Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Top Stripper
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Játékidő: 42:36
Értékelés: 4.5/5
A Top Stripper az örökké alultáplált szlovén hard rock színtér egyik legszebb meglepetését hozza. Egy egész csokornyi hard/heavy rock revival zenekarról beszélünk, hasonló vérből valókról, mint a Top Stripper, a Retro Cult, a Deck Janiels vagy a Tomcat, akik szlovén földön igyekeznek új életet lehelni a hard rock hagyományába. Mindegyik formáció a jól ismert, nyolcvanas évekbeli hard rock kincsestárából merít ihletet, és mindegyik a maga módján kamatoztatja ezt a saját zenei portfóliójában. A Top Stripper 2013-ban adta ki első stúdiófelvételét „High Heels Avenue” címmel. Kilenc dal van rajta (ebből kettő bónusz). Mivel az új albumon három dalt újra felvettek erről a lemezről, kettő a kilencből pedig pótlólagos, a „High Heels Avenue”-t inkább EP-nek lehet tekinteni, mint igazi stúdióalbumnak. A „Luck Don’t Come Cheap” tehát a zenekar első igazi stúdióalbuma.
A banda rendkívüli művészi érésről tesz tanúbizonyságot rajta, ami a gyors tapasztalatszerzés és a színpadon töltött kilométerek gyümölcse, és ez végső soron erősíti a kémiát a csapat tagjai között. Ott van ez az előadásmódban, és az album produkciójának harapósan kompakt (meleg, élő, hiteles) hangzásában, amely rögtön az első hallgatásra megfog. Érezni, hogy a srácok sokáig együtt játszották ezeket a dalokat: a próbákon és a színpadokon is. Az aranyozott részletekig, az aranyozott aranyozásig, az összes aranyozott finomságig, vagyis az összes hangszerelési finomságig kicsiszoltak. A vokál kiemelkedő: domináns, erőteljes, meggyőző minden hangfekvésben és minden dallamvonalban, amelyet az album során bejár, legyen az közép-, magas vagy legmagasabb intonáció. A különböző hangfekvések közötti átmenetet az énekes, Jaša Šaban tollpihe könnyedséggel oldja meg. A hangszíne valahová Jack Russell (Great White) énekének aranykora felé mutat. Ez az összehasonlítás biztosan nem merülne fel, ha a Top Stripper a verssorok gitárfrázisok fölé illesztésében megbotlana, vagy ha az éneklésben komoly gondjaik lennének az angol nyelv helyes hangsúlyozásával. Ez a hasonló műfaji revival-próbálkozások új zenekarainak egész sorát sújtó klasszikus achilles-sarok, főleg a mediterrán országokban (Görögország, Olaszország, Spanyolország), és ez végső soron megakadályozza, hogy saját, felismerhető művészi identitást alakítsanak ki. A Top Stripperrel nincs ilyen gond. Ezért a Top Stripper már ezzel az albummal fékek nélkül, magabiztosan és teljes önbizalommal pályázhat helyet a nemzetközi színtéren! A zenekar e lemez meggyőző ereje alapján gond nélkül megnyithatná az Alice Cooper- vagy a Whitesnake-koncertet, amelyeket idén nyárra jelentettek be a ljubljanai Hala Tivoliba.
A banda a hagyományos amerikai hard rock iskolájának elkötelezett híve, amely szívesen hozza felszínre a Los Angeles-i Sunset Strip színtér aranykorának kicsapongó, fiús történetét. Ha nem is az egész csapat, de legalább a gitáros fele láthatóan erősen meg van igézve a Guns N’ Roses klasszikus dalaitól, amit rögtön a nyitó Can’t Hear You Cryin’, és főleg az utána következő The City Of Angels nyitómotívuma bizonyít, amely tulajdonképpen a Guns N’ Roses-klasszikus Sweet Child O’Mine Slash-féle nyitófrázisának átfordítása. A szólózás módja, a gitárharmóniák frázisok fölé illesztése, sőt maguk a gitárfrázisok is többször felidézik a régi Guns N’ Roses-iskolát. A zenekar ihletforrásainak távolabbi kitekintései az album hangulatát néha retróbb hangzás, a Led Zeppelin felé is elviszik. Az albumot határozottan megtámasztja a blues eleme, amelyen keresztül időnként egy-egy „southern rockos” fuvallat is átsuhan, enélkül a Top Stripper hard rock- és rock’n’roll-változata tulajdonképpen nem is működhetne, illetve nem tudna hitelesen begyújtani. A dalok hangszerelési hitelességgel és tömörséggel bírnak. Kicsiszoltan felépítettek. A rockos feszültség kibontásában az album során rendkívüli koherenciát tartanak fenn. Mint említettem, hangsúlyos bluesos jegyet hordoznak (ez a dalokban néha egy kis sötétebb pillanatot is ad), amelyet a refrénekben hatásosan fokoz a zeneiség és az ebből adódó dallamosság növekedése. A zenekar hihetetlen magabiztosságról tesz tanúbizonyságot azokban a pontokon is, amelyek lecsupaszított, azaz teljesen akusztikus változatban szólalnak meg.
Hogy ne legyen túl hosszú az írás: a „Luck Don’t Come Cheap” kiváló teljesítmény, és tulajdonképpen példaképe annak az igazhitű hard rock és rock’n’roll albumnak, amely már debütáló lemezként is iskolapéldája annak, hogyan kell hozzáállni az alkotáshoz a komponálásban, a hangszerelés csiszolásában, a stúdiós felvételben és a hangkép keverésében, hogy olyan terméket kapj, amelyben minden építőelem gyönyörű kirakóvá áll össze, nincs egyetlen elemi hibája sem, és amely bármely pillanatban kihívhatja a zenekar műfaji kortársait a teljes nemzetközi színtéren. Hihetetlen mennyiségű szívvel, elkötelezettséggel, kitartással és a zene varázsába vetett hittel készült lemez. Olyan lemez, amelybe a tagok lelket és szívet lehelték! Olyan, amelyre büszkék lehetnek, és amelytől azt reméljük, hogy szárnyakat ad a Top Strippernek, hogy kitartson a kijelölt úton. Ilyen elszántsággal és fókusszal, ahogyan a „Luck Don’t Come Cheap” megmutatja, a zenekar a jövőben (a zenei színtéren) még derekasan meglephet!
Top Stripper – Can’t Hear You Cryin’ (hivatalos videó):
Felállás
Jaša Šaban – ének
Jure Demšar – gitár, akusztikus gitár, slide gitár, vokál
Rok Rožmanec – gitár, vokál
Rok Pavlin – basszusgitár
Aleš Strnad – dob, ütőhangszerek
Produkció
Drago Popovič
Dallista
1. Can’t Hear You Cryin’
2. The City Of Angels
3. Shoot the Boy
4. Crazy Child
5. Gone with the Train
6. The Sound of the Devil
7. Why Do I Need the Rain
8. You Can All Go To Hell
9. Do You Think It’s Easy
