Előadó: Sinner
Kiadó: MTM Records
Megjelenés: 2007
A Sinner új lemeze, a „Mask Of Sanity” klasszikus Sinner-album. Amit a Sinner a 25 éves pályafutása alatt a magáénak tudhatott, ahhoz hűek is maradtak. Mat Sinner, a zenekar vitathatatlan vezére és alapítója – németül, a bennszülött fülnek barátságosabban csengő nevén Mathias Lasch – rettentően szorgalmas fickó. Folyamatosan ügynökként dolgozik, metal és hard rock újoncokat kutat fel, segít nekik a produkcióban, ötleteket ad, egyszóval a német metal és hard rock színtér nagy guruja. A napi munkabeosztása láthatóan már annyira zsúfolt, hogy ezt még a roppant ötlettelen, lerágott csontnak ható borító és albumcím sem tudja leplezni. Mat emellett a Primal Fear basszusgitárosaként futott be sikeres karriert. Nos, ha a „német sasoknál” kezdjük az új Sinner-lemez értékelését, rögtön kiderül, hogy a „Mask Of Sanity” sokkal inkább hard rock, mint heavy metal album, agresszív heavy metalról pedig szó sincs, a Primal Fear középső és későbbi korszakának („Black Sun”-tól a „Seven Seals”-ig) megfelelő módon. A produkció viszont nyersen élő marad, ahogy az Mat Sinner producerként végzett munkájára általában jellemző.
A Sinner már rég nem veti be a heavy metal fegyvertárának teljes tüzérségét. Azét a metalét, amely a „Judgement Day” (1996), és különösen az emlékezetes metalbibliának számító „Nature Of Evil” (1998) idején – ennek az albumnak minden háztartás magánkönyvtárában ott a helye – olyan fenségesen építette tovább a zenekar klasszikus heavy hard rock arculatát.
A „Mask Of Sanity”, a zenekar immár 14. stúdióalbuma, elsősorban arra szolgál, hogy a Sinner megőrizze a nevét, és ne tűnjön el a könyörtelen metaltérképről, amelyet manapság kemény verseny itat át. A Sinner tehát „puhábban” játszik – vagyis dallamosabban –, olyan megvadult zúzdát, mint a „There Will Be Execution” (2003) lemezen a Finalizer, gyakorlatilag nem is találni. Kivétel a Thunder Roar és az Under The Gun, amelyek a említett Finalizer támadását hordozzák, és a refrénjeikben Ralf Scheppers (Primal Fear) „megmetalizálja” őket a maga vijjogóan felismerhető, acélos „priestes” hangjával, de ezek sem érik el azt az élességet. Itt ugyanis van egy harmadik tényező is, amely a gitárok erősebb dallamossága miatt hangsúlyosabb, mint a Sinner korábbi albumain: a billentyűk.
A „Mask Of Sanity” mindezek mellett megint inkább a nyolcvanas évek felé kacsintgat. És ha így van, az új Sinner valójában megint inkább „Lizzy”-san szól. Thin Lizzy? Aha! Az új albumot intenzívebben jellemző hard rock sablonokban ismét jobban érvényesülnek a tercharmóniák, amelyeket a srácok hűen „pengetnek” (rángatnak) a riffek fölött – ez egyébként állandó elem, de ami (megint) szembetűnőbben emlékeztet a Thin Lizzyre, az Mat meleg hangja, amely a heavy metal általános, acélos „racionális hidegségéhez” képest szokatlanul tipikus: a versszakok végén „illetlenül”, mégis szerencsésen az orrán át húzza a vonalakat, ami Lynott hangjának mérgét viszi bele az énekbe. Hogy mennyire veszélyes lehet Mat Sinner és a Thin Lizzy legendás énekesének hasonlósága, azt az album végére illesztett Thin Lizzy-klasszikus feldolgozása, a Baby Please Don’t Go bizonyítja.
Ez is egy szép, hagyományos Sinner-album. Tele van a tipikus Sinner-dallamok mesteri összefonódásával, Mat énekének férfiasságával, szilárd riffvázon. Olyan album, amely a zenei evolúció terén semmit sem jelent. Sem a zenekarnak, sem a hard rocknak, sem a heavy metalnak. A „Mask Of Sanity” Sinner-album, Sinner-rajongóknak. Vagyis nagyon óvatos, alacsony költségvetésű lemez, amely csak azt kínálja, amihez a Sinner a legjobban ért, és amit láthatóan ma még meg tud csinálni. Ötletekben fukar, takarékos és megfontolt album, a német hard n’ heavy rock kultúra tipikus lenyomata. Lemez az Accept, a Scorpions, az angol UFO, a Thin Lizzy és persze a „fiatalabb–középső” korszakos (1978 – 1982) Judas Priest. összes nosztalgikusának. Mit mondjak, szeretem a Sinnert! És ne aggódj. A srácok a „Mask Of Sanity”-vel még messze nem felejtették el, milyen az igazi „bad to the bone” album!
Felállás
Mat Sinner – ének & basszusgitár
Tom Naumann – gitár
Christof Leim – gitár
Frank Roessler – billentyűk
Klaus Sperling – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Andy B. Franck – ének
Ralf Scheepers – ének
Martin Grimm – ének
Produkció
Mat Sinner
Számlista
1. The Other Side
2. Diary Of Evil
3. Badlands
4. Black
5. Thunder Roar
6. The Sign
7. Revenge
8. Under The Gun
9. Can’t Stand The Heat
10. No Return
11. Last Man Standing
12. Baby Please Don’t Go
Az album hossza: 49.49
