Lumberjack: Brez nadzora, brez morale
Kiadó: Nika Records
Megjelenés dátuma: 2018. 10. 14.
Producer: Drago Popovič
Az album hossza: 31.05
Értékelés: 6.5 / 10
Vedd meg az albumot
A Lumberjack egy újabb fiatal banda, amely alig két év alatt alaposan megrázta a szlovén színpadokat, és felhívta magára a figyelmet. Szorgalmas, nagyon elkötelezett srácok. Le a kalappal. A zenekar olyan vidékről jön, ahol kevés csapadékvíz marad a felszínen – Dobrepoljéról beszélek, pontosabban egy ötös fogatról, öt rettenthetetlen és ambiciózus fiatal csikóról –, és közös megegyezéssel olyan zenei irányt követ, amely az évek során Szlovéniában szinte sablonos rockvalósággá vált.
Mondhatjuk, hogy a Lumberjack egy lecsupaszított rock’n’roll, amelyen a punkos egyszerűség fátyla lebeg, kevéske hard rockos kanyarral (Kdo, Lažem), és természetesen a kelleténél jóval kézzelfoghatóbb adag popos zeneiséggel. Ha tovább megyek, a srácok igen triviális, vagyis egyszerű és kiszámítható módon írják a dalaikat. Másképp nem megy, ez tény. Két versszak, két refrén, „mid-eight” rész, aztán megint a refrén. A dalokon belüli alapritmusok is elég közel állnak egymáshoz, nincs köztük érdemi eltérés. A Lumberjack tehát egyetlen sebességfokozatban megy végig, amelyet egyenes rockos száguldásnak hívnak.
Egy kisebb gond az egészben, hogy a Lumberjack túl gyakran emlékeztet a Big Foot Mamára (a régi iskolás korszakában), talán éppen az ének színe és a vezetődallamok megválasztása miatt, főleg a refrénekben. Vagyis semmi olyasmi, amit ne hallottunk volna már. Hogy a zenekar a pályája elején jár, azt a gitárszólók is mutatják, amelyek időnként nagyon naivnak hatnak, és iszonyúan hasonlítanak egymásra. A rock and roll szent egyszerűsége amúgy axióma, és hihetetlenül erős adu lehet abban a stílusban, amely a zenéd mögött áll, de nem szabad az általánosság érzetét kelteni, és a „biztosra menést” sem. Az a fajta feloldás és dinamikaemelés, amilyet például a „mid-eight” rész hoz a Čist vse-ben, az albumról hiányzik.
A „Brez nadzora, brez morale” ugyanis nagyon is biztonsági játékot játszó lemez, pedig a címéből ítélve mást is várhatnánk. Legalább több merészséget, valamint producerileg több borzas élt és tökösséget. Azért van benne valami. A zenekar a pályája elején jár, és fiatal. Valójában az, amit a stúdiós bemutatkozó lemezen találunk, egyáltalán nem rossz. Van benne potenciál, és az ötös lángoló rock’n’roll szívének hiteles terméke, azaz nagy ambíciók autentikus eredménye. Ezt értékelni kell. Ezért az érés és a gyakorlat során eljön majd a művészi fejlődés is, és természetesen kézzelfoghatóbb mondanivaló, amely pótolja azt az időnkénti szárazság-érzetet, és bizonyos fokig akár „archaikusságot” is, ami a bemutatkozó lemezt jellemzi. Az album záródala valójában a kísérletezés pillanatát hozza. A címe Štanz, és tulajdonképpen az album bónuszdalának tekintjük. Ezért vele szemben érdemes engedékenynek lenni, mégis. Olcsó hangszerelés, szintetizátorhang és „tuc-tuc” ritmus, plusz három és fél percnyi hallgatólopás? A zenekar korosztálya be fogja „venni” ezt a poént, meg egy-egy nagyon fiatal „tinédzser” hallgató is. Ezúttal tényleg nadzor és morál nélkül. Tulajdonképpen a zenekar azt csinálta, amit akart, és közben nem fogta vissza magát. Tisztességes, de milyen áron?
Valamivel több változatosságra, főleg a riffek és az ritmusképletek között, visszafogottabb ambíciók és a dalok csiszolásában több türelem mellett a jövőben nagyon is jól jönne. A Lumberjack olyan stílust műveli, amelynek még billentyűsökre sincs szüksége. Szükség van egy elmozdulásra. Egy váltásra. Hogy a jövőben eltűnjön az az érzés, hogy a zenekar időnként a Big Foot Mama klónjaként hat. Tényleg hálátlan megjegyzés, mégis. Legalább tudod, hogy ez 100%-ig tisztavérű szlovén punk rock’n’roll lemez, ez viszont még édeskevés. Az írás néhány csípős megjegyzését nem azért vetettem papírra, hogy elvegyem a zenekar kedvét vagy lendületét. Éppen ellenkezőleg. Meg kell csiklandoznia őket, hogy kitartsanak az álmaik mellett. Hozzon hát az evolúció a zenekarnak a jövőben fokozatos művészi kivirágzást.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Tist dan
2. Kdo
3. Sanje
4. Pleše
5. Soj
6. Lažem
7. Čas
8. Kralj
9. Čist vse
10. Štanz
Felállás:
Rok Ahačevčič – ének, gitár
Robi Glač – gitár
David Podgornik – billentyűk, ütőhangszerek
Jaka Novak – basszusgitár
Blaž Kuster – dob