Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Rock Cafe / Postojna
A koncert dátuma: 2010. április 21.
Látogatók száma: 0
Jegyár: ingyenes belépés
Múlt csütörtökön a RockLine csapata Postojnában immár másodszor „zsúfolta be” az Epic RockLine contest egyik „elődöntős” estéjét. A mostani összejövetel tartalmilag erősen kontrasztos műfaji ágakra bomlott szét, a legnagyobb örömöt azonban az öreg, jó heavy metal tavaszi rügyfakadása szerezte, a harcias Shutdown jóvoltából.
CHILLOUT
Az est forgatagába elsőként a jeseniceiek, a ChillOut rántottak be minket. A zenekar alapvetően meglehetősen kiszámítható hard rock hangokon lélegzik, bőven megszórva dallamossággal, az identitásválság viszont a nem túl ügyes manőverezés közben időnként az alternatív rock felé sodorja őket. Postojnai kirándulásuk afféle próba volt a jelenlévők érzékszerveinek, főleg Urban Kolbl a maga módján egyedi énekhangja miatt, amely nem fukarkodott a harmónia nélküli éneklés nyers bemutatásával. Több okot az örömre a gitáros páros adott, a látszólagos összhang kialakításával: Urban lelkesen fonta egybe a hangszerét kollégájával, Jure Jamnikkal. A húrok közötti kommunikációhoz érezhetően hozzájárult Martin Kolbl basszusgitárja is, amelynek összeszedett futamai minden közmondásos egyszerűségük ellenére elég ötletesnek és szellemesnek bizonyultak. A ChillOut tehát sajátos, sajnos azonban helyenként elég zavaros és széttöredezett zenei képet farag. A muzikális felkészültség mindenesetre a zenekar fő erőssége, számos értelmesen felépített motívummal, amelyek potenciálja messze nincs kihasználva. A gond ott kezdődik, hogy a ChillOut hangszeresek csapatként jobban szól, mint együtt az énekkel. Vokálisan ugyanis teljes sávszélességben leszerepeltek. Ráadásul a srácok valahogy túlságosan begörcsölve vitték végig a fellépést, a nélkülözhetetlen energia sugárzása nélkül, mint holmi megszeppent figurák, akik tisztában vannak a vonzerejük hiányával, sőt a maguk módján félnek is tőle.
SHUTDOWN
A Shutdown „cirkuszának” legmeggyőzőbb eleme az energia és a határozott színpadi játék, amely azzal a meggyőző erővel büszkélkedik, ami fiatal zenekaroknál túl gyakran hiányzik. Röviden: a fiúk féltékenyen ápolják azt a képességüket, hogy elszipkázzák a közönség aznap estére félretett szimpátiájának nagy részét. Ennek a vonzerőnek a java, amely szemtelenül magához rántja a kritikus és a laikus közönség figyelmét egyaránt, Egzi, a zenekar forrófejű frontembere (stílusosan kidolgozott) színpadi megjelenéséből ered. A Shutdown az elmúlt évben minden igazhitű heavy metal lélek nedves álmává változott. Mámorító főzet ez az ifjonti energiából, a merészségből és a jól kicsiszolt, fertőző, fülbemászó zenei mesterségből, amelynek szárnyain a srácok magabiztosan masíroznak, mint egy rég letűnt korszak hősei. Egy korszaké, amelynek kultúrája azonban korántsem halt ki. Hangzásuk hagyományos heavy metal színekbe öltözik, hosszában és keresztben átszőve a gőzölgő, mindig párhuzamosan villogó gitárrohamok epoletteivel, a meglehetősen alapvető ritmusszekcióval és az előadható énekkel. Már hallott és számtalanszor lerágott csont? Akár azt is mondhatnánk, hogy a fiúk sztoikus nyugalommal csiszolták tökélyre a közhelyek hordozását, de ezzel nagy igazságtalanságot követnénk el velük szemben. A Shutdown több, mint nosztalgiával megolajozott húgysugár az evolúciós zenei áramlatok arcába. Egy teljes értékű heavy metal muzsika élő tapasztalata, amely az ifjonti vér áramoltatásával nem fukarkodik: vitalitást és karaktert fecskendez a szlovén heavy metal ereibe.
EXSILIUM
Utolsóként a ljubljanai pagan/folk black metal zenekar, az Exsilium lépett színpadra, és az estét az extrémebb metal vizei felé billentette. Az Exsilium hosszabb színpadi távollét után tér vissza, némileg megújult felállásban, amely magabiztosan és erőteljesen forgatja vissza a történelem kerekét a pogány törzsek sötétebb idejébe. A banda társaságában így a black metal agresszív hangjai között forgunk, amelyeket a folk metal elemei egészítenek ki, főleg a hangulatos billentyűs betétek, amelyekről a billentyűs lány gondoskodik, aki ezúttal rendkívül átéléssel cibálta a billentyűit. Sokkal jobban, mint legutóbb, amikor elég statikusan állt a hangszerei mögött. Az énekes, Vargrim sikeresen gondoskodik az könyörtelen black metalos üvöltésről, amelyet a refrénekben gyakran tiszta, epikus ének vált fel, szinte olyan stílusban, mint például a Primordial. Furcsán hatnak ugyan a közbeszúrt megszólalásai, amelyek arra utalnak, hogy a srác a saját világában él, de hát az Exsilium is egy teljesen önálló világ. Folk metal-változatuk helyenként főleg kaotikus és skizofrén, ugyanakkor az ütős, ugrálós számokban rendezettséget és az ősi szláv elődök által inspirált kreatív energiák összeolvadását találjuk.
A ChillOut és a Shutdown szövege: Daniel Pavlica
Az Exsilium szövege: Rok Klemše
Fotók: Mojca Perdih
Képgaléria
