Megjelenés dátuma: 2019. 11. 29.
Kiadó: earMUSIC
Produkció: Marillion és Michael Hunter
Hossz: 79:44
Műfaj: progresszív rock/art rock
Értékelés: 9.5/10
Miközben a „legféltettebb brit zenei intézménynek” – ahogy a különböző médiumok előszeretettel nevezik a legendás angol progresszív rockereket, a Marilliont – a rajongótábora többsége új dalokat tartalmazó stúdióalbumra vár, a banda hőseik úgy döntöttek, felvesznek egy másikat: a „With Friends from the Orchestra” nosztalgiával fűszerezett lemez, amelyen Steve Hogarth énekes, Steve Rothery gitáros, Pete Trewavas basszusgitáros, Mark Kelly billentyűs és Ian Mosley dobos egy belga vonósnégyes tagjaival dolgozott együtt. A Marillion a zenekari négyessel, egy kürtössel és egy fuvolistával együtt kilenc dalt vett fel újra rendkívül gazdag életművükből, és a szimfonikus aranzsmanoknak köszönhetően ezek még intenzívebb, drámaibb köntösben születtek újjá.
Erre a célra kilenc dalt választottak a „H-korszakból”, a legérzelmesebb és legepikusabb szerzeményeik közül. Ilyen például már a nyitó „Estonia”, eredetileg a „This Strange Engine” (1997) albumról, amely a zenekari elemeknek köszönhetően még drámaibb és melankolikusabb hangulatot kapott. Ez eleve jellemző erre a Marillion-klasszikusra, amely az azonos nevű hajó tragédiáját meséli el.
Ezt követi az „A Collection” szimfonikusan újraaranzsált változata. Ez kétségkívül a legnagyobb meglepetés az újra eljátszott Marillion-klasszikusok között, hiszen nem szerepelt a „Holidays In Eden” (1991) eredeti kiadásán, csak az újrakiadásán jelent meg, noha ugyanabban az évben keletkezett. Ennek ellenére ez a melankolikus-romantikus dal a zenekar barátjáról, John Helmerről, akinek az volt a furcsa szokása, hogy (volt) barátnőit mindig ugyanazon a helyszínen fotózta (természetesen a tudtuk nélkül), az évek során igen népszerű lett a Marillion-rajongók körében, és már többször felkerült a koncertek játéklistájára.
A „Marbles” (2004) klasszikusa, a „Fantastic Place” ezzel szemben nem meglepő választás. A vonós- és fúvóselemekkel ez az optimista hangvételű szerelmes dal még fenségesebbé válik. A „Beyond You”, amely a Marillion aktuális, „F.E.A.R.” (2016) című albumáról származik, valószínűleg remek kontrasztnak került a listára, hiszen a „Fantastic Place”-hez képest sötétebb és melankolikusabb mű, amelyben a két egykori szerelmes dolgai rosszul végződnek. A „Brave” (1994) egyik slágere, a „The Hollow Man” – a Marillion-történet egyik leghangulatilag legszomorúbb pillanata –, valamint a nem kevésbé melankolikus, ugyanakkor „felemelően” optimista „The Sky Above the Rain” a „Sounds That Can’t Be Made” (2012) lemezről szintén ilyen kontrasztos pillanat, és a zenekari elemektől mindkettő még intenzívebb lesz.
A „Seasons End” az azonos című albumról már eredeti változatában is tartalmazott szimfonikus elemeket, így nem meglepő, hogy az új köntösben is ennyire meggyőzően szól. Az igazi nagy durranás viszont az a két újrajátszott epikus csemege, ahol a zenekari elemek tényleg teljes erővel kibontakoznak: a korábban említett, azonos című albumról származó „This Strange Engine”, valamint a „Marbles” mesterműve, az „Ocean Cloud”, amely (még mindig) a Marillion eddigi életművének legambiciózusabb alkotása, és az a dal, amelyet valószínűleg a legtöbb rajongó hallana „élőben”, ha felmérést készítenének a koncertkedvencekről. A Fish-korszak érthető okokból most „mellékvágányra” került, bár kétségtelen, hogy a Marillion számos műve abból az időszakból remekül szólna zenekari kiegészítésekkel.
A „With Friends from the Orchestra” elsősorban a Marillion hűséges rajongóinak szól, akiket régóta izgatott a kérdés, hogyan szólnának a proggrock-bajnokok pályafutásának legjobb szerzeményei vonós- és fúvósaranzsmanokkal megspékelve. Az egész – nagyjából a várakozásoknak megfelelően – rendkívül jól sikerült, így az összes fent említett zenekari tag a vonós-fúvós kísérettel együtt gratulációt érdemel a remekül kivitelezett projekthez. Kifejezetten furcsa, hogy a Marillion nem készített korábban hasonló zenekari projektet, hiszen múltbeli szerzeményeik közül sok eleve tartalmazott szimfonikus elemeket, és egyenesen „kiáltott” az ilyen „feldolgozásért”. Ugyanakkor erre a kiadványra nem lehet ráfogni, hogy számító lenne, vagy hogy könnyű pénzszerzés a hűséges rajongók rovására, akik már alig várják az „igazi” stúdióalbumot: érezni, hogy a zenekar minden dalt szívvel-lélekkel játszott és énekelt újra, és hogy kifejezetten nem kommersz vállalkozásról van szó.
A recenziót írta: Peter Podbrežni
Számlista:
1. Estonia (7:57)
2. A Collection (3:04)
3. Fantastic Place (6:01)
4. Beyond You (5:25)
5. This Strange Engine (16:20)
6. The Hollow Man (4:23)
7. The Sky Above the Rain (10:33)
8. Seasons End (8:00)
9. Ocean Cloud (18:00)
Marillion:
Steve Hogarth – ének
Steve Rothery – gitár
Pete Trewavas – basszusgitár, vokál
Mark Kelly – billentyűs hangszerek
Ian Mosley – dob
Vendégzenészek:
Emma Halnan – fuvola
Sam Morris – kürt
Annemie Osbourne – cselló
Margaret Hermant – hegedű, hárfa
Maia Frankowski – hegedű
Nicole Miller – hegedű, brácsa
