Kiadó: Dave Mustaine’s Tradecraft / BLKIIBLK
Megjelenés dátuma: 2026. 1. 23.
Producer: Dave Mustaine
Az album hossza: 47.17 perc
Műfaj: Thrash Metal
Értékelés: 8.5/10
Megadeth! Egy zenekar, amelynek már a neve is leírhatatlan érzelmi hullámot indít el. Itt van! A banda tizenhetedik stúdióalbuma, és – legalábbis a zenekar nagy főnöke, Dave Mustaine igen komoly bejelentései szerint – egyben az utolsó is.
A „Dystopia” (2016) című kiváló lemez hozta reneszánsz, illetve érett kivirágzás után, valamint a újra megtalált lendület hitelesen fenntartott folytatása, a „The Sick, The Dying… And The Dead!” (2020) után a simán „Megadeth” címet viselő album igen korrekt lezárása is annak a gigantikus életműnek, amely a zenekar neve mögött áll. Egy zenekaré, amely hullámvölgyek és hullámhegyek sorát járta meg. Egy zenekaré, amelynek semmit sem kell bizonyítania.
A „Megadeth” rendkívül kompakt album. Tetőtől talpig. Az első másodperctől az utolsóig. Egyben az egész. Mustaine ezúttal nem esik túlzásokba a dalok számával. Minél több a dal, annál nagyobb az esély arra, hogy stílusban és minőségben eltérnek egymástól. Most ez nincs így. Mindössze tizenegyet pakolt fel a lemezre, köztük a Metallica-klasszikus, a Ride The Lightning új változatát, amelynek újjászületése legtöbbet magának az alkotójának, Mustaine úrnak jelent személyesen. Ez az új verzió minden tiszteletével adózik az eredeti klasszikus hangzásának, vagyis nem esett át semmilyen lényegi szépészeti beavatkozáson. Bónuszként tekinthetünk rá. Tökéletes ráadás. És gondoljatok bele, mi lett volna, ha a Megadeth nem sokkal azután veszi fel ezt a dalt, hogy Mustaine kilépett a Metallicából. A húsz (meg még valamennyi) évvel fiatalabb Daveval? Még hevesebben tépte volna!
Elvileg tehát (csak) tíz dal van itt. Az album éppen ezért ilyen kompakt: ez a 10 szám hasonló recept szerint készült. Ugyanazon, amely a nyolcvanas években Mustaine mesterségét a trónra emelte, és a Megadethet a thrash metal műfaj homlokzatába állította! A régi iskola újításainak fényében – ahol Mustaine mindig nyerő pókerkezdést játszott, valahányszor arról folyt a vita, ki írja a legjobb riffeket a metalban – az új termék a mai idők produkciós vívmányait ötvözi, számos párhuzammal, amelyek a „So Far, So Good… So What!”, a „Rust in Peace”, a „Countdown to Extinction” és a „Youthanasia” albumok palettájára emlékeztetnek! Úgy hangzik, mintha az említett lemezek elveszett B-oldalas dalainak gyűjteménye volna, vagy mintha egy csokor olyan frázis lenne, amelyet Mustaine az archívumában tartogatott a nagy finálénak. Kér valaki többet? Szó sincs róla. Ha ez tényleg az utolsó album, akkor Dave Mustaine legjobb változata hallható rajta a „Dystopia” óta tartó újabb feltámadás után. Egy dolgot viszont érdemes megemlíteni, és ez a régi nóta: Dave hangja fáradt. A produkció azonban az új albumon is kicsal belőle egy tetszetős adag méregköpést, ami egy ilyen lemezhez elengedhetetlen! Kötelező.
Az album orkánszerűen van eljátszva. A kvartett egyenesen gyilkos. A pontosság kivételes. A ritmusszekció álomszerű. Dirk Verbeuren és James LoMenzo összhangja elállítja a lélegzetet! Mustaine és Teemu Mäntysaari hibátlanul működik együtt. A harmóniákban, az őrült szólózásban, a borotvaélesen vágó frazírozásban. Loureiro távozását elfelejtjük. A gitárjáték tehát a klasszikus idők hangzására épít. Nemcsak a megközelítésben, hanem az új produkcióban is: a két gitár munkája kifejezetten „világosabbnak” és klasszikusabbnak hat, mint a kimondottan sötét előd, a „The Sick, The Dying… And The Dead!” esetében.
A Tipping Point, az I Don´t Care, a Let There Be Shred és a Puppet Parade a Megadeth-féle thrash metal iskola klasszikus rohamának megtestesítői, amelyet a punk nyers koszja is hajt (főleg az I Don’t Care esetében), és számos párhuzamot hordoznak a Rust In Peace-korszakkal. Aztán vannak olyan pillanatok, mint a Hey God!?, amely mintha a „Youthanasia” (1994) vagy a „Countdown To Extinction” (1992) albumok egy elveszett momentuma lenne; ehhez csatlakozik az Another Bad Day és az Obey the Call is! Ezekben a pillanatokban a Megadeth rendkívül ügyesen kapcsolta össze a zenekar mai művészi lüktetését (az elmúlt évtized munkáját) az aranykorral!
Ha ez valóban az utolsó Megadeth-album, ahogy azt a legjobb gitárfrázisok feltalálásának tiszteletre méltó mestere, Dave Mustaine úr beharangozza, akkor ez több mint gyönyörű búcsú lesz a zenekartól. Őszintén szólva a bandák legtöbbször nem tudják, mikor kell abbahagyni. Mustaine bejelentéseit tekintve a döntés, hogy a „Megadeth” albummal temeti el a zenekart, a megfelelő pillanatban érkezett. Egy nagyon jó új lemezzel veszi végleges búcsúját a Megadeth! Ámen.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Tipping Point
2. I Don’t Care
3. Hey, God?!
4. Let There Be Shred
5. Puppet Parade
6. Another Bad Day
7. Made To Kill
8. Obey The Call
9. I Am War
10. The Last Note
11. Ride The Lightning (bónuszdal, eredetileg Metallica)
Felállás:
Dave Mustaine – ének, gitár
Teemu Mäntysaari – gitár
James Lomenzo – basszusgitár
Dirk Verbeuren – dobok
