Megjelenés dátuma: 2021. 5. 12.
Kiadó: MS Metal Records
Produkció: Edu Falaschi, Roberto Barros & Thiago Bianchi
Az album hossza: 59.46 perc
Műfaj: Power Metal / Progressive Metal
Értékelés: 8.5/10
Edu Falaschi brazil énekes, akit főleg a power metal, de a progresszív metal közönsége is alaposan megismert, mégpedig leginkább abból az időből, amikor a brazil progresszív metal kiválóságoknál, az Angránál énekelt. Csakhogy ezek még azok az idők voltak, amikor a power metal és a dallamos progresszív metal nagyobb figyelmet és rokonszenvet élvezett a metalrajongók tömegeiben. A fickó, akit az Angra 2000-ben fogadott maga közé, tizenkét évvel később ugyanis elhagyta a zenekart. Elsősorban egészségügyi problémák miatt, de azért is, mert a csapatot akkoriban viszályok mérgezték.
Nos, mivel az alma nem esik messze a fatőről, Edu valahogy átmentette korábbi brazil társainak zenei doktrínáját és víziójátadását a saját szólóstúdió-vállalkozásaiba, hiszen náluk jó egy évtizedig dolgozott. Ez igaz a harmadik stúdióalbumára, a „Vera Cruz”-ra is, amely neoklasszikus fogásokból, bombasztikus zenekari hangszerelésekből álló újabb lenyűgöző keverék. Ezek a power metal és a progresszív metal (klasszikus vonulat) közötti vékony határvonalon lovagolnak, ügyesen megspékelve hagyományos brazil ritmikával és dallamvilággal. Ha ismered a régi Angrát, és annak idején a bőröd alá mászott, a „Vera Cruz” rengeteg zenei örömet tartogat neked.
A „Vera Cruz” koncepcióalbum, részben történelmi alapokon. A történet 1492-be és a portugáliai Tomarba nyúlik vissza, ahol egy Jorge nevű férfi él, akit megbélyegeznek, mert az ősei tagjai voltak a Nero’s Cross keresztes lovagrendnek. Amikor Jorge felnő, Brazíliába utazik, ahol feleségül vesz egy bennszülött nőt. Jorge csatlakozik hozzájuk, és velük együtt harcol a portugál gyarmatosítók ellen. Bár a történet kitalált, Falaschi a koncepció kidolgozásakor részletesen tanulmányozta a keresztes lovagok történetét, amelyben valóban dokumentált, hogy közülük néhányan később, üldöztetésük idején Brazíliába menekültek.
A zene követi a koncepciót, hangszerelésében és szerzeményeiben igen változatos. Semmi olyat nem hoz, amit ne hallottál volna már. A zenei receptben, amelyet több mint egy óra híján tart fenn, Falaschi a technikailag rendkívül csiszolt zenészekből álló csapatával tökéletesen kidolgozott dalszerzést mutat. Vannak pillanatok, amelyek kissé sablonosnak és már hallottnak hatnak, ami nem is csoda, hiszen a power metal világában járunk, amely az ultramuzikális fülbemászóság iránti hűségében időnként mindenképp túlzásba esik. Falaschi azonban mégis a maga javára billenti a mérleget, elsősorban az újabb fantasztikus énekteljesítménnyel, de az anyag kiváló, technikailag magas szintű és összetett előadásával is. Erre már a nyitó The Ancestry felhívja a figyelmet: pokolian gyors szám, amelyet az Angra példaképeinek valamelyik klasszikusa, mondjuk a Carry On mintájára építettek fel, és ugyanez szemléletesen megismétlődik nagyjából félúton a Crosses-szal, az album második felében pedig a Mirror of Dellusion című dallal. A gitárok időnként úgy szólnak, mintha a klasszikus Angra gitárpárosa, Loureiro/Bittencourt működött volna közre a lemezen. Már ez az észrevétel elég ahhoz, hogy a „Vera Cruz” minden figyelmet megérdemeljen. Itt van a dallamok keverése érezhetően neoklasszikus beütéssel (főleg a rengeteg hozzáadott zenekari betéttel, amely kitölti a kompozíciók terét), másfelől a latin alapritmusok kiegészítő ütőhangszerekkel, valamint a flamenco beépítése. Egyszóval olyan album, amely rendkívüli teatralitást és a közmondásosan forró latin temperamentumot árasztja. A Land Ahoy az album legösszetettebb szerzeménye és egyik csúcspontja, a ragyogó progresszív metal kötéltánc. Mindehhez jönnek még a számos énekdallam és kórusharmónia, sőt madrigálok is, amelyek beépülnek a hangszerelésbe, és az egész bombasztikában és pompában a hibátlan kidolgozottság közelébe ér. A viharok viharának és a végletekig drámai fordulatoknak a finaléjában a Face of the Storm című dalban maga a felséges Max Cavalera is csatlakozik Falaschihoz az éneklésben.
Mint mondtam. Ha Falaschi előtt nem létezett volna az Angra, no meg egyfelől a klasszikus Rhapsody, másfelől a Symphony X, a „Vera Cruz” belsőleg is egyedibb stílust képviselne. Így viszont egy egyébként kiváló, magas szinten muzikális power és progresszív metal albumról beszélhetünk, amely elsősorban retro-nosztalgikus húrokat penget meg a hallgatóban. Cáfolhatatlanul magas minőségű, kifinomult dalszerzői karakterrel, amelyet az egy óra híján tartó játékidő sem tagad meg.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Burden
2. The Ancestry
3. Sea Of Uncertainties
4. Skies In Your Eyes
5. Frol De La Mar
6. Crosses
7. Land Ahoy
8. Fire With Fire
9. Mirror Of Delusion
10. Bonfire Of The Vanities – feat. Tito Falaschi
11. Face Of The Storm – feat. Max Cavalera
12. Rainha do Luar – feat. Elba Ramalho
Felállás:
Edu Falaschi – ének
Stúdiózenészek:
Diego Mafra – gitár
Roberto Barros – gitár
Raphael Dafras – basszusgitár
Fábio Laguna – billentyűs hangszerek
Aquiles Priester – dob
Pablo Greg – zenekari hangszerelés
Vendégek:
Max Cavalera – ének a “Face of the Storm” című számban
Elba Ramalho – ének a “Rainha do Luar” című számban
Tito Falaschi – gitárszóló a “Bonfire of the Vanities” című számban
Federico Puppi – cselló a “Bonfire of Vanities” és a “Rainha do Luar” című számban
Tiago Mineiro – zongora a “Land Ahoy” és a “Rainha do Luar” című számban
Adriano Machado – vonósok hangszerelése és vezénylés
Rafael Meninão – harmonika a “Rainha do Luar” című számban
