Kiadó: Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2019. 10. 10.
Producer: Žiga Jokič
Az album hossza: 43.25 perc
Stílus: Alternative Rock / Pop
Értékelés: 9.0 / 10
A Le Serpentine négy év után új albummal, a „Pobarvanka”-val tér vissza. Elődje, az „Ujemi val” (RockLine kritika) ambiciózus, fiatal szlovén zenei formációként mutatta be a kranji zenekart, amely magabiztosan próbálgatja magát az alternatív rock vizein, de szívesen kacérkodik a groove-val és azzal a fertőző zenei lendülettel, amely előszeretettel kopogtat a rádióhullámokon.
Az új albummal, a „Pobarvanka”-val a Le Serpentine megerősíti a megszólalásmódját, sőt, többet is annál. Kitágítják művészi hatókörüket, hiszen az új lemez zenei víziójában érezhetően határozottabban körvonalazott az óvatosabb stúdiós bemutatkozásnál. A „Pobarvanka” dalai csiszoltabbak, hangszerelésben kidolgozottabbak és kiforrottabbak, ahogy mondtuk. Stílusban konkrét elmozdulást hoznak az elsőhöz képest. Különösen a nagyon jó hangprodukciót érdemes kiemelni, amely magát a dalok karakterét hajtja, és kontrasztokkal mélyíti el az álmodozó, atmoszférikus hangulatokat.
Különösebben mély zeneszerzői filozófia nincs emögött. A Le Serpentine tartja magát a „kevesebb több” axiómájához, és a kidolgozott versszak–refrén lendületben, fertőző zeneiséggel igyekszik azonnal levenni a hallgatót a lábáról. A zenekar tehát megőrzi a megragadó atmoszférikus hatókört, nem bonyolódik összetett technikai futamokba vagy olyan részekbe, amelyek bonyolultságukkal elvennék a dalok dinamikáját és a lendület magával ragadó pompáját. A produkció lényegi: nagyon jól színezi a hangkép építőelemei közötti kontrasztokat, és elmélyíti (kiemeli) őket. A basszus előtérben van, képszerűen tölti ki a hangkép mélyebb tartományait, a ritmika egyszerű, de visz, gyakran táncosan lüktet is. A hangkép zömét a gitárfrázisok áradata adja, miközben a középen álló női ének főleg álmodozón szólít meg. Bár az angol jobban illene a rockhoz, és rockban könnyebb is vele bánni, a Le Serpentine külön odafigyelt a metrikára, és nagyon jól illesztette a szlovént az új dalok zenei karakteréhez.
A zenekarra rásüthető az indie rock bélyeg, de a pop fertőzőségéé is. A banda valósággal kereskedik a vezérfrázisok ismétlésével, amelyek a nyomásban nem titkolják a nyolcvanas évek shoegaze-hozzáállásával, no meg az akkori post punkkal való kacérkodást. Ezt azonban a Le Serpentine a saját víziójában úgy építi be a hangszerelésbe, hogy sikerül kialakítania a maga zenei karizmáját, ami a szlovén zenei térnek nagyon is jól jön, hiszen így még gazdagabbá teszi és művészileg is tovább tölti. Meglepő, de elég érdekes tény, hogy ha bejönnek nektek mondjuk a Haiku Garden, ne habozzatok sokáig, és hallgassátok meg az új Le Serpentine-albumot is.
Azt, hogy a „Pobarvanka” rendkívül jól hallgatható album, az is bizonyítja, hogy a zenekar mostanáig hét kislemezt küldött belőle az éterbe, és ezekkel nagyon sok figyelmet kapott a szlovén rádióhullámokon, sok pörgetést a Val 202-n is. Nem minden a felismerhetőségen múlik, minőségi zenei tartalmat is kell tudni letenni az asztalra. A „Pobarvanka” pedig olyan dokumentum, amelyben ez megvan, a Le Serpentine pedig bizonyítja, hogy nagyon ügyes hangszerelőkké és egyre meggyőzőbb kötéltáncossá érik a rádióbarát hozzáférhetőség és a megnyerő alternatív rockos attitűd között, miközben kialakítják a saját, egyéni művészi nyelvüket.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Skalca (3:27)
2. JRM (3:43)
3. Črnobel (4:04)
4. Z lahkoto (3:59)
5. Le naprej (3:45)
6. Friends (3:30)
7. Vrtiljak (3:39)
8. Veselja krik (3:56)
9. Majice kratke (3:51)
10. In vse zaspi (3:49)
11. Zadeta od interneta (3:19)
Felállás:
Tjaša Teropšič — ének
Žiga Jokić — gitár, háttérének
Matej Naglič — billentyűs hangszerek
Grga Jokić — basszusgitár
Anže Kern — dobok
