Előadó: Line Out
Kiadó: Ammonite Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 45:42
Értékelés: 4.5/5
A Line Out egy nyolctagú zenekar a szerbiai Somborból. Zenéjük egyértelműen sokrétű fúziója számos stílusiránynak. Mindettől függetlenül a Line Out (alapvetően) egyszerű, szilárd, kacéran csábító ritmusokra épít, amelyek a funk vagy a „hetvenes évekbeli disco” fogásaira támaszkodnak (Games Games, Summernight Delirium, Crosswords). Nagyon szívesen kacsingatnak olykor a dub és a reggae elemei felé is. Beskatulyázni viszont nehéz őket, hiszen az album 11 különböző dalon keresztül mutatja be a Line Out zenei víziót.
A női ének ideális, főleg ha ízlésesen adagol egy csipetnyi soulos improvizációt, és ebből Jovanának határozottan nincs hiány. Egy jelentős izzással és karizmával bíró hangról van szó, amely hallgatás közben megadja a kívánt kifejezőerejű lenyomatot. Nem idegesítő, nem tolakodó és nem émelyítően cukros.
A Line Out a hangzásbeli kínálatát fúvósok összjátékára építi (ízléses közreműködésükre példa a Crosswords vagy a nyitó Games Games, amely hatékonyan lendíti bele az albumot a kacér „groove”-ba), amelyek remekül megértik egymást a tiszta (néha enyhén recsegős) kitárvány wah-wah játékkal vagy a magabiztos „reverbes” lendületekre épülő tiszta akkordokkal (Lisa Sinking Down). Érdekes pillanatot kínál a Dub Mesh, amely régi vágású gitárhangokból épül, ám tipikus „dub” visszhangokkal vezetik; ez a fülbemászó Crossroads utódja – utóbbi simán helyet kaphatna a Jamiroquai korai albumain. A Dub Mesh olyan dal, amely megragadott egy csipetnyi spontán játékot, és kiszámíthatatlan jellemmel bontakozik ki. A zenekar itt körről körre fokozza az összes építőelem „szaftos” összefonódását, ami a dal változatos kibontakozását szolgálja.
A Lisa Sinking Down például bizonyíték arra, mennyire erős és meggyőző a zenekar a ritmusok terén. Nehéz előre megjósolni, merre fordul a ritmus, mégis végig kompakt marad, és nem esik szét darabokra, így a Line Outnál „progresszívról” szó sincs. A dub reggae kombinatorikájának keveréke, ahol minden figyelmet az expresszív női ének ragad magához a világosan kiemelt vezérmotívumok folyamatos, kompakt dallamosságában, a My Sunshine című dalban a „hitszingli” kiadásra szánt dal ideálját nyújtja. Mesteri a játékos gitáros cinizmus kombinációja az előrefrázisban, a fúvósszekció hatékony ölelése a refrénben, amelyek végig ízléses támaszt nyújtanak a versszakok „jamaicai” angoljának. Ez különleges karakterű, különleges természetű dal.
A Line Out ötleteiben minimalista zenekar. Mivel azonban nem egyetlen ötletük van, természetesen egymásra rakják őket. Ezt rendkívül összeillően, finoman teszik. Így ízléses, szaftos képet építenek fel. Mivel az album során sehol nem találkozol különösebb torzított riffelős kiéléssel, a meleg basszusvonal sikeresen hangsúlyos a képben. A Line Out esetében ez annál fontosabb, mert a basszusvonalak dallamosak, folyamatosan aktívak és kutatók. Ez továbbépíti a képet, és egyértelműen hozzáadja a dinamikusság, valamint az organikusság (valóságszerűség) jellegét. Igen. A Line Out a természetes hangzásra esküszik. Nemcsak hogy a tömörséget és kompaktságot sorakoztató dalokban mesterien kiemelték a vezető, erősen dallamos és hallgatható motívumokat, hanem a produkcióban megőrizték az élőséget, a frissességet, az őszinte és teljesen természetes játék magas fokú érintését, ami a saját szerzői lényeg kifejezésének elengedhetetlen feltétele kreatív oldalról, és ami aztán felismerhető és egyedi lényeget ad neked, amellyel a zenei tömeg felfedez és megjegyez téged.
A Line Out feszes, a tagok mesterek, tudják, mit csinálnak és mit akarnak. Ez egy olyan zenekar, amelyet feltétlenül látnod kell koncerten. Az általuk művelt zenei stílus erősen függ a pontos és kompakt ritmusvonaltól, amely magától is magasabb kinetikai fokozatba kényszeríti a fejeket és a testeket , és csak a színpadon kel igazán életre. Érezni, hogy a csapat zenészei nagyon tapasztaltak! A zenészek végig mutatnak legalább egy csipetnyi improvizációs vénát, amely a jazz alapjai felé hajlik, ám ezt az erőt a kifejezésben végig kontrollálják, nem tolják előtérbe. Minden a magas hallgathatóságnak és az egyes dalok kompaktságának megőrzésének van alárendelve. A Line Out nagyon erős a magas hangulat megteremtésében is. A nyugodtabb Midnight Stalkerben (a hegedű egyszerű hangszerével megteremtett, mámorító háttérfüggönnyel) így erős melankolikus pillanatot hoznak létre, amely egyedülálló az albumon. A szintén csendesebb Sudden Song rengeteg teret ad az oktettnek a kifejezésmélységhez, és ezt teljesen ki is használják. Az aktív ritmusvonal (dob-basszus) teljes, terjedelmes „groove”-ján áll, amelybe belemar a gitárok kísérletező ízlelgetése, amelyet a női ének fúj szét néhány pszichedelikus kitöréssel. Mégis végig hallgatható, és éppen ezért annál izgalmasabban vonzó!
Az ilyen albumok kritikája a legnehezebb. Általában nem fogysz ki a szavakból, amikor egy olyan album zenei kifejezését követed, mint a „Master Piece”. Hogy tényleg mestermű-e, majd az idő eldönti. Annyit mondhatok, hogy kiváló album, amely tele van dinamikával, ravaszul formált ötletekkel, amelyek remekül kommunikálnak a hallással, a testet a táncmozdulatok retorikájára késztetik, és nem rejtik véka alá az erotika hangsúlyát. Minimalizmusok, amelyek teljes, „szaftos” spektrális képpé olvadnak, mindennek tetején kiváló vokális kifejezéssel és a ritmusvonal tévedhetetlenül játékos „funky groove” alapjával. Valami, amit a funk bibliájának öregeinek, Stevie Wondertől Glenn Hughesig, hallaniuk kellene. A Line Out az első albumával rendkívüli retorikájú lemezt tett le az asztalra, amely retró irányultságú, ugyanakkor egy csipetnyi avantgárd irányú lényeget is kínál, ami a zenekart a szükséges felismerhetőség terepére helyezi, egyedi pecséttel. A Line Out fiatal, kreatív ihlettől duzzadó zenekar, amelyet minden pillanatban érdemes górcső alá venni, és a jövőbeni tevékenységére is a lehető legfigyelmesebben odafigyelni! A „Master Piece”-en nehéz kiemelni az album csúcspontjait. Minden dal önmagában lezárt történet, amely újabb lelkesedést, felfedezési lehetőséget és kalandot kínál a Line Out expresszív zenei lényegébe.
Felállás
Jovana Đurović – ének
Zoltan Kiš – gitár
Boris Golub – gitár
Dragoslav Mitrović – szaxofon
Tomislav Barak – trombita
Miloš Čekić – VJ-mester
Milan Đurđević – basszusgitár
Vladimir Koprivica – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Petar Sopot – ének a 6. dalban
Milica – hegedű a 4. dalban
Branislava Bošnjak – vokál
Produkció
Aleksandar Vaci
Dallista
1. Games Games
2. My Sunshine
3. Summernight Delirium
4. Midnight Stalker
5. Crosswords
6. Dream Prelude
7. My World
8. Dub Mesh
9. Sudden Song
10. Lisa Sinking Down
11. Master-piece
