Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Linz / Tips Arena / Ausztria
A koncert dátuma: 2012. május 5.
Látogatók száma: 3.000
Jegyár: 60,00€
Amikor a metálbiblia brit kovácsai, a Judas Priest 2010 végén, negyven év működés után búcsúturnét jelentettek be, sok nehézzenei rajongónak megállt a szívében a vér. Az „Epitaph” névre keresztelt, hatalmas dátumsorú záró világturné tavaly nyár elején indult Hollandiában, és azóta gyakorlatilag megállás nélkül tart. A Priest közben megfordult mindkét Amerikában és Ázsiában is, áprilisban pedig visszatért az Ó-kontinensre. A jó koncertforma, a Halford hangjában mutatkozó elfogadható szint és a K.K. örökségét viszonylag hitelesen továbbvivő új gitáros, Richie Faulkner voltak a tavalyi találkozás legfőbb tanulságai, és elég erős indokot adtak arra, hogy még egyszer útra keljünk. A zenekar szlovén rajongóinak az újabb találkozásra két helyszín kínálkozott a legkényelmesebben: az olaszországi Mantova és az ausztriai Linz. Utóbbiba, amely inkább finom süteményeiről híres, mint nagy előadók koncertjeiről, a Koncerti.net iroda társaságában a Rockline is elindult.
Az európai „Epitaph”-turné első szakaszában a Judas Priest a hard rock veterán Whitesnake-kel, időnként pedig a Thin Lizzyvel lépett fel – utóbbiak ezúttal is keresztezték az utunkat.
Thin Lizzy, a klasszikus rock egykor megszelídíthetetlen ír lovasai, ma már nemzetközibb felállásban idézik fel azokat a napokat, amikor a nagy Phil Lynott és társasága munkásosztálybeli témájú dalokat nyomott, és a hetvenes években kultstátuszt vívott ki magának a rockerek körében. A sikertörténetnek Lynott korai, a nyolcvanas évek közepén bekövetkezett halála véget vetett, egykori harcostársai, Brian Downey (dob), Scott Gorham (gitár) és Darren Wharton (billentyűk) pedig az utóbbi években egy olyan márkanév alatt játszanak tovább, amely szerintem már 1986-ban kihunyt. De haladjunk szépen sorjában!
Az írek a legnagyobb slágerekből összeállított, pontosan egyórás sétájukat az Are You Ready-vel kezdték. Az első pillantás a színpadra rögtön elárulta, hogy a zenekar a tavalyi nyári turné óta személycserén esett át: Fortust (Guns N’ Roses) a gitáron Damon Johnson váltotta, aki az utóbbi néhány évben Alice Cooper kísérőgitárosa volt, egyébként pedig gazdag zenei tudású fickó. A színpadi események központi alakja természetesen Ricky Warwick volt, a skót The Almighty frontembere, aki az utolsó két évben a Lizzy énekese is. Warwick mély, zengő hangon követte Lynott eredeti énekvonalait, ami a két hang színbeli hasonlósága miatt könnyedén ment neki, de éppen ez a vak Lynott-iskola-követés a újabb bizonyíték arra, hogy a zenekarnak manapság már csak a régi ismertség kottahű lejátszása marad. Régi szokása szerint a színpad bal oldalán remekül szórakozott a temperamentumos basszusgitáros, Marco Mendoza, a gyeplőt pedig a két ősz üstökű főnök tartotta kézben ráncos homlok alól figyelő tekintettel: Gorham a gitáron, Downey a dobok mögött. Az örökzöld Jailbreak–Rosalie–Whiskey in the Jar-füzérhez az írek meglepetésként hozzátették a Still in Love With You-t is („Nightlife”, 1974), így tisztelegve az elesett hős, Gary Moore előtt, aki az említett album készítésekor csatlakozott először rövid időre a Thin Lizzyhez. A műsor végén, a The Boys Are Back in Town felvezetésekor Gorham mérgező pillantással jutalmazta a zenekar „zöldfülűjét”, mert Warwick túl korán lépett be, de ez nem rontotta el az összbenyomást, amelyet a Thin Lizzy kicsiszolt formája hagyott a Tips Arenában. Szép és jó, de a tény az újabb találkozás után is ugyanaz: bármilyen jó színpadi produkció sem adhatja vissza szellemi vezér nélkül azt a hitelességet és nagyságot, amit a Thin Lizzy név jelent a klasszikus rock rajongóinak, bármekkora is a befektetett munka.
A színpadi dolgozók rendesen megvették az időt, és jó sok víz lefolyt a Dunán, mire a színpad készen állt a heavy metal istenek érkezésére. Amikor a hosszú várakozást a Black Sabbath-klasszikus, a War Pigs gördülő riffje törte meg, egyértelmű volt, hogy hamarosan lehull a lepel, és kezdődhet a látványosság.
A Rapid Fire-rel megnyitott kezdés lenyűgöző erejű volt, akárcsak Travis kettős lábdobolása a nagybőgőn, ami egy újabb „British Steel”-klasszikuson, a Metal Godson át elvezetett az autópályára való felugráshoz, vagyis a Heading Out to the Highwayhez! A heavy metal közönség, amely rendíthetetlen hűségéről híres, az első pillanattól kezdve a Priest tenyeréből evett, és az első sorok fanatikus buzdításának szárnyán vitte tovább a zenekart. Itt érdemes kiemelni, hogy a Tips Arena, Linz legnagyobb fedett koncerthelyszíne ezúttal csak félig telt meg, ami azonban a pár ezer látogatót nem akadályozta abban, hogy testestül-lelkestül átadja magát a halhatatlan Judas Priest-klasszikusoknak!
A Judas Priest pályafutása őszén is sértetlennek és mérgesnek hat, a legtöbb gondot még mindig Halford fogyatkozó hangja okozza. Miután Rob Halford a „Nostradamus”-turnén aranykorának halvány árnyéka volt, a kétéves szünetben láthatóan jól ápolta a hangszálait, így részben visszanyerte a formáját, és vele az megtépázott önbizalmát. Hogy félreértés ne legyen: a Starbreaker vagy a Victim of Changes szívszaggató sikolyai már nem elérhetők, de a Priest első számú torka egész tisztességesen megbirkózott a közepesen nehéz dalokkal, és ezzel ledöntötte az utolsó akadályt is a heavy metal paradicsomba való felszálláshoz! Halfordnak Linzben is sikerült a lehetetlen: elhallgattatta mindazokat a kételkedőket, akik a múltban már keresztet vetettek a nevére. Sok tinta folyt el az elmúlt évben a jövevény, a mindössze 32 éves gitáros, Richie Faulkner miatt is. A szőke fiatalember sikeresen megbirkózott a legendás K.K. Downing utódjának hálátlan szerepével, a jellegzetes közös headbangelés és a vállvetett játék pedig azt bizonyítja, hogy Faulkner már átvette a Judas Priest felismerhető színpadi nyelvét, és beilleszkedett a zenekar régebbi tagjai közé. Az igazi kihívás azonban csak most jön számára és a zenekar számára: az új album felvétele lesz az igazi fokmérő arra, miből gyúrták a Tipton / Faulkner gitárpárost, amely a színpadon magabiztosan működött, és testvéri módon felezte a szólórészeket.
A Judas Priest érdekes elv szerint állította össze a búcsúturné repertoárját: a Halford-korszak minden albumáról legalább egy dalt választottak, így egy nagy időtávot átfogó mix született, az „Rocka Rolla” (1974) lemeztől egészen a „Nostradamus”-ig (2008). Hálátlan dolog az összes linzi klasszikust kiemelni, de legalább a Beyond the Realms of Deathet („Stained Class”, 1978), a The Sentinelt („Defenders Of The Faith”, 1984) vagy a turné meglepetését, a Blood Red Skies-t („Ram It Down”, 1988) meg kell említeni. Sajnos az Epitaph-turné európai második szakasza egyetlen változást sem hozott a játszott setlistbe, ami a végén az linzi kirándulás egyetlen komolyabb mínuszának bizonyult.
A fellépés záró része a zenekar bevett szokásait követte – a halálos Painkiller Travis dobszólós felvezetésével, a Harley-Davidson benzingőzének illata a Hell Bent for Leather előtt, búcsúzóul pedig a jókedvű himnusz, a Living After Midnight. Az egész társulat a jó két órányi játék után is úgy működött, mint egy jól megkent gép, különösen hihetetlen látványt nyújtott a 61 éves basszusgitáros, Ian Hill, aki az erőatomok elvesztése elleni hosszú harc után is fiatalosan kitartott a jellegzetes pózában.
Újabb találkozás azzal a zenekarral, amely réges-rég letette a névjegyét mint e naprendszer legnagyobb hatású heavy metal formációja, újabb felejthetetlen élmény – ilyet csak a Judas Priest tud adni!
A mindig biztonságos és kellemes hangulat ölében zajló utazásról ezúttal is a Koncerti.net utazási iroda gondoskodott, élén a rettenthetetlen vezetővel és kemény rockrajongóval, Concert Freakkel!
Setlist
JUDAS PRIEST:
1. Battle Hymn (intro)
2. Rapid Fire
3. Metal Gods
4. Heading Out To The Highway
5. Judas Rising
6. Starbreaker
7. Victim Of Changes
8. Never Satisfied
9. Diamonds & Rust
10. Dawn Of Creation (intro)
11. Prophecy
12. Night Crawler
13. Turbo Lover
14. Beyond The Realms Of Death
15. The Sentinel
16. Blood Red Skies
17. The Green Manalishi (With The Two-Pronged Crown)
18. Breaking The Law
19. Painkiller
—ráadás I.—
20. The Hellion
21. Electric Eye
—ráadás II.—
22. Hell Bent For Leather
23. You’ve Got Another Thing Comin’
—ráadás III.—
24. Living After Midnight
THIN LIZZY:
1. Are You Ready
2. Jailbreak
3. Killer On The Loose
4. Don’t Believe a Word
5. Whiskey in the Jar
6. Suicide
7. Rosalie
8. Black Rose
9. Cowboy Song
10. The Boys Are Back In Town
Képgaléria
