Szerző: Rok Klemše
Az interjú dátuma: 2007. március 12.
A kitárklinika után az Orto barban kedvesen meghívtak minket a zeneiskola székhelyére, ahol interjút készíthettünk a kiváló gitárossal, Kiko Loureiróval. Kiko nemcsak fantasztikus gitáros, hanem, mint kiderült, teljesen hétköznapi ember is, ráadásul rendkívül barátságos és nyitott. Az interjú így úgy ment, mint a karika csapás, a végén pedig a Muzika Viva kedves személyzete még egy-két pohárral megvendégelt minket, és a kötetlen beszélgetés Kikóval egészen kora reggelig elhúzódott. Amikor leomlottak a „barikádok”, Kiko azt is bebizonyította, hogy kivételes multiinstrumentalista: rögtönzött egy rövid számot fuvolán és „zongorán”. Miért idézőjelben a zongora? Mert nem igazi zongora volt, hanem valami műanyag szerkezet, amit ki más eszelt volna ki, mint a technikáért megveszett japánok.
Rockline: Szia, Kiko! Most jársz először Szlovéniában. Hogy érzed magad?
Kiko: Jó, tegnap késő este érkeztem. Elmentünk az Orto barba, hogy lássam, milyen. Ma reggel sétáltam egyet a folyóparton, hogy megnézhessek valamit a városból is – a Zmajski mostot meg a piacot. Holnap a várat is megnézem.
Rockline: Tehát holnap is Ljubljanában maradsz?
Kiko: Igen, délután kettőkor indulok, Trieszt felé tartok egy újabb klinikára. Valahányszor először járok egy városban, szeretem megnézni, és új embereket megismerni. Ez ennek a munkának az igazán fantasztikus oldala.
Rockline: Tavaly adtad ki a második lemezedet, az Universo Inversót, ami teljesen más, mint a No Gravity nevű szólódebütöd. Amikor először hallgattam, tényleg meglepődtem, mert metálos shredelésre és fűrészelésre számítottam, de ez egy remek jazz fusion lemez brazil elemekkel…
Kiko: Igen, így van. Akik személyesen ismernek, tudták, mire számíthatnak. Ha ott voltál a klinikán, hallhattál elég sok brazil hangzást. Egy barátom amúgy is unszolt, hogy csináljak valami ilyesmit, és én magam is mindig meg akartam mutatni az embereknek a „nem metálos” oldalamat. Amikor úgy döntesz, hogy zenész leszel, az elején nagyon nehéz, a szülők, a pénz meg hasonlók miatt. Akkor minek lenne az ember, ha már zenész, lemondani arról a zenéről, amit maga akar csinálni, és csak azt játszani, amit a tömegek elvárnak tőle?
Rockline: Tudatosan döntöttél a szólóprojekt mellett, ahol az Angrától teljesen eltérő dolgokat játszhatsz, vagy magától alakult így?
Kiko: Az új Angra-album felvétele idején a szólólemezemhez is írtam zenét. Néhány szám nagyon jazzesen szólt, mások Angra-hangzásúak voltak. Nem vagyok afféle frusztrált jazzista, aki a metálos oldalát rejtegeti, mindkettőt játszani próbálom. Szeretnék egyszer blues- vagy flamencoalbumot is csinálni. Szerintem a zenészeknek nagyon nyitottnak kell lenniük.
Rockline: Az első lemezeden minden hangszeren te játszottál, dobon Mike Terrana csatlakozott hozzád. Az Universo Inverso viszont egy teljes zenekarral készült.
Kiko: Igen, ez más koncepció. Ha jazzt vagy brazil zenét játszol, az egészen más. Ezért is lett a lemez címe Universo Inverso: a metál zenei világa olyan, hogy mindenki feketében van meg hasonlók. A brazil zenészek viszont teljesen másként viselkednek, és más zenét hallgatnak. A játék és a szerzés koncepciója is teljesen más – együtt játszunk, nem sokat próbálunk, az érzés a fontosabb. A rockban gyakorolsz és gyakorolsz, az olyan zenéhez viszont, mint a legutóbbi lemez, az kell, hogy nagyon jó zenészek legyenek körülötted, akik elsőre el tudják játszani. A lemezen közreműködő zenészek Brazíliában nagyon elismertek. Szinte egyáltalán nem próbáltunk, a stúdióban pedig nagyon gyorsan felvettük a lemezt.
Rockline: Miért pont Mike Terranát választottad dobosnak az első lemezre?
Kiko: Mert nagyon sokoldalú dobos. A No Gravityvel gitárlemezt akartam csinálni, de közben nagyon heavy metalosat. Ma már nincs sok szóló metálgitáros, talán Malmsteen, de neki énekese is van. A nyolcvanas években ott volt például Marty Friedman. Tudtam, hogy Mike remek metáldobos, aki fusiont is tud játszani. Igazi profi, az albumot egyetlen nap alatt vette fel. Emberileg is kiváló és nagyon kedves.
Rockline: Pontosan ez hallatszik a lemezen, szinte improvizáció, nem olyasmi, amit a végtelenségig gyakorolnak és nagyon sokáig vesznek fel…
Kiko: Igen, pontosan. Tulajdonképpen igazi élő zene.
Rockline: A lemez tényleg egy nagy egésznek hangzik, közös erőfeszítés eredményének. Gondolom, a kubai zongorista (Yaniel Matos – a szerk.) is nagyban hozzájárult ehhez?
Kiko: Igen, persze. Az ötletekkel tulajdonképpen ketten kezdtük, és együtt írtunk néhány számot. Amikor csak volt időnk, játszottunk és alkottunk. Nagyon elfoglalt, mert dolgozik azzal a dobossal is, aki a Sepulturával játszott a Roots albumon. Brazíliában nagyon híres, és rengeteget koncertezik. Ő is egyike volt azoknak, akik rávettek, hogy felvegyem az Universo Inversót. Aztán azt mondtuk egymásnak, hogy csinálunk egy latin albumot, ami egészen más zene, mint a karibi. A dobosunk a brazil zene iskolájából jön, de tény, hogy keverjük a stílusokat. Yaniel a karibi zenét hozta, én vagyok a rockos, a basszusgitáros a szamba hagyományából jön, a dobos pedig jazzista. Ha megnézed az Universo Inverso „artworkjét”, észreveszed az újrahasznosítás jelét, csak épp négy nyílból áll, ami minket és az ötleteink cseréjét jelképezi.
Rockline: Tizenegy évesen kezdtél gitározni. Utána egyedül folytattad, vagy zeneiskolába jártál?
Kiko: Az elején volt egy tanárom, aki házhoz járt, és apróságokat tanított. Aztán zeneiskolába jártam, ahol az elektromos gitárra irányultam, mert akkor már rockot hallgattam. Ezután öt évig tanított egy nagyon ismert brazil gitáros. Amikor egyetemre kezdtem járni, biológiát tanultam, a gitárt kicsit félretettem. A tanulást hamar abbahagytam, mert nem érdekelt, elkezdődött az utam az Angrával is. Most már nem tanulok gitározni, de zongoraórákat veszek.
Rockline: Le tudnád írni kicsit a felszerelésedet?
Kiko: Olasz Brunetti erősítőket használok, Mercury típust. Nagyon jó, kézzel készített erősítő! A gitárok Tagima és ESP, az akusztikusok pedig Takamine. A Tagima remek brazil kézzel készített gitár. Brazíliában még több fogy belőlük, mint Fenderből vagy Ibanezből. A húrokat a D’Addario szállítja. Az Universo Inversón egy Tagima Telecastert is használtam, játszom még hétvonósokon és különféle akusztikus gitárokon is.
Rockline: Talán már tervezed a következő szólóalbum felvételét?
Kiko: Igen, de nem lesz olyan hamar. Júniusig turnézom az Angrával, közben lesz még néhány szólókoncert, az év második felében többet leszek otthon, és elkezdhetek új anyagot írni. Turné közben nagyon nehéz alkotni, csak kisebb ötletek jönnek, a komponáláshoz otthon kell lennem. Talán jövőre, de semmi nincs még eldöntve.
Rockline: Az új Angra-lemezzel is így van?
Kiko: Az Angrával is ugyanez a helyzet. Nem akarunk erőből alkotni és új lemezeket felvenni. Tavaly nagyon stresszes év volt, kijött egy Angra-lemez és egy szólólemez, és az énekes is kiadta a magáét.
Rockline: Ki hatott rád a legjobban a játékodban, zenekarok és egyéni gitárosok közül egyaránt?
Kiko: Ez mindig változik… Amikor elkezdtem, rengeteg metált hallgattam: Black Sabbath, Deep Purple, Iron Maiden és Metallica, őket ma is szeretem. A gitárosok közül amerikaiak, brazil akusztikus gitárosok, spanyol gitárosok, például Paco DeLucia. Szeretem a klasszikus és a zongorazenét, például Keith Jarretet. Rengeteget hallgattam Malmsteent és Jeff Becket is. Nagyon változatos zenét hallgatok, a blueestól a kubai zenén át a metálig.
Rockline: Sok gitárklinikád van?
Kiko: Elég sok. Ezt nagyon szívesen csinálom. Lehetőség arra, hogy a saját számaimat is eljátsszam, beszélgessek a fiatalokkal, és nagyon jól érezzem magam. Szerintem a kölcsönös kapcsolat nagyon fontos. Azoknak is, akik nézik, és nekem is. Ha megkérdeznék, játszhatok-e valamit az Angrától is, szívesen. Ha viszont nincs ilyen kívánság, akkor a saját szólószámaimat játszom.
Rockline: És mit csinálsz a szabadidődben, ha egyáltalán van?
Kiko: Hát, nem sok van (nevet). Teljesen a zenének szentelem magam, úgyhogy akkor is játszom, amikor nem turnézom és nem veszek fel semmit. Nem kung-fuzom és nem szörfözöm, bár mostanában próbálkozom a vitorlázó szörfözéssel. Ha otthon vagyok, sokat zongorázom.
(Kiko kap egy pohár szlovén bort)
Kiko: Köszönöm. Te nem kérsz?
Rockline: Nem, köszönöm.
Kiko: Dolgozol? (nevet)
Rockline: (nevet) Igen. Ízlik a szlovén bor?
Kiko: Igen, kiváló. A sör sem rossz.
Rockline: Mit üzennél végül a szlovén rajongóidnak és a Rockline olvasóinak?
Kiko: Nagyon örülök, hogy először vagyok itt. Tényleg nagyon jó érzésem van. Mindenkinek köszönöm a csodálatos időt, amit itt töltöttem. És persze hallgassátok meg a lemezemet… egy kis reklám. Amikor zenét hallgattok, ne korlátozzátok magatokat egyetlen műfajra, legyetek olyan nyitottak, amennyire csak lehet.
Rockline: Kiko, nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttél, és erre az interjúra is szántál időt.
Kiko: Én köszönöm! Remélem, hamarosan visszatérhetek. Akár az Angrával, akár egyedül.
Képgaléria
