Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Mike + The Mechanics
Kiadó: BMG Rights Management
Megjelenés: 2017
Játékidő: 50:42
Pontszám: 3/5
A »Let Me Fly« a brit poprock-attrakció, a Mike + The Mechanics nyolcadik stúdióalbuma. Ez azon bandák egyike, amelyekről a nyolcvanas évekbeli és a kilencvenes évek első felében aratott legnagyobb sikerek után, a 21. század elejére úgy tűnt, hogy örökre a „régi szép idők” részei maradnak, különösen Paul Young 2000-es halála, majd a 2004 és 2009 közötti (átmeneti) feloszlás idején. A banda főnöke, a Genesis régi basszusgitárosa/gitárosa, Mike Rutherford azonban, bár a helyzet közel sem volt rózsás, 2009-ben „kihúzta a csávából a bandát”, és teljesen új felállással újjáélesztette, mindkét eredeti énekes nélkül, vagyis a néhai Young és a túlságosan elfoglalt Paul Carrack nélkül.
A »Let Me Fly« az új Mike + The Mechanics harmadik stúdióalbuma. Bár a „megváltozott klímában” szó sem lehet arról, hogy a korábbi kereskedelmi sikereket megismételjék, hűek maradnak poprockos/softrockos hagyományaikhoz, részben annak köszönhetően is, hogy a két fő énekes, Tim Howar és Andrew Roachford hangszíne és énekmegközelítése meglehetősen hasonlít a két híres elődjéhez. Az albumra énekben, technikában és produkcióban, sőt a legtöbb hangszerelés minőségében sem lehet panasz, ami ilyen kiváló zenészek és énekesek mellett egyáltalán nem meglepő. Mike és haverjai ebből a szempontból ismét maximálisan megdolgoztak.
A második dal egyáltalán nem lelkesítő szerzői ihletet tükröz, ebből ezúttal krónikus a hiány: a „Let Me Fly” meglehetősen óvatos és kiszámítható pop/softrock lemez, amelyen többnyire émelyítően csöpögős szerelmes balladák uralkodnak. Ezek közül a „High Life” fest a legátlátszóbb képet, bár akadna még néhány ilyen. Az effajta dalok pillanatok alatt az egekbe lövik a vér cukorszintjét, miközben nagyon kevés olyan szerzemény van a lemezen, amely felépítésében felérne az olyan felejthetetlen slágerekhez, mint a „Silent Running (On Dangerous Grounds)”, az „All I Need Is a Miracle”, a „Taken In”, a „The Living Years” vagy a „Word of Mouth”. Az olyan szerzemények, mint például az r’n’b-vel megtámogatott „Save the World” című ballada, csak kevés régi hívet melengetnek meg, és valószínűleg nem hoznak sok új rajongót. A dalok többsége – kivéve a „The Best Is Yet to Come”-ot, a „Don’t Know What Came Over Me”-t, az „I’ll Be There For You”-t és a kiváló meglepetést, a „The Letter”-t, amelyek a lemez ritka, kissé ihletettebb pillanatai közé tartoznak, és legalább némileg felidézik a régi dicsőséges napokat – olyan egyforma, mint két tojás, vagyis gyorsan elfelejthető, kivéve a könnyed rock legtüzesebb rajongóinak.
A „Let Me Fly” rendkívül kiszámítható alkotás, amelyet kizárólag Mike Rutherford és a The Mechanics legelkötelezettebb rajongóinak szántak, miközben még azok is meglehetősen hamar elbóbiskolnak majd rajta unalmukban, akik nagyra értékelik Mike Genesis-beli teljesítményét a pop-korszakban. A klasszikus Mike + The Mechanics híveinek a „Let Me Fly”-on sajnos csak három-négy olyan szám marad, amely egyenrangúan versenyezhet a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek első felének örökzöldjeivel, élen a már említett pozitív meglepetéssel, a „The Letter”-rel. Ez persze még mindig kevés ahhoz, hogy igazolni lehessen a lemez elhamarkodott megvásárlását. Bár a „Let Me Fly” bizonyítja, hogy a legjobb alkotói idők már rég elmúltak, Mike-ot és The Mechanicsét koncertkörúton mindenképpen érdemes még megnézni.
Felállás
Mike Rutherford – basszusgitár, gitár és kísérőének
Tim Howar – ének
Andrew Roachford – ének és billentyűk
Anthony Drennan – gitár, basszusgitár
Luke Juby – billentyűk, szaxofon, basszusgitár, kísérőének
Gary Wallis – dob
Produkció
Mike Rutherford, Harry Rutherford, Brian Rawling, Mark Taylor és Paul Meehan
Számlista
1. Let Me Fly
2. Are You Ready
3. Wonder
4. The Best Is Yet to Come
5. Save the World
5. High Life
7. Don’t Know What Came Over Me
8. The Letter
9. Not Out of Love
10. Love Left Over
11. I’ll Be There For You
12. Save my Soul
