Előadó: Don't Mess With Texas
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4.1/5
A Don’t Mess With Texas egy fiatal horvát formáció, amely 2004-ben alakult, és még ugyanabban az évben kiadta első, azonos című albumát is a kiváló Moonlee kiadónál. 2007-ben tértek vissza új lemezzel, amelynek a címe Los Dias De Junio. A CD (és az LP) ismét a Moonlee gondozásában jelent meg.
A Don’t Mess With Texas olyan zenét játszik, amelyre minden gond nélkül ráfoghatjuk a post rock címkét, hiszen benne van a műfaj minden (jó) ismertetőjegye. A zene teljesen instrumentális, hosszú, hipnotikus dallamokra épül, főként gitáron, jóval kisebb részben pedig billentyűs hangszereken. Különösen hangsúlyosak a gitárok, amelyeket egymásra játszottak fel, és egészen monumentális végeredményt hoznak létre. Egy másik jellegzetesség, hogy a kezdeti mintákat egy-egy szám végén grandiózus zárlattá építik fel.
Való igaz, hogy a Don’t Mess With Texas a post rock meglehetősen tipikus változatát játssza, de ez mit sem von le zenéjük minőségéből. Amit játszanak, azt már hallottuk olyan zenekaroktól, mint a Godspeed You! Black Emperor, a Sigur Ros vagy esetleg a Mogwai, ettől azonban az ő teljesítményük még nem kevésbé jelentős. Hiába vannak nyilvánvaló példaképeik, az igazi atmoszférát is fel kell építeni, és az igazi kompozíciókat is meg kell írni. A dalok az övéik, és érezni bennük, milyen jó érzékük van a hipnotikus gitár- és billentyűsvonalak megteremtéséhez. A Godspeed! In Sigur Roshoz hasonlóan ennél a horvát formációnál is szelíden és lassan indulnak a számok, a kompozíció folyamatosan fejlődik a végső csúcspontig, amely általában valóban kiérdemli ezt a nevet (mert kiváló). Talán a Don’t Mess With Texas még egy kicsit nyújthatna a kompozíciókon (hasonlóan az első albumukhoz), és csiszolhatna rajtuk, hozzátehetne néhány finomságot, de ezzel a megjegyzéssel már elég szőrszálhasogató vagyok. Összességében rendkívül elégedett vagyok a lemezzel, és visszafojtott lélegzettel várom a következő albumukat, amely kétségtelenül még jobb lesz.
Az albumon olyan zenészeket hallunk, akik jól értenek ahhoz, amit csinálnak. A post rocknál nem mindig egyértelmű, hogy a zenészek mekkora technikai mágusok, de ez nem is számít. Csak az számít, amit hallunk. Hallhatunk pedig kivételes hipnotikus vonalakat gitáron és billentyűkön, amelyeket a többi hangszer csodálatosan egészít ki. A zene soha nem hangzik megunt vagy unalmas, pedig a post rocknál ez gyakori kockázati tényező. Úgyhogy nyugodtan állíthatom: a srácok tudják, hogyan kell ezt csinálni. A számok felépítése hasonló, a csúcspont valahol a vége felé jön, de minden kompozíció külön fejezet, és a hallgatónak mindig más fülbemászó élményt nyújt.
Tehát a Don’t Mess With Texas kiadta azt az „igazi” post rock albumot, amelyre a volt Jugoszlávia területéről vártunk. Hipnotikus dallamaival cseppet sem marad el a műfaj világelitjétől. Kivételes atmoszférát tudnak teremteni, amely – akárcsak a legjobb post rock zenekaroknál – valamiféle magasabb szférákba repít. Mindazoknak, akik mint én, szeretik a post rockot, hallaniuk kell ezt az albumot, mert sejtem, hogy tetszeni fog nektek.
Felállás
Neven, Ozren, Saša, Slobich – hangszerek
Produkció
Don’t Mess With Texas
Számlista
01. Los Dias De Junio
02. He Builds Houses Like Trees
03. Go Straight To Hell Boy
04. I Am Vengeance, I Am The Night
05. Kad Ja Podjoh
06. Sun Is Going Nova
07. Like When We Was Kids
08. 14:47
09. We Are All Astronauts
