Kiadó: SPV/Steamhammer
Megjelenés dátuma: 2020. 8. 21.
Producer: Michael Voss
Az album hossza: 46.47 perc
Stílus: Hard Rock
Értékelés: 8.0/10
A Mad Max a német hard rock afféle legendájának számít, Münsterből származnak, és már 1981 óta működnek. A „Stormchild Rising” így a zenekar 14. stúdióalbuma, a banda pedig az utóbbi években megint rendkívül aktív. 2015-ben a Mad Max kiadott egy dupla CD-s válogatást „Thunder, Storm & Passion” címmel, amelyen három klasszikus album – a „Rollin’ Thunder” (1984), a „Stormchild” (1985) és a „Night of Passion” (1987) – dalait játszották újra, ezt 2018-ban követte egy új stúdióalbum „35” címmel. A 2006-os újraindulás után a zenekar ismét kvartettként működik: az egyetlen eredeti és alapító tag, Jürgen Breforth gitáros mellett itt van a legendás Michael Voss (Casanova, Demon Drive), aki már a második albumon beugrott a Mad Maxbe, valamint Axel Cruse (Jaded Heart), aki a „Stormchild” albumon csatlakozott a bandához. A 2006 utáni egyetlen változás nem is olyan régen történt a felállásban, a basszusgitárosnál: Roland Bergmannt 2015-ben Thomas „Hutch” Bauer váltotta, aki egy ideig az Evidence One tagja is volt.
A Mad Max nem tér el a receptjétől, amely már a nyolcvanas években szilárd helyet szerzett nekik a német hard rock élvonalában. A produkció a hard rock tipikusan német megközelítését képviseli, vagyis a gitártémák határozottan előre vannak tolva, és hangzásban elsőbbséget élveznek minden más (lehetséges) kiegészítővel szemben, azaz főleg a billentyűkkel. Szóval: csípős, átütő gitárriffek, elsőre megfogó, dallamos refrének és svájci óraként pontos ritmusszekció. Hűség a sírig. Az albumon érezni, hogy a mostani felállás nemrég a fent említett válogatáson megjelent klasszikus időszakos anyagot játszotta, és hogy a tapasztalt kvartett alkotói energiái irigylésre méltó szinten működnek: a „Stormchild Rising” kevesebb mint két évvel a „35” után jelent meg, ami egy közel 40 éves múltú zenekartól még a „kiforrott korszakban” is nagy erőről tanúskodik. A banda tehát restaurálta a kultikus, 1985-ben kiadott albumáról ismert „vihargyerek” alakját, aki az elnyomottak jogaiért küzdő megingathatatlan harcost testesíti meg, és értelmesen frissítette is azt. Az új album szövegei nem rejtik véka alá társadalomkritikai elkötelezettségüket.
Michael Voss – az a fickó, aki producerként sok album esetében nagyban meghatározta a német iskola hard rock hangzását – énekhangja már évek óta nem olyan erőteljes, mint egykor, gyakran fáradtnak és orrhangosnak hat, de a zenekar ezt nagyon jól elrejti az új gitártémák többnyire meggyőző ütőerejével, amely a dalokat és magát a produkciót is építi. Közülük a legmarkánsabb és legrombolóbb szám egyenesen az album elejére került, a nyitó Hurricaned. A zenekar afféle főhajtásnak szánja a Rainbow jelenlegi énekese, Ronnie Romero előtt, ami a Mad Max és a CoreLeoni közös turnéján kialakult barátságból ered. Ebben a dalban Romero vendégeskedik Vossszal közös énekduettben, és ez érezhetően meglátszik az énekteljesítmény minőségén. Voss egyedül, a saját hangjával a „Stormchild Rising” többi részén egyszer sem tudja ezt megismételni. Kivéve? Egy másik duettben, ahol a Rough Cutt „Take Her” című számának feldolgozásában Paul Shortino csatlakozik hozzá énekben, a Rough Cutt egykori énekese. A harmadik vendégszereplésre a „The Blues Ain‘t No Stranger” című dalnál bukkanunk, ahol a középső nyolcütemes részben a gitárszólót a Stryper gitárosa, Oz Fox játssza. Az album egyik legérdekesebb száma a Ladies And Gentleman. Remek refrén. Elsőre megfog. Nos, ezt a számot a banda németül is felvette, hogy főleg hazai pályán hívja fel magára a figyelmet. Ehhez felkérte a gyerekénekes-sztár Detlev Jöckert és egy német zeneiskola diákjait is, akik Michael Voss vezető énekéhez kapcsolódnak. Ez a változat szerencsére az album végére került bónuszként, mert teljesen egyedi energiát hoz, amelyet nagy valószínűséggel csak a németül beszélő európaiak értenek.
A „Stormchild Rising” (már) nem lep meg. A „35” sem tette. Amit látsz, illetve hallasz, azt kapod. Először és mindig. A banda nem tér el a hard rockról alkotott szent zenei víziójától, és hűségesen, kitartó dacossággal követi azt az új albumon is. Ez a zenekar nyolcvanas évekbeli hagyományos időszakának és a hangzás mai frissítéseinek keveréke. Az album nem hoz „megrázkódtatásokat”, meglepetéseket és sokkokat. Egyszerűen szólva ez egy újabb színvonalas Mad Max-album, amely Voss megkopott énekhangja iránti elnézéssel nemcsak a zenekar rajongóit, hanem a régi kontinens európai hard rockjának híveit is újra meggyőzi.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Hurricaned
2. Talk To The Moon
3. Eyes Of Love
4. Ladies And Gentlemen
5. Mindhunter
6. Rain Rain
7. Gemini
8. Kingdom Fall
9. The Blues Ain’t No Stranger
10. Take Her
11. Busted
12. Ladies And Gentlemen” (Single Edit, Bonus Track) (Feat. Detlev Jöcker And The Rock And Roll Children)
Felállás:
Michael Voss – ének, gitár
Jürgen Breforth – gitár
Thomas „Hutch” Bauer – basszusgitár
Axel Kruse – dob
Vendégzenészek:
Ronnie Romero – ének az 1. számban
Paul Shortino – ének a 10. számban
Oz Fox – gitárszóló a 9. számban
