Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés dátuma: 2021. 11. 26.
Produkció: Toni Jurij (remaster 2021: Jadran Ogrin)
Az újrakiadás hossza: 54.04 perc
Műfaj: Heavy Metal / Glam Metal
Értékelés: 9.5/10
Vásárlás:
“Rocks Off” – megrendelés (CD)
“Rocks Off” – megrendelés (bakelit)
A „Rocks Off” újrakiadása – a postojnai heavy, glam metal és hard rock banda, a Mary Rose debütalbumáról van szó – joggal tekinthető egyik mérföldkőnek abban, hogyan viszonyul az anyaország a nyolcvanas évek szlovén hard rockjának és heavy metaljának vívmányaihoz és örökségéhez. Főleg annak fényében, hogy az újrakiadást végül a ZKP RTV Slovenija vállalta fel. Szlovéniának a nyolcvanas években rengeteg tehetséges és ígéretes zenésze volt, olyan előadói is, akik a gyorsan fejlődő, egyre népszerűbb heavy metal akkori világtrendjeivel igyekeztek lépést tartani, és a hard rock vívmányaival is kísérleteztek. A „Rocks Off” kapcsán viszont már a nyolcvanas évek szlovéniai heavy metaljának és hard rockjának egyik alapvető teljesítményéről beszélhetünk. Hogy mekkora debütalbumról van szó, azt az is bizonyítja, hogy a Mary Rose a megjelenéskor több mint 12.000 példányban adta el. És íme, 30 év után végre újra itt van. Közöttünk. CD-n és bakeliten. Megújult borítóval és remasterelt hanggal.
A „Rocks Off”, amely 1990-ben jelent meg, mintegy ennek a pezsgésnek a csúcspontja, amelyet a zenekar akkoriban merésznek, bátornak és vakmerőnek számító döntése koronáz meg: kizárólag angol szövegekkel dolgoztak. A Mary Rose, pontosabban a legelső, mára kultikus felállása öt autodidakta zenészből állt, akiket határozott zenei tehetség, kiváló éberség és – ami a legfontosabb, és az egyéni karakterből fakad – megingathatatlan céltudatosság kísért. Kitartani a cél mellett, közben pedig egy kicsit őrültnek és egy kicsit meggondolatlannak lenni, miközben az ilyen kreativitás fő motorja a megzabolázatlan lelkesedés, amely az egészet hajtja.
Épp ilyen vakmerőséggel lett a Mary Rose azon kevés eléggé elszánt csapat egyike, amelynek sikerült stúdiódebütálnia a választott műfajban, magas perfekcionista mércével, a régi közös állam széthullásakor. Kazettán, noha vinilről álmodoztak (a CD formátum akkor kezdett épp betörni a piacra). Ahogy a mondás tartja, a vakmerő őrülteknek mindig szerencséjük is van. A Mary Rose ráadásul a világ rock ‘n’ rolljának aktuális állásáról szóló információk zömét mindig karnyújtásnyira tudhatta. Ebben tehát képben voltak, és ez az egyik legfontosabb előnyük volt. Nagyon jól tudták, kik azok a Van Halen, Bon Jovi, Ratt, Autograph, Loverboy, Winger, Def Leppard, Skid Row, Poison, Giant, és kint volt Andy Taylor remek „Thunder” albuma is stb… miközben szem előtt kell tartani, hogy a tagok a hetvenes évek régi rockjának hangjain nőttek fel, mint például a Led Zeppelin, Uriah Heep, Deep Purple, Rainbow, UFO.
A „Rocks Off” olyan debütalbum, amely időnként kivételes „party time” hangulatot sugároz. Az eredeti változat teljes 39 percében végig jelen van ez az érzés. Tökéletesen átélve. Hol látványos túlsúlyban, hol kevésbé hangsúlyosan, de végig kíséri az album karakterét. És nehéz megmondani, melyik pont meggyőzőbb ebben. A főszerepet az Action (a számot a zenekar sok évvel később újraaranzsálta a „Feniks” című, 2006-os visszatérő albumán), a Fever, a Rocking Pneumonia és a Let’s Go Out Tonight viszi.
Az album egyik legmerészebb, leginkább kiemelkedő darabja a Dead Dog Blues, amelyben különösen előtérbe kerül Mitja Šabec duplabasszdob-lábpedáljának izzó, ritmikus dübörgése. A szám az album egyik legérdekesebb pillanatának számít, ahol a zenekar az ötletgazdagságát tette próbára, és ezért különösen szerencsésen sugározza a zenekar első felállásának szerzői erejét. Jure Škodič basszusgitáros és Mitja Šabec párosa kemény, kifejező ritmikai vázat adott, a banda pedig a kivételes ritmikai lendületre építve annál könnyebben bontakoztatta ki megállíthatatlanul vonzó rock-metal bájját és hangzásbeli bombasztikusságát.
A „Rocks Off” egy kvintett műve. A kirakós mind az öt darabja ugyanarra a célra összpontosított. Ezért ilyen meggyőzőek a szerzemények. Franc Tominšek hangja nemcsak a szükséges áthatolóerőt és a zenei építkezés hatékony érzékét sugározza, hanem a pimasz, lázadó karakter mellett azt a csibészes, kiöltözött fennhéjázást is, amelyet akkoriban főleg a forró glam metal produkciókban kerestek. Ogrizek szintijeinek karaktere a nyolcvanas évek rockzenéjének tökéletes megtestesítője. Különösen lenyűgöző Primož érzéke ahhoz, hogyan illeszti a szintetizátoros aranzsmanokat Eki Alilovski vezető gitárfrázisaihoz, ezzel gyakorlatilag lefektetve a zenekar metalos zenei nyelvezetének zömét. Ezek a szintihangok 1990-hez képest nagyon sajátosak, a nyolcvanas évek különféle műfaji trendjeibe is beleilleszthetők lennének, a Mary Rose azonban úgy használta őket, ahogy akkoriban például a Van Halen. Az egyes aranzsmanokat az különbözteti meg, hogy a billentyűk önálló dallamot vezetnek, mégis összeegyeztethető kapcsolatban a vezető gitárfrazeálással, amire már a nyitó Action is felhívja a figyelmet.
Ki kell emelni a vokális harmóniák használatát is. A többszólamú éneket, a többszólamú énekaranzsmanok beépítését, amely Franc Tominšek vezetőhangját körbeveszi. Ennek az elemnek a kivételesen hatékony integrálása nagy elszántságot sugároz a zenekar részéről a tökéletesség hajszolásában, ami a szlovén rockszínpadon, ahol a szereplők túl gyakran és túl hamar megelégedtek a szerzői színvonallal (ne feledjük, hogy mindenhol hemzsegett a punk, és a „nyűgös” dalszerző-énekesek is), inkább kivétel volt, mint szabály.
Ahogy azonban a rock ‘n’ roll története megtanít rá, műfajtól függetlenül, az együttesekben általában minden a gitárosokon áll vagy bukik. Itt lép színre Eki Alilovski. Egy jelenség. Nemcsak hogy a Mary Rose előtt sok tanulóévet átélt a Črna gradnjánál, hanem rendkívül éber finomságú zenész. Tekintve, hogy autodidakta, és hogy Eddie Van Halen a több mint nyilvánvaló inspirációja, Ekinek sikerült ebből kifejlesztenie a saját egyéni gitárkarakterét, amely különleges helyet biztosít neki a szlovén rock and rollban, de azon túl is. Csak ilyen szélességgel, éleslátással és szellemességgel, a gitárjátékban megnyilvánuló egyedi kifejezésmóddal foglalhatja el a Mary Rose valóban a világ rock- és metalzenéjének egy különleges helyét. Ebből a szempontból a „Rocks Off” talán a szlovén rock- és metalalbumok történelmi példájának is nevezhető, amely minőségben versenyképes a külföldi mércével, és ez a következtetés 30 évvel az eredeti megjelenés után is könnyedén levonható. Ez nagy diadal, és kevés ilyen album jelent meg nálunk, ha a mérlegelést az angol nyelv használatának alapvető kritériumára építjük. Ebből a szempontból nagyon valószínű, hogy a „Rocks Off” egyedülálló példa a szlovén rock- és metalszíntér történetében, amely hitelesen és minden pillanatban kihívhatja nemzedéki társait a nemzetközi porondon.
A zenében sokféle hatást hallasz. Az album pillanatai erre-arra asszociáltatnak, de egy pillanatra sem érzékelsz kölcsönzést vagy (isten őrizz) másolást, a „Rocks Off” zenéje 100%-os ötletbeli hitelességet és ezért önálló, saját gyökerű egyediséget sugároz. 1990-hez képest egyszerűen hihetetlen, milyen szintű játékot mutatott Eki. A szólók, amelyek végig a magas zeneiség fenntartásának vannak alárendelve, ultragyors szaladások egész pléjádjával vannak megfűszerezve, amelyekben a gitáros megdöbbentő uralmat demonstrál a hangszere fölött. A szólózása rendkívül gyors, ugyanakkor tiszta, mint a könnycsepp, és gördülékeny. De ez nem is lenne olyan fontos, ha a „Rocks Off” számaiban nem működne minden végig a helyén. Valóban. A hozzáadott ornamentumoktól, a kiélezett szólóktól a vezető frázisokig! Minden pontosan ott van, ahol lennie kell. Nehéz kiemelni Eki szólózásának csúcspontjait a „Rocks Off”-on, de elég annyit mondani, hogy a fickó ezzel a munkával tiszteletre méltó helyet írt be magának a szlovén rock- és metalgitárosok legéleslátóbbjai között, minden idők viszonylatában.
A hang felfrissítése az eredetihez képest nem volt számottevő. Valójában csak a hangszerek közötti kontrasztokat fokozták, így a hang még teltebb lett a számok hangzásvilágán belüli rendelkezésre álló tér kihasználásában, és hangsúlyozza a háromdimenziós elevenség érzetét. Azonnal megragad, ahogy 30 éve is megragadott, hiszen 1990-ben hihetetlenül szerencsésen kapcsolódott az akkori trendekhez. Az egyetlen szám, amely egy hajszálnyit eltér az anyagtól, a balladás Rainy Day. Ez hangsúlyozottan melankolikus és komor hangulatot hordoz, amire már a címe is utal. Ebben a máskülönben merész és ambiciózus albumzárásban még lappang némi kihasználatlan szerzői potenciál; némi makacs kitartással a zenekar talán drámai záró eposzt csikarhatott volna ki belőle, és így tehette volna fel az i-re a pontot a diadalmas stúdiódebütön. Ez a pont azonban kissé átlagosan cseng ki, igazi megoldás nélkül, amely magát az albumot a záró csúcsra vezette volna. Zavaró még a játékidő 4 perc 13 másodpercénél lévő pillanat (a sor: …before it’s too late…), ahol az énekhang és a gitárhang harmonikusan „a fülnek kissé fájdalmasan szétcsúszik”. Ez csak elszálló megjegyzés, ami az album többi részéhez képest valójában nem zavaró, és alig említésre méltó.
Nagyon jó, hogy a zenekar az újrakiadás CD-változatához három számot is hozzáadott: Video Man, Love’s In Vain és Get Out Of This Way. Mind kivételesen jó szerzemények, amelyekről a zenekarnak 1990-ben a hely korlátozottsága miatt le kellett mondania. Különösen hálás, hogy a Rainy Day után a közvetlenül következő Video Man visszaemeli az albumot a másik hét szám színvonalára. A Video Man több befolyásos AOR-finomságot hordoz, hála Ogrizek suhogó „eighties” szintetizátorhangjainak, a rákövetkező Love’s In Vain pedig különösen metalosan felhúzott, megvadult szerelmi dráma. A vezető gitárfrázis és a kifejtett tempó alapján akkoriban a zenekar egyik legfelpörgetettebb száma volt. Ebben a (bónusz) számban az egyik gitárszóló vitathatatlanul neoklasszikus pillanatot hoz. Mintha egy személyben egyesítené Michael Schenker zenei éleslátását Yngwie J. Malmsteen barokkos „gőgjével”. Eki Alilovski gitáros ámokfutásaiban gyönyörködni a „Rocks Off” hallgatása közben külön fejezet. Az újrakiadásnál is az maradt. 30 évvel később. És az is marad. Örökre.
A „Rocks Off” a nyolcvanas évek szlovén rockjának egyik alapvető heavy/glam metal és hard rock teljesítménye, sőt több annál. A szlovén rocké és metalé egyáltalán. A történelmi érték szempontjából. Az az „örökzöld” jelleg, amellyel ez az album büszkélkedhet, különösen érezhető akkor is, ha 30 évvel később hallgatod meg. 1990-ben megrázóan ragadta meg az akkori glam metal divattrendjeit, amit az album aranzsmanjai és produkciója pazarul mutatnak, és végül a zenekar merész és vakmerő döntése is, hogy az angol nyelvhez ragaszkodik, amit a sorok metrikájában is kiválóan megoldott. Ezért a „Rocks Off” számai azonnal fülbe mennek, kivételes dinamikát bontakoztatnak ki és tartanak fenn, bennük pedig végig erősen érezhető a zenekar átélt érzéke a hangulatok hatékony fokozására, amelyek ultrazenei, jól hallgatható refrénekben csúcsosodnak ki. Az igazi nehézrock-rajongó ennél többet egyszerűen nem kíván. A „Rocks Off” album a hallgatót a játékidő minden pillanatában megtartja, és időtlen rock- és metalzenei műalkotásként hat.
Mindezek után egy marad. Az „örökzöld” „Rocks Off” hozzátartozik minden olyan szlovén háztartás leltárához, amely legalább egy kicsit a valódi rockra és metalra tesz, míg a külföldi rock- és metalrajongók, főleg a különösen elszánt gyűjtők, szó szerint lecsapnak majd erre az albumújrakiadásra.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista (CD):
1. Action (4:48)
2. Hold On Baby (5:14)
3. She’s Run Away (5:35)
4. Fever (3:45)
5. Rocking Pneumonia (4:44)
6. Dead Dog Blues (4:00)
7. Let’s Go Out Tonight (4:18)
8. Rainy Day (5:21)
9. Video Man (4:12)
10. Love’s In Vain (5:43)
11. Get Out Of This Way (6:07)
Felállás:
Franc Tominšek ‘Frenk’ – ének
Eki Alilovski – gitár
Primož Ogrizek – billentyűk
Jure Škodič – basszusgitár
Mitja Šabec – dob
