Live Apocalypse

 Az első koncertanyagot és egyéb extrákat tartalmazó DVD kiadása előtt bármelyik zenekar példát vehetne az Arch Enemyről, hiszen a svéd metal óriásai a kétlemezes Live Apocalypse DVD-n példásan betartottak minden alapelvet, ami egy minőségi hang- és képhordozóhoz kell.

Amint betesszük a korongot a lejátszóba, rögtön látszik, hogy az alapmenük átláthatóak, és rengeteg koncertanyagot, videoklipet, interjút és kulisszák mögötti betekintést kínálnak, mi pedig megérezzük azt az energiát, amelynek köszönhetően a zenekar a metalkínálat élmezőnyében van. Ami nem is csoda, hiszen tíz év alatt épp elég anyag gyűlt össze egy több mint 240 perces utazáshoz a gazdag múltban, amely ebben a dupla DVD-csomagban tárul elénk. Az első DVD az 2004. december 17-i londoni London Forum-beli koncert felvételeit tartalmazza. A tizennyolc dalos, száguldó set a megfelelő fénybe állítja a modern hangzású death metalt. A briliáns, magabiztos előadásnak és a kompakt színpadi produkciónak köszönhetően, amelyből nem hiányzik a „hajrázás”, sem az amúgy is felhevült, ezer fős és még nagyobb feketeruhás tömeg megfelelő hergelése, az Arch Enemy joggal érdemelte ki a hírnevét: ők azok, akik szétzúzzák azt a mítoszt, hogy a metal haldoklik. Azt is lehetne gondolni, hogy valamiképp ódivatúak, hiszen az elmúlt időben a metal berkeiben is hallhattunk rakat sikerült és kevésbé sikerült hangzáskísérletet, de erős ütőkártyák vannak a kezükben, így a frissességük nem fogyott el. Például Mike Amott és a mostanra már volt gitáros, Christopher Amott virtuóz gitározása, technikája és pontossága, akiket már a Carcass aranykorából ismerhettünk. A gépszerűen pontos és gyors dobos, Daniel Erlandsson és a basszusgitáros Sharlee D’Angelo ritmusszekciója egy tapodtat sem marad el. És még egy utolsó ok: a morgó-hörgő vokál, amely már évek óta belehasít a klinikailag halott tömegek békéjébe és nyugalmába, egy fiatal, szexi fúria sajátja, akit Angela Nathalie Gossow néven ismerhetsz, és nem kell más bemutatás azon kívül, hogy sok üvöltöző pózert maga mögé utasít. A fellépésével is, amelyből kiderül, hogy teljes uralma alatt tartja a színpadot, feltétel nélküli engedelmességet parancsol. A tekintetében ott a pokoli szikra, az acélos kötelék a közönséggel pedig varázslatos. Hagyok valamit a ti megítélésetekre is, és térjünk át a DVD technikai részleteire…

A londoni Forumban adott, 80 perces koncert mellett megnézhetjük a hangulatot a manchesteri Academy 2-ben adott fellépésen is. Ott az összes albumról összefűznek számokat, a setlista pedig a rajongók szerint pont jó egy esetleges „The Best Of” albumhoz. Mindkét set stabil és összeszedetten szól, bár nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Forumban Angelának párszor egy pillanatra elfogy a hangja. A kompromisszumok nélküli üvöltés megköveteli a magáét. Az első lemez egyébként is tartalmaz néhány további koncertextrát. Az Academy 2-es koncerten látható, hogyan illeszkedett be a csapatba Fredrik Åkesson, aki Christopher Amottot váltotta.

Több extra van a második lemezen. Hogy milyen volt a zenekar élete a fárasztó turné alatt, azt egy félórás, tárcaszerű dokumentumfilm mutatja meg, amely elvisz minket Japánba és Ausztráliába is. Aztán itt vannak az interjúk, és egyebek mellett az a lehetőség is, hogy  megnézzük, hogyan követték a kamerák az egyes tagokat a fellépések alatt. Ha akarod, a teljes koncert alatt a daliás Angelán pihentetheted a szemed, a zenei puristáknak viszont valószínűleg Michael gitárbemutatóinak nézése való, amelyekben a Forum tömege részesült.

És máris ott tartunk, ami a legjobban vonz – a videoklipek szekciójánál. Négyet nézhetsz meg: „Nemesis”, „Ravenous” (ez a legrégebbi videó a DVD-n; még nem volt nagy költségvetésük, de szükség esetén az ördög a legyet is megeszi…), „My Apocalypse” (itt nem szűkölködtek a pénzzel, ezért Angela énekesnő extravaganciája kifejezettebb és szembetűnőbb) és „We Will Rise” (nekem ez a kedvencem).

A most bemutatott DVD produceri munkáit többek között Andy Sneap végezte, és fenomenálisan oldotta meg a feladatot. Minden tag hangja kristálytisztán hallatszik, és bombasztikus, ami koncertfelvételeken nem éppen gyakori. A kép is felülmúlja az átlagot a szóban forgó koncertekről. Csak pillanatokra túl torz a hang, de teljesen technikai gondok nélkül úgysem megy. Összességében ez azon kiadványok egyike, amely – ha még nem – ott lesz minden igazi death metal rajongó polcán.