Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Passport
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 33:31
Értékelés: 4.5/5
A legendás német szaxofonos és zeneszerző, Klaus Doldinger a jazz fusion óriás Passport vezéreként szép számmal készített első osztályú lemezeket, amelyek a mai napig csiklandozzák a zenei gourmand-ok fülét. Életművének csúcspontjai közé kétségkívül ott van a sokatmondó című „Looking Thru”, amelynek borítóján Doldinger elmaradhatatlan napszemüvegével az egyik legmisztikusabb lemezfotón látható minden idők során. A lemez zenei tartalma a misztikum mellett egyes motívumok rendkívüli energiáját és a hangszeresek közötti magasan szárnyaló összhangot is egyesíti, amilyen a kiváló minőségű jazz fusionhöz elengedhetetlen.
Doldinger és társasága (ekkor még a klasszikus Passport-felállásban működtek) rendkívül érdekes fúziót műveltek, amely gyakran közelebb állt a progresszív rockhoz, mint a klasszikus jazz fusionhöz, amilyet a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra és a Return To Forever féle legendák és úttörők játszottak. A „Looking Thru” esetében a jazz, a rock és az avantgárd elemeit vegyítő, náluk megszokott megközelítés ezen vonása különösen szembetűnő, hiszen hangsúlyosan jelen vannak az elektronikus színezetű szintetizátorvonalak, élükön a mellotronnal, a progresszív rock klasszikus ereklyéjével. Doldinger a szaxofonok mellett a szintetizátorszólamok nagy részét is megszólaltatta, Kristian Schultze pedig szokás szerint az orgona- és zongoratudását csillogtatta meg, ezzel kulcsszerepet vállalva a lemez hangsúlyos zenekari hangzásában.
Az álomszerű ritmusszekció, vagyis a basszusgitáros Wolfgang Schmid, aki egyben kissé lassú gondolkodású alaknak tűnhet, és a dobos nagymester, Curt Cress (később a Triumvirat és a Saga tagja), az elsők egyike, aki elektronikus dobokat is használt, rendkívüli változatosságot ad az albumnak. Cress dobolása mindig agresszív és összetett volt, néha már szinte kemény rockosan szól, ami később a jazzen kívüli zenészekhez is megnyitotta az utat.
A lemezen az elektronikus billentyűk gazdagsága és Klaus szaxofonos mutatványai dominálnak, de nem szabad figyelmen kívül hagyni Schmid közbeszúrt, ízlésesen felépített gitárbetéteit sem, amelyek egyes szerzeményekbe sajátos rockos energiát visznek. Doldinger csapata az album során hevesen kerüli az esetleges hosszúra nyúló improvizációkat, így a számok többsége fej-láb felépítésű, és fúvós- meg billentyűs hangszerelések dallamos hátterére épül. Doldingernek mindig is kivételes érzéke volt a szép dallamokhoz a szaxofonján.
Lehetetlen kedvenceket kiemelni, hiszen az album összes szerzeménye külön ligát képvisel, és igazolja Doldinger zeneszerzői és hangszerelői zsenialitását, valamint a hangszeres összhangot és a hangzásbeli tökéletességre törekvést. Már maga a nyitány, az „Eternal Spiral” klasszikus, ahol a mellotron és a Moog szintetizátor hatalmas hangjai uralkodnak, monumentális, és egy pillanat alatt beszippantja a hallgatót a lemezbe. Amikor beszállnak Cress romboló dobátvezetései és Schmid zörgő, szinte funkos basszusvonalai, a szám rendkívül temperamentumos és ultragyors vizekre evez. Közben a mellotron hullámai áramlanak, a Moogon pedig szórakoztató fürkészések hallhatók, amelyek tovább színesítik a szupersonikus árnyalatú fusion elsőrangú előételét.
A címadó számban elsősorban Doldinger dallamos szaxofonbetéteit lehet csodálni, amelyekből a sokféle ütőhangszer és billentyűs segítségével csábító dallamokat épít. Az egyes zenekari motívumok között hemzsegnek az összetett ritmikai kanyarok, amelyeket rendkívül kifinomultan helyeztek el. A „Zwischenspiel” rövid, de elegáns dallam, Schultze zongorájának és Schmid akusztikus gitárjának találkozásából. A „Rockport”, ahogy a címe is megerősíti, egy újabb rendkívül eleven szerzemény, rengeteg szaxofonos játékossággal, amelyet funkos ritmikai díszek fölé fektetnek. Itt sem hiányzik a szintetizátorok akkoriban újszerű alkalmazása, amelyekkel különféle huncut elektronikus hangokat csalnak elő, remekül illeszkedve a csiklandós központi szaxofondallamhoz.
A „Tarantula” című számban néhány rövidebb improvizációs kísérletre is sort kerítenek szaxofonon és billentyűkön, amelyek gyorsan átadják a helyet a hatalmas fúvós hangszerelésnek és a funkos ritmusnak. A közbeékelt gitárbetétek rendkívül pragmatikusan szólalnak meg, és a szaxofon és a billentyűk jazzes párbajaiba irigylésre méltó mennyiségű rockos erőt visznek. A kiváló „Ready For Take Off” az a pillanat, amikor megcsillan Schmid összehangolt, összetett basszusvonal-játéka, amelyet egyes szaxofonos játékosságok és néhány remek szintetizátoros ötlet támogat. Közben jut hely egy rövidebb gitárszólónak és a gitáreffektek ravasz használatának is.
Az „Eloquence” szokatlan, szinte avantgárd bevezetőt tartalmaz Moog szintetizátoron. Az elektronikus hangok idővel átadják a helyet a vicsorgó basszusvonalaknak, a dobsorozatoknak és a szaxofonos szólómesterműveknek. Ez az egyik összetettebb szerzemény, rengeteg térrel, hogy mindegyik hangszeres rendkívüli szólótehetsége megmutatkozhasson. A záró „Things To Come” a szintetizátorok elektronikus hangjaival folytatott kísérletezésnek és az elektronikus ütősök használatának köszönhetően – miközben a szaxofon a produkcióban háttérbe szorul – a maga idejében mindenképp újító szerzemény volt, de teljesen avantgárd természete és a dallamos érzékenység teljes hiánya miatt a lemez legkevésbé vonzó darabja marad.
A „Looking Thru” általában nem kap akkora figyelmet, mint az amerikai vagy angol jazz fusion-mesterek remekművei, pedig minden tekintetben megérdemelné, hiszen a műfaj egyik legszebb gyöngyszeméről van szó, amely könnyen megfogja a progresszív rock számos rajongóját is. A hangszerelési kifinomultság, a ritmikai dinamika és a hangsúlyos dallamérzék olyan egyensúlya, amely ezen a lemezen uralkodik, a legendás zenekar termései közül már csak egy maroknyin található meg. Megjelenésekor az elektronikus billentyűs hangszerekkel és elektronikus ütősökkel folytatott kiterjedt kísérletezésnek köszönhetően kétségkívül forradalmi album volt, ma pedig „csupán” az elfeledett klasszikus státuszát élvezi a minőségi jazz fusion minden rajongója körében.
Felállás
Klaus Doldinger – szaxofon, billentyűk, elektromos zongora, Moog szintetizátor, mellotron
Wolfgang Schmid – basszusgitár, gitár
Curt Cress – dob, ütőhangszerek, elektronikus ütősök
Kristian Schultze – orgona, zongora, billentyűk, Fender zongora
Produkció
Passport
Számlista
1. Eternal Spiral
2. Looking Thru
3. Zwischenspiel
4. Rockport
5. Tarantula
6. Ready For Take Off
7. Eloquence
8. Things To Come
