Kiadó: SPV/Steamhammer Records
Megjelenés dátuma: 2024. 1. 12.
Produkció: Tony Clarkin
Az album hossza: 50.15 perc
Műfaj: Art Rock / Hard Rock
Értékelés: 8.5/10
Szomorú, de igaz felismerés, hogy a „Here Comes the Rain”, a kultikus Magnum huszonharmadik albuma – hacsak nem történik valami csoda – valószínűleg az utolsó stúdiólemezük is lesz, és ez sok rajongójuknak még hosszú ideig nem hagy nyugtot. A progresszív felhangú melodikus hard rock angol nagyjai fölött már 2023 végén gyülekezni kezdtek a sötét fellegek, amikor súlyosan megbetegedett az alapító tag, a gitármester, a zenekar összes dalának zeneszerzője és szövegírója, Tony Clarkin. A zenekar kulcsembere egészségi állapota miatt a Magnumnak le kellett mondania a 2024-es turnét. Sokan rosszat sejtettek a hír hallatán, de a legrosszabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy Clarkin rövid küzdelem után alulmarad a betegséggel szemben, és öt nappal az új album megjelenése előtt elhunyt, amelyet a rajongók többsége már régóta lélegzetvisszafojtva várt.
A „Here Comes the Rain” a szokásos Magnum-mércével mérve viszonylag sötét és melankolikus lemez, ami arra utal, hogy Clarkin már tudta, hogy napjai megszámláltattak. Ugyanakkor ott van rajta az az epikus, atmoszférikus varázslat is, amely a „régi szép idők” óta jellemzi a zenekart, amikor a nyolcvanas évek közepén olyan mesterművekkel, mint a „Chase the Dragon” (1982) és az „On a Storyteller’s Night” (1985), világhírnévre tettek szert. Sokat elárul arról, milyen kiváló gitáros és milyen kivételes dallamérzékű zeneszerző volt Clarkin, hogy a Magnumnak az újraegyesülés óta viszonylag rövid idő alatt (az elmúlt húsz évben) szép számú, legalábbis nagyon szolid, ha nem egyenesen kiváló stúdióalbumot sikerült összehoznia.
A Magnum egész pályafutása során bebizonyította, hogy képtelen rossz lemezt csinálni, így nem meglepő, hogy a „Here Comes the Rain” is a dalaival minden kalandos beütésű melodikus hard rock-rajongót le fog nyűgözni. Clarkin zeneszerzői és szövegírói hídépítése a fantázia és a valóság, illetve az epikus kalandok és a égető társadalmi témák között ezúttal is bő termést hozott.
A „Here Comes the Rain” nem tartozik a legváltozatosabb albumaik közé, de „nagyítóval” sem találni rajta rossz pillanatot. A nyitó „Run Into the Shadows” igazi energiakatalizátor a Magnum hamisítatlan, hosszú évtizedes hagyományai szerint, ebben a zenekar szerelmeseinek többsége egyet fog érteni. Bob Catley, az utolsó alapító tag, bár az évek során elveszítette egykori hangterjedelmét, még mindig remek énekes, aki énekes bájával gyakran kulcsszerepet játszik a nagyszerű hangulat megteremtésében. A címadó dal különleges figyelmet érdemel, mert abban elsősorban a Rick Benton gondozta finom, olykor már-már ünnepélyes szimfonikus hangszerelések kerülnek előtérbe; melankolikus, ugyanakkor optimistán epikus szerzemény, amilyenekhez a Magnum már a kezdetek óta hozzászoktatott minket.
Az epikus kategóriába tartozik a „Some Kind of Treachery” is, az album egyik csúcspontja, amely felidézi a „régmúlt időket”, amikor a Magnum alkotói csúcson volt, Clarkin és Catley pedig jóval fiatalabb. Az „After the Silence” is megörvendezteti mindazokat, akik szeretik az epikus varázslatot, amely a kultikus zenekar legtöbb albumára oly jellemző. A szokatlanabb dalok közé sorolható a „Blue Tango”, amelynek ritmikai fűszerezése jóval rock ‘n’rollosabb, mint a Magnumnál megszokott, de ugyanúgy nagyon jól sül el.
A „The Day He Lied” a pompás szimfonikus hangszerelés közepette sikeresen fokozza az epikus drámát. A Magnum-klasszikusok közé kerül valószínűleg a „The Seventh Darkness” is, amely az album ütősebb és összetettebb dalai közé tartozik, miközben a billentyűkön megszólaltatott szaxofonhang egy csipetnyi jazzt ad hozzá. A „Broken City” korrekt ballada, amely fokozza az album melankolikus jellegét. A hatalmas refrénnel megfűszerezett „I Wanna Live” már a címével és drámai orgonás zárásával elmondja, mi a dal központi üzenete, és hogy szerzője mennyire szeretett volna még legalább egy kis ideig (túl)élni ezen a világon. A záró, rendkívül szolid „Borderline” – még ha nem is mélyedünk el túlzottan az üzenetben, illetve a szövegben – elárulja, hogy Clarkin nem két ország közötti határvonalra gondolt, hanem az élet és a halál közötti határra.
Ha a „Here Comes the Rain” valóban az utolsó stúdióalbumuk – nagy meglepetés lenne, ha Catley másik gitárossal és zeneszerzővel folytatná –, akkor a Magnum kiváló, szinte tökéletes módon búcsúzott. Sokat elárul a lemez minőségéről az is, hogy a „Here Comes the Rain” a német nyelvű országokban néhány nappal a megjelenés után a Magnum eddigi legmagasabbra jutott albuma lett az eladási listákon. Hogy mi marad a vég esetén az új zenére és koncertekre éhes Magnum-rajongóknak, az most nagy kérdés. Ha más nem, Catley valószínűleg felújítja irigylésre méltó szólókarrierjét, amelynek számos párhuzama van legendás zenekara zenei örökségével.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Run into the Shadows (5:22)
2. Here Comes the Rain (4:37)
3. Some Kind of Treachery (4:28)
4. After the Silence (4:34)
5. Blue Tango (5:26)
6. The Day He Lied (4:34)
7. The Seventh Darkness (4:41)
8. Broken City (4:39)
9. I Wanna Live (5:29)
10. Borderline (6:16)
Felállás:
Bob Catley – ének
Tony Clarkin – gitár
Rick Benton – billentyűs hangszerek
Dennis Ward – basszusgitár
Lee Morris – dobok
Vendégzenészek:
Chris ‘BeeBe’ Aldridge – szaxofon a 7. dalon
Nick Dewhurst – trombita a 7. dalon
