látszott, hogy kiváló dobos, egyébként viszont a hangzása inkább a zongorával és a többi hangeffekttel való összehangolódásra épült. Végül pedig ott volt Ikue Mori a laptopon. Végig effektekkel kísérte a zongorát és az ütőket, amelyek érdekesek voltak, és kialakítottak egyfajta hangzásbeli hátteret, de túl kevéssé voltak változatosak. Az egész többé-kevésbé egyetlen alaphangra épült, amely a koncert során különböző variációkon ment át.
A hangok, amelyeket a lányok a zongorából, a dobokból, az ütőkből és a laptopból kicsaltak, irigylésre méltóak, de igazi dallam nem volt. Bevallom, a kísérleti jazz és a klasszikus zene terén elég korlátozott a műveltségem, és talán éppen ezért nem tudtam igazán beleélni magam e három nagyon tehetséges nő produkciójába. A zene egyébként nagyon érdekelt, de a puszta kísérletezés nekem nem elég egy igazán kielégítő koncerthez.
A koncert után mi, nézők odamehettünk a színpadhoz, ahol a Mephisto tagjai a lemezeiket árulták, és beszélgettek a közönséggel. Jó látni, hogy a zenekar ilyen elérhető. A CD ára nagyon mérsékelt, tíz euró volt, ami jól mutatja a dollár alacsony értékét az euróhoz képest, de azt is, hogy az Egyesült Államokban olcsóbbak a CD-k.
A Mephista zenéje elgondolkodtat, megdolgoztatja az agyat. Ha ilyen zenét akarsz hallgatni, be kell vetned az eszedet, és ebből a szempontból nagyon tisztelem a zenekart. Sajnos azonban a koncert után a szívem és a lelkem kielégítetlen maradt. Szívesen hallottam volna valamivel több dallamot, valami kézzelfoghatóbbat és melegebbet. Végül is lélekben rocker vagyok.
Képgaléria
