Helyszín: Ljubljana
A koncert dátuma: 2014. március 19.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 5 €
„What a boring band!” – hallatszott egy idősebb úr gondolkodás nélküli kiabálása, talán a társas kenőanyag hatása alatt. A Werefox pont az ellenkezőjét bizonyította: a Channel Zero-beli koncert nyugodt lelkiismerettel tekinthető annak bizonyítékául, hogy létezik Szlovéniában olyan zenekar, amely az alternatív jegyében működik.
A koncert vörös fonala világosan és élénken húzódott végig az egész estén. Megrázkódtatások és túl merész lépések nélkül vezettek be minket a Werefox saját világába, ahol távoli dallamok és remegő padló vár. Élő fellépésükben két dolgot érdemes kiemelni: a szilárd alapot és a dallamos kidolgozottságot. Az I Am Memory előadása leginkább a hangerő lassú, kitartó növelésére épült, egészen a robbanásig. A zenekar azonban nem holmi túlzó színpadi mutatványokkal juttatott el minket a dinamittal telített hangulatig – gitárpörgetés, ugrálás és társaik nélkül. Nem, a vizuális dinamika hiánya éppen elég teret hagyott az aranzsmék kibontakozásának. Egyszerűen fogalmazva: a Werefox habozás nélkül, nagy lendülettel és önbizalommal vitte végig a műsort.
A hangzás nem szenvedett túlzottan, a pozíció és a klubtér ellenére sem. Időnként az alacsonyabb frekvenciák kicsit előkúsztak ki tudja, honnan, és összemosták az amúgy is gazdag hangszeres összhangzást. A gitárhang és az egész fellépés atmoszférikussága Hince (The Kills) elmosódottabb gitárárnyalataira emlékeztetett: kevesebb szoba, kevesebb kontúr. A dallamos felszín alatt viszont a ritmusszekció kitartóan és szilárdan diktálta a tempót; túlzott kitérők és merészkedések nélkül, de elég mozgástérrel. A vokális betétek azonban kissé más hatást keltettek. A hangszeresen remek csapat képébe az énekesnő megjelenése nem és nem illeszkedett oldottan bele az előadásba. A koncert vége felé a technika is tovább packázott velük; az okok tehát többfélék, mégis megmarad valamiféle furcsa, időnkénti űr a koncertben.
A szerdai estét reverbbe és a Werefox dallamosságának mámorába fulladva töltöttük. A zenekar egyértelműen mércét állít az élő hangszeres játékban minden önjelölt alternatív csapat számára. Az I Am Memory egyszerre mutatja a zenekar érési folyamatát, valamint zenei megjelenésük fátylait és árnyalatait: dinamika a statikusságon át, hangulatteremtés a látszólagos egyszerűségen keresztül. Még egy kis reverbet, kérem!
Képgaléria
