Kiadó: Nika Records
Megjelenés dátuma: 2018. 05. 31.
Produkció: Matej Pečaver
Az album hossza: 35:50
Értékelés: 8.5 / 10
Vedd meg az albumot
Az Imset egy domžalei kvartett, amely hosszas úton szerzett tapasztalat, a hazai klubszíntér jegének megtörése és más színpadok meghódítása után – ahol nagyobb zenekarok (Bijelo dugme) előtt léptek fel – világra hozta stúdiós debütálását, a „Persona” című lemezt. A felvezetés szándékosan ilyen, hogy rögtön utaljak rá: az Imsetnek már van egy jó adag úton szerzett rutinja, és hogy a „Persona” sokáig érett és csiszolódott. Az eredmény tehát egy rendkívül bátor bemutatkozó lemez, amelyre a zenekar egyszerűen szólva nagyon büszke lehet, és amely ssarkig tárja előtte a kaput, hogy betörjön a hazai, nagyobb visszhangot kiváltó pop- és rockzenekarok ligájába.
Igen. Siddhartás összehasonlítás ide vagy oda. „Már megint” – gondolja magában a zenekar. Hiszen a kezdetek óta kísérik őket ezzel. Talán éppen e tény súlya alatt az Imset nem sietett a stúdiós debütálással, hanem kitartóan ápolta a dalokat az hangszerelésben és a részletek csiszolásában, egészen a kifejező tökéletességig. A türelem pedig annyi művészi fejlődést hozott nekik, hogy fokozatosan ki tudtak alakítani egy felismerhető kifejezésmódot, ami egy bemutatkozó lemezt készítő zenekarnál rendkívül fontos. Valószínűleg a legfontosabb. Az iránytű be van állítva, a zenei vízió is, a debütáló lemez pedig ennek sikeres megerősítése és szilárd alap, amelyre a zenekar tovább építkezhet. A „Persona” egy olyan album, amelyet általánosságban az „szlovén földrajzi eredetű” alternatív rockba sorolunk, ám határozottan popos zeneiséget hordoz, hiszen fülbemászó dallamokkal, rengeteg ízléses sampleréssel és sokszínű billentyűs hangszerelésekkel van megspékelve. Az album kidolgozott bombasztikus (pompás) töltetet hordoz, amely ebben a tekintetben a hangulati csúcspontját az ultra fülbemászó refréndallamokban éri el. A billentyűk szinte futó pillanatnyi „gótikus” árnyalatot visznek bele (hangzásra és hangszerelésre akár egy női mezzoszopránt középpontba állító finn power metal zenekarnál is megállnák a helyüket), ami jól megfér az album melankolikus és enyhén sötét karakterével.
Igaz, hogy a banda emlékeztet a Siddhartára (Vedno, a nyitó Dej povej refrénje), hiszen Jaka Peterka énekmódjából egyértelmű, hogy kamaszként sokat hallgatta a Siddhartát (az ének ritmikájában nem használ olyan markáns szlenget, mint a példaképe), másrészt viszont a „Persona” elég kifejező elemet fejleszt ki, amelyeket az Imset úgy csomagolt be, hogy az önállóság és a felismerhetőség érzetét keltsék. Ez a lényeg, és nagyon fontos tény, amellyel a zenekar sikeresen megalapozza felismerhető zenei névjegyét már a bemutatkozó lemezzel. A gitárok a produkcióban jóval kevésbé tüskések, mint például a Siddharténál, így meglehetősen sok hely szabadul fel a billentyűs hangszereléseknek és a zenekari elemeknek is (pl. Feniks). Az Imset a dalokban sok kifejezési teret nagyon hatékonyan tölt ki „susogó” billentyűs hangszerelésekkel. A balladisztikus Sanjam egy rendkívül kellemes és szerencsés duettel büszkélkedhet Alyával. Az egyes számok ötletessége érezhető, és az album nagyon dinamikus vágtában halad, amelyet telített, atmoszférikus feketeség tart talpon.
Érdekes, hogy a szólók egyáltalán nem hiányoznak. A komponálás receptje és a hangszerelés természete ezt nem követeli meg a dalokoktól. Az album kifejezési fókusza ugyanis máshol van. Minden a kapós hangulati kontrasztok megteremtésének és a pompázatos dallamos fülbemászóságnak van alárendelve. A banda azt is érti, mi az a hangulatépítés a refrénbeli crescendo felé. A refrénekbe nem „rohannak bele túl gyorsan”. A kompozíciókat gyakran előrefrénekkel is megtámogatják, ami erősíti a hangulatok fokozatos felépítését. Jó néhány dal van az albumon, amely megérdemli a rádiók figyelmét. Az első ilyen biztosan a Kralj, a második a Dej povej, később pedig a Sanjam. Több kedvenc is akad, amelyek főleg az album első felében melegítenek fel benneteket. Az Imset a bemutatkozó lemezzel meglehetősen tömör hallgatótáborra tehet szert, főleg ha komolyan megtámogatják a médiák (különösen az elektronikus média és a rádiók).
A „Persona” kellemesen szólítja meg a hallgatót, az Imset pedig az albumon olyan esztétikai kötéltáncosként mutatkozik be, aki sikeresen lépked az alter rock sablonosságának (bizonyítottan működő) szlovén iskoláján. Ahogy a Siddharta kapcsán mindig szívesen leírják, az Imset is aligha szólhatna szlovénabbul. A „Persona” rengeteg kiváló fejlődési alapot hordoz a jövőre nézve, és garantálja, hogy a zenekar az öntökéletesedés egészséges útján elérje művészi zenitjét. A lényeg, hogy az Imset kifejezésmódjának lényegében nagyon jól „magáévá tette” a szlovén alter pop-rock kultúra divatos esztétikai hagyományát. Ez az az ugródeszka a zenekarnak. Várjuk meg, mit hoz a jövő.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Dej povej
2. Kralj
3. Na glas
4. Jadrava
5. Vedno
6. Sanjam ft. Alya
7. Naprej
8. REM
9. Feniks
10. Nomad
Felállás:
Jaka Peterka – ének, gitár
Dejan Macura – billentyűk
Jaka Ažman – basszusgitár
Blaž Horvat – dob
Közreműködő zenész:
Ema Krebs – háttérvokál a „Nomad” című dalban
