Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés éve: 2018
Produkció: Hieronim Vilar & Mirko Medved
Hossz: 34:48
A Lustedam talán friss név a szlovén rock (és pop) színtéren, de mögötte ott a rengeteg koncertezéssel szerzett rutin, a verejték, a számos lemondás és minden, ami egy tövises úthoz tartozik, amelyet a zenekar az első album megjelenéséig bejárt. Röviden: az tapasztalatszerzés és az érlelődés szép korszaka áll mögöttük. Az első lemez, a „Lepo mi godrnjaš” tehát nagyon hosszan érlelődött, fejlődéstörténeti szempontból pedig egy olyan dokumentum, amely igazolja, hogy a Lusterdam már a startnál kész, kiforrott zenei karakterrel rendelkező zenekar. Ez az a valami, amit a „zöldfülűbb”, tapasztalatlanabb zenekarok hosszú ideig keresnek az útjuk során, és több kiadott albumot is elhasználnak rá. A Lusterdam viszont már az elsővel eléri ezt, ami a hosszú kialakulási fázist tekintve elég logikus. Nem kell tehát belőle drámát csinálni, hiszen ez a tény – már ha egészséges művészi szemléletről beszélünk – rengeteg pozitívumot hoz magával. A dalok sokféle átalakulási szakaszon mentek át, mire a nyilvánvalóan perfekcionizmusra hajlamos kvartett végre „kiengedte” őket a kezéből, és rögzítette az első, hivatalos, már-már lázasan várt hanghordozóján.
A Lusterdam nem valamiféle új zenei forradalom hírnöke. A maga nyelvezetében nagyon jól, ügyesen és végső soron megfontoltan igazította a víziót a szlovén rock és pop általános közös nevezőjéhez. Vagyis a szlovén földrajzi eredetű és terű rock és pop zenei örökségéhez és hagyományához. A „Lepo mi godrnjaš” így egy valóban régi dalokkal teli album; hogy az archívumban mennyi további ötlet és vázlat maradt, azt persze majd maga a zenekar mondja meg a jövőben. Könnyen lehet, hogy anyag már most is van elég mondjuk a következő három stúdióalbumra.
Oké, nem akarok túl sokat és túl hosszan filozofálni. Abból, amit a „Lepo mi godrnjaš” albumon hallunk, arra lehet következtetni, hogy a Lusterdam fiúi a személyi számuk alapján olyan évjáratúak, akiket tinikorukban elsősorban a grunge érintett meg, részben pedig elkapta őket az a post-grunge hullám is. Az asszociációs kéregen mindenesetre átvillan néhány régi iskolás dalszerző-előadó is, Johnny Cashtől Bob Dylanen át egészen az olyan esztéta alternatívokig, mint az R.E.M. Produkciós szempontból a gitárok határozottan kiemelkednek a hangzásképből. Kifejezetten szerves karizmát és „koncertszerű”, vagyis élő melegséget árasztanak. Néhány szám – különösen az album címadója – nagyon jól és gyorsan „megfog”, így művészi szakadék keletkezik, ha egymással összehasonlítod a kompozíciókat.
Egyébként az album gyakran olvaszt össze álmodozó, vágyakozó csobogást, olyan pillanatok utáni sóvárgást, amelyeket a szív megél és kíván, de amelyek sokszor beteljesületlenek maradnak, ritkán élhetjük át őket, és ha mégis, nagyon gyorsan elmúlnak (Sonce). A kvartett érettségére és szellemi éleslátására külön felhívják a figyelmet a szövegek is, amelyek nem titkolják a keserűséget az emberiség tévelygései miatt – ezt a zenekar a szája íze szerint, a társadalomkritikus Amerika című dalban mondja ki. Ez egy ébresztő szám, amely az üzenetével – „parental advisory” matrica nélkül – közvetlenül „megböki” bármelyik zenehallgatót.
Az album rendkívül erős akusztikus támaszt és szerves hangzásbeli alapot kapott. Ebből a szempontból a produkció kiválóan sikerült, hiszen egyben hihetetlenül erőteljes, áthatóan szóló basszusmenetet is hordoz, amely az óriási hangtérben terül el, ahogy az a basszusgitár előtt az albumon végig meg is nyílik. Ezért a „Lepo mi godrnjaš” egyszerre groovy, és vonzó, kinetikus karizmájú ritmikájával szinte magától mozgásra hívja a hallgatót.
A „Lepo mi godrnjaš” egy olyan album, amely egyenesen a rádiófrekvenciák hullámaira céloz. A szlovén pop és rock szélesebb közönségéhez ennél jobban aligha lehetne igazítani. A művészi lényeg ápolására és növekedésére a zenekar előtt a jövőben is nyitva áll a tér, ami azt jelenti, hogy van még bőven tartalék az expresszionista oldalon. Most már csak az a kérdés, merre fordul majd, merre lendül tovább a zenekar művészileg. A karakterük, az identitásuk ragadós, ugyanakkor olykor „édesen elcseszett” is, és éppen azt adja nekik, ami sokaktól hiányzik: a közvetlenséget és az őszinteséget. Olyan zenei tartalom ez, amely teljesen természetesen szólít meg, és éppen ezért annál kedvesebb. Egy percig sem érezni rajta, hogy kényszeredett lenne, nemhogy mesterkélten émelygős. Ezért áll mögötte szilárd art-, pop- és rockalap, a zenei kifejezésmód szilárd talaja. Egy album, amely stílusosan morog.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 8.0 / 10
Számlista:
1. S kolesom sem prišel
2. Bele miši
3. Lepo mi godrnjaš
4. Dan
5. Moram
6. Mesec
7. Sonce
8. Amerika
9. Brki
10. Modro je nebo
Felállás:
Hieronim Vilar – ének, akusztikus gitár
Mirko Medved – elektromos gitár, harmonika, zongora, buzuki, vokál
Ven Jemeršič – basszusgitár
Jure Volgemut – dob
