Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kino Šiška / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2009. november 21.
Látogatók száma: 800
Jegyár: 25,00€
Hát eljött ez a nap is. Egy kis szlovén ünnepnap a fővárosban, Szlovénia első számú rockzenekarával. Lehet, hogy túlzok, de azt hiszem, nyugodtan kimondhatom: ez a banda tulajdonképpen megszabja a szlovén rockkultúra mércéjét, és a világra is fel van készülve. Furcsa, hogy a világ még nem fedezte fel teljesen. A szlovén rokkiskola próbatételének napja volt ez tehát, a „Sagának” szentelve. Nem a legendás kanadai art rock zenekarra vagy a szöcskék egyik nemére gondolok, amelyek ezt a nevet viselik, hanem egy új történetre, amely a szavak mesterét, Hermann Hesset régóta szerető rajongóinknak szól.
Új album, új kiáltás, új születés! Akció! Tömve a Kino Šiška. Rajongók. Várakozás. 21.30-kor lépnek színpadra. Itt az új album, a „Saga”. Cakkos-pakkos frizurák, ahol az elektromos hajnyíró szívesen súrolja meg a koponyatetőt, fekete konfekcióruhák, és? A karizma ereje, az önbizalom ereje, a győzelemtudat ereje! A lányok sikítanak, a Siddharta pedig elkezdi a Narava című dalt. Azt mondanád, ideális nyitószám, nemcsak az újhoz, hanem a Siddharta bármelyik lemezéhez. Ez azonban még nem az album kritikája. Csak az első élő visszhangjának lenyomata szlovén és (hihetetlen módon!) nemzetközi talajon.
A zenekar nem titkolja a lelkesedését. A reflektorok lágy lilás-narancsos, egymásba olvadó fényköde alig „nyalja végig” a tagok arcát. A Narava olyan szám, amely az első pillanatban összerakja a kirakós minden darabját a Siddharta névvé. A zenekar művészetében erős támasz a magas légkör felépítése, amelybe tökéletesen beleöntődik Tomi egyedülállóan karakteres, érzéki és szenvedélyes hangja. A zenekar lomha „tekeredése” egy szemvillanás alatt a helyére tette ezeket az építőköveket. Aztán jön a kísértés útja az Angel Diabolóval, az új lemez friss, negyedik kislemezével, amellyel a banda zajosan vágtat bele a rock n’ roll metszős élű, feltöltött élményébe, és amely mágnesként tartja maga mellett a nézőtér közönségét.
A „Saga” energiája meglepetés. Siddharta, ne aggódj. De a kör bezárult, és a „Saga” egy valóban új történet kezdete. A zenekar arról híres, hogy mindig mesterien uralta a „hangulat” fogalmát. Ez zenéjük egyik legfontosabb építőeleme. Ha korábban ezt zenekari hangszerelésekkel érték el, most valóban a természet felé fordultak. A szerves hangzás felé. Nemcsak Jani H., Tomi M. és Primož B. hangja örvendeztetett meg, ahogy a „vintage” játékszerek fegyvertárát tartották a kezükben, hanem ezúttal talán minden eddiginél inkább előtérbe került – a zenekar művészetében, színpadi kifejezésmódjában, a zenekar mint egész esszenciájának kifejezésében – Tomaž O.R. billentyűs munkája. A Siddharta retró indíttatású új hangzást épít, amely visszavezeti őket a természethez. A Siddharta sötét marad, de ebben a sötétben tele van szenvedély, szeretet és dacos, kitartó, szembeforduló pillantás!
A zenekar igazi erejét a színpadon érzed. Mint mindig, most is lenyűgöz a rendkívüli önbizalom és a legyőzhetetlenség érzése. Persze fontos, hogy a hang jól legyen belőve a Kino Šiška termére, és ez kiválóan sikerült. A koncert egy részét valahol a terem közepén néztem végig Veneto kollégámmal, míg fotósunk, Robi vadul rohangált a „fotóágyújával” a terem összes „szélén” és „közepén”. Később áttettem a székhelyem közvetlenül a színpad elé, balra. Természetesen sörrel. Amit mondani akarok: a hang lenyűgöző volt a terem „sarokluk” részében is, ahonnan később a színpadot figyeltem. Lenyűgöző az Od zore do mraka című instrumentális, amelyet Tomi M. úgy konferált be, mint a Los Angeles-i felvételi napok stúdióbeli lazaságából született pillanatot, amelynek kottáját sosem fogja a zsebében hordani, mert jam típusú szám, ahol a zenekar annyi szabadságot kap, hogy mindig másképp játszhatja. Ilyen Siddhartát valószínűleg még nem ismerünk. Ez mindig benne volt a bandában, és most nem csak ez a szám fejezi ki, hanem az egész „Saga”. Jobban, mint valaha. Tomaž O.R. itt különösen a nyolcvanas évek hangzásának érintéseit mutatta be, pontosan a nyolcvanas évek elejéét, amikor az első szintetizátorok „primitív” hangjai egyre inkább előtérbe kerültek, ma pedig, amikor már nincsenek, egyre jobban tudatosítjuk, milyen ízt adhat a használatuk. Különösen intenzív volt a zárlat, amelyet Jani H. (a hangerőpedál „csavargatásával”) és Tomaž O.R. ünnepélyes, párbeszédes úszássá változtatott. A szám hipnotikus hangulata, az ismétlődő motívumminták sok teret adnak Boštjan M.-nek is, hogy konkrétabban kiteljesedjen a dobokon, és az álmodozó ritmikába ágyazott gyors átmenetekkel a dal mozgalmasságának dinamikus összetevőjét adja hozzá.
A terem újra felébred a kiváló Vojna idejre, amely intenzíven komor hangulatú, ahol a bulizós gitárfrázis és Tomi M. énekstílusának rendkívüli karizmája veszi birtokba a termet, különösen a versszakban érvényesül teljes fényében. A mai napjaink robotizált korának „parancsoló, atyai hangsúlyú” sorára, a „Dovolj je vina!”-ra, amely az embert a hamis élet mátrixába röpíti, egy másik „hedonizmus”-bolygón még egy-két „The Drinkers”-féle hétpróbás gazember is ráismerne, józanodási vággyal. Ez a szám, akárcsak a Baroko és a Napalm 3, már alaposan megfogott a rajongók körében, akik ezeknél a számoknál nagyobb zajt csaptak, és az énekelt sorokkal is bizonyították, hogy ismerik a dalokat. Érzelmekkel és ünnepélyességgel teli teret a pozitív kicsengésű Madam vezet a találkozás végéhez, ahol ez az energia összekacsint a koncert közepén játszott Stampedóval. Szokatlan befejezést kapunk az utolsó számnál, a Tom Waits For Me-nél, ahol csak Tomaž O.R. és Tomi M. marad a színpadon. Érdekes, hogy az angol szövegnél (csak ebben a dalban!) Tomi hangja helyenként (bizonyos árnyalatban) egészen enyhén megközelítette az megfoghatatlan Eddie Vedderét (Pearl Jam).
Vége. A történet öt jól megolajozott építőelemének varázsa véget ért. Az óra lepergett, még mielőtt a közönség igazán tudatosította volna, hogy a teremben felkapcsolták a lámpákat, és a nép valahogy nem akarta elhagyni a termet. A „Saga” szerencsésen vízre szállt. Érdekes lesz látni, hol köt ki a Siddharta ezúttal a „Saga” nevű hajóján.
Még valami. Lehet, hogy valakit kiverte a víz, amikor egy órányi zenét kapott 25,00€-os jegyáron, de érdemes figyelembe venni, hogy egyszeri, megismételhetetlen eseményről volt szó, amely csak egyszer történhet meg. Minden új születésnél. Minden új albumnál. A zenekar pedig már réges-rég megszabta a maga árát. Ezért becsülik a szlovének. És ezt bizonyította a Kino Šiška-beli este is, teltházzal és nagy várakozással, amelyet az új album küldetésének felszabadult vibrációja sugároz.
fotók: Robi Lipej
Setlist
1. Narava 2. Angel Diabolo 3. Alarm 4. Nevarno mesto 5. Napalm 3 6. Baroko 7. Stampedo 8. Od mraka do zore 9. Vojna idej 10. Madam 11. Tom Waits for me
Képgaléria
