Az interjú dátuma: 2008. november 9.
Lene kosti. Mond ez a név neked valamit? Akkor voltak itt, amikor a heavy metal még fiatal volt. Egykor a zenekarok elszaladtak az energikus fellépéseik elől, mert a Lene kosti mindegyiküket „csontig lehámozta”, és lesöpörte a színpadról, ha ugyanazon az estén egy színpadra kerültek velük. A Russian Girl az erőteljes boogie rock igazi csemegéje, keresztezve az 5. sebességbe kapcsolt, régi, megcsontosodott heavy metal-arrogancia lendületével, amelyet a Kavaš fivérek súlyos riffelése mellett leginkább Milan Krušič énekes rendkívül karizmatikus jelenléte testesít meg.
Honnan ez a hirtelen ugrás a „már réges-rég” eltemetett Lene kosti-ra, kérdezitek? Nos, idén nyáron kikukucskáltak a földből, és új életre keltek, aminek koronája a zenekar „come back” fellépése volt Ljubljanában, a Nove Jarše-ban, ahol a srácok – a Marc (gitár) és Giovanni Kavaš (gitár) fivérekből, Janez Dagarinból (basszusgitár) és Igor Kremenšekből (dob) álló felállásban – a zenekar megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelték. Milan Krušič sem maradt közömbös, aki aznap este a színpad előtt állt a koncerten. A srácok, akik észrevették őt a koncert alatt, felhívták a színpadra, hogy énekelje el a Russian Girl című számot. Krušič nem várt második invitálásra, és újra megszületett a varázslat. A Lene kosti az újraegyesülést Milan Krušič énekessel az élen 2008 októberének közepén, Ivančna Goricában még egyszer megerősítette egy fellépéssel.
Az újra felfedezett szenvedélyről a színpad és a zeneszerzés iránt, valamint azokról a ki nem énekelt örömökről, amelyekkel a Lene kosti jócskán tartozik nekünk ennyi év zenei szünet után, váltottunk pár szót Milan Krušič énekessel…
RockLine: Hogyan született újra a Lene kosti?
Milan: A Nove Jarše-beli fellépés alatt. A srácok a színpadon a Status Quo, a ZZ Top és a Rolling Stones számait játszották, én pedig a közönség között álltam a színpad előtt. És teljesen váratlanul jött a felhívás a színpadról, hogy csatlakozzam hozzájuk, és énekeljem el a Lene kosti Russian Girl című számát. Az emberek viharosan reagáltak, amikor meglátták, hogy kijövök.
RockLine: Beszéltetek korábban egymással, tudtatok egymásról, vagy hogyan történt ez – te lent a színpad előtt, ők fent, aztán… Ahogy ez lezajlott, az ugyanis nagyon jó „bumm” forgatókönyvnek tűnik az ilyen és hasonló zenekari „come back-eknél”?
Milan: Persze, hogy találkoztunk korábban. De a koncertre csak azért mentem el, hogy megnézzem, nem több; előre nem volt megbeszélve, hogy énekelni fogok, és hogy a koncert közben felhívnak a színpadra. Aztán jött a meghívás, hogy csatlakozzam a zenekarhoz az első nagyobb koncertre, amelynek pár hónap múlva kellett lezajlania. A srácoknak énekes kellett. Így már egy hónappal a fellépés előtt becsatlakoztam a próbákra. Minden nagyon spontán alakult, és egyszer csak megint a Lene kosti tagja voltam. Így léptünk fel a Rulstockon, Stična-ban, Ivančna Gorica mellett, ahol az emberek láthatóan lelkesek voltak.
RockLine: Ez éppen akkor volt, amikor a The Drinkers az első 15 évét ünneplő bulit szervezte, októberben valamikor? Milan: Igen. Tulajdonképpen a The Drinkers nem volt ott, úgyhogy végül mi lettünk a headlinerek. 8 számot játszottunk, a saját dalaink mellett a Judas Priest „Diamonds & Rust” című számának feldolgozását is, akusztikus verzióban.
RockLine: És mi a helyzet a továbbiakban, van már megerősített „špil”?
Milan: December 20-án játszunk a ljubljanai Metelkovában, a Gromka klubban, még két másik zenekarral közös csomagban. Ez tulajdonképpen a felkészülésünk lesz arra a fellépésre, amelyet a Grave Digger ljubljanai koncertje előtt adunk jövő év február elején.
RockLine: Ohoho, a Grave Digger előtt, gratulálok! Hogy sikerült ez nektek?
Milan: A Grave Diggerhez különleges történet köt minket. Manni Schmidt gitárossal nagy barátok vagyunk, és amikor megtudta, hogy valaha tagja voltam egy zenekarnak, hallani szerette volna a Lene kosti számait. Lelkes lett, és így meghívott minket, hogy mi nyissuk meg a Grave Digger ljubljanai koncertjét.
RockLine: Bocs, Milan, hogy közbevágok, de ez nagyon fontosnak tűnik. Ha már szóba hoztad a Grave Diggert, érdekes dolog ez. Ők a ti generációtok, és vicces, hogy Szlovéniának már nincsenek ebből a ti generációtokból való heavy metal zenekarai. Kihaltak. A Pomaranča a föld alatt van, a Turbo is… Végül ti újra összeálltatok, Lene kosti. Szerintem nagyon fontos, hogy újra feltűntetek, mert ezzel visszahoztátok a folytonosságot a szlovéniai rock- és metalzenébe. Nálunk erős a metal, de főleg olyan zenekarok viszik, amelyek átlagosan 20 és 25 év közöttiek. A Lene kosti visszatérésével viszont megint érettebb és tapasztaltabb is lett, mondhatni, ti már legendák vagytok…
Milan: Hát, én a Lene kostit nem mondanám éppen legendának. Egyszerűen úgy éreztük, hogy ennyi idő után még sokat tudunk adni az embereknek. Amikor a legnépszerűbbek voltunk, az anyagot nem volt olyan könnyű felvenni, mint ma. Mivel a mai technika ezt leegyszerűsíti, azzal számolunk, hogy jövő tavasszal kiadunk egy lemezt. 7 szám régebbi, ezeket újra eljátsszuk és felvesszük. Eddig a Lene kosti csak a „Park Bar” című kazettát adta ki, még Bobi énekessel. Gondolkodtunk azon, hogy ezeket a demófelvételeket bónusz CD-ként hozzátesszük a kiadványhoz.
RockLine: Tehát a réginek és az újnak a kombinációja, ugye?
Milan: Úgy számolunk, hogy ehhez a kiadványhoz hozzátennénk 5 vadonatúj számot is. Hadd tegyem hozzá azt is, hogy Manni Schmidt, a Grave Diggerből, kijelentette: örömmel hozzájárul pár szólóval az anyagunkhoz. A felállásba visszatért az eredeti dobos, Igor Kremenšek is, aki már 1978-ban csatlakozott a zenekarhoz, mert az akkori dobos, „Animal” Ausztráliába költözött.
RockLine: Minél több fellépésre van szükségetek.
Milan: Természetesen. Egyelőre nincs sok anyagunk, így több zenekarral közös csomagban lépünk fel egy-egy bulin, vagyis egyelőre nem tudunk önálló koncerteket adni, de jövő tavasszal ez meg fog változni. Egyébként már kaptunk egyedi ajánlatokat Horvátországból, például Zágrábból és Osijekből. Aztán biker-fesztiválok Szlovéniában és Horvátországban is, például Umag és Vrsar, de érkeztek ajánlatok szerbiai fellépésekre is. Ezek klubkoncertek lennének, négy fellépés. Annyit viszont már elárulhatok, hogy jövőre meghívást kaptunk Stuttgartba, ahol egy másik legendás metalzenekar jubileumi koncertjén fogunk játszani, de hogy melyikén, azt egyelőre maradjon titok.
RockLine: Találtatok már új basszusgitárost?
Milan: Egyelőre Davor Kastelec segít nekünk, egyébként viszont keresünk valakit, aki állandó tagként csatlakozna hozzánk. Janez Dagarinnal baráti viszonyban váltunk el, minden jót kívánunk neki. Szuper zenész, ezért meg sem merem kérdőjelezni, hogy a jövőben ne találna magának megfelelő, nagyon jó zenekart. Davort meghívtuk a zenekarba, és ő örömmel elfogadta a meghívást. Davor addig fog velünk játszani, amíg nem találunk állandó basszusgitárost, és nagyon valószínű, hogy a stúdiómunkában is segíteni fog. Talán neki kell majd felvennie az összes basszust az új anyaghoz, ha nem találunk előbb állandó basszusgitárost.
RockLine: Hogy érzed a visszatérésedet a színtérre, ha összehasonlítod a Lene kosti korábbi tapasztalataival a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulóján?
Milan: Óriási a különbség. Akkoriban három-négy zenekar volt. Ez nem rivalizálás volt, hanem tulajdonképpen egymás tagadása. Most viszont egy igazi kis tenger van a színtéren a zenekarokból. Mindegyiknek megvannak a maga kapcsolatai, ismeretségei, összeköttetései. Több a klub, sokkal könnyebb fellépésekhez jutni. A különbség az is, hogy az „internetes” korszak lehetővé teszi, hogy megnyiss egy „MySpace” oldalt, és az emberek megismernek. Nem kell feltétlenül egy helyet keresni valamelyik újságban, ahol szánnának rád pár sort. Na, ha már a „MySpace”-t említem, azt is el kell mondanom, hogy jelenleg rendkívül pozitív rezgéseket kapunk a volt Jugoszlávia területéről, főleg Horvátországból, Szerbiából és Boszniából. Különösen Horvátországból, és úgy gondolom, hogy a Lene kosti fellépései szempontjából ott semmilyen gond nem lesz. Tehát az emberek nem felejtették el a Lene kosti-t.
RockLine: Az a zenei fülke, amelyet a Lene kosti elfoglal, tulajdonképpen nem is létezik, úgyhogy ebből a szempontból is szép előnyötök van a színtéren.
Milan: Valami zenekritikus évekkel ezelőtt azt mondta a Lene kostiról, hogy mi vagyunk az egyetlen zenekar a világon, amelynek sikerült összekeverni a boogie rock nyers formáját a heavy metallal, és hogy ebben egyedülállóak vagyunk. Ezzel teljesen egyetértek. Nem vagyunk sem klasszikus heavy metal, sem boogie rock n’ roll, hanem valahol a kettő között. Az is érződik, hogy mindkét gitárosunk nagy rajongója a ZZ Topnak, a Status Quónak és az AC/DC-nek, én viszont inkább „heavy” vagyok. A MySpace-en n.w.o.b.h.m.-ként vagyunk besorolva, mert ragaszkodunk ehhez a klasszikus ikonográfiához. Mi nem fogunk 20 perces számokat kitalálni. A dalaink egyenesen a lényegre mennek, riffre épülnek, az első másodperctől beindulnak. A Motörhead Lemmyje is folyton azt hajtogatja, hogy a Motörhead nem metal, hanem rock n’ roll, mi meg boogie heavy metal rock n’ roll vagyunk.
RockLine: Hogyan születik meg egy szám a Lene kostinál?
Milan: A zenét a Kavaš fivérek írják, a szövegeket én hozom. Én készítem elő a Lene kosti koncertjeinek rendezését is, bizonyos mértékig én felelek a koncertek díszletéért is. Én intézem inkább a szervezési dolgokat is, míg a Kavaš fivérek kizárólag a zeneszerzésre koncentrálnak. És most, az internet korában megint minden könnyebb. Könnyebb mindent megbeszélni a szervezést illetően, és nagyon gyorsan tudjuk egymásnak küldeni az új ötleteink zenei vázlatait mp3 formátumban.
RockLine: Tehát veled és a Lene kosti-val most talán új munkalendület, új elán érezhető a levegőben?
Milan: Mindenképpen. Annak ellenére, hogy új basszusgitárost keresünk, új anyag készül…
RockLine: Feltételezem, hogy az első kiadványt hamarosan újabb követi, egy teljesen új stúdióalbum, retrospektív felhang nélkül, ha célozhatok rá?
Milan: Igen, és ahogy már mondtam: először egy olyan album jelenik meg, amelyen néhány új szám és régebbi anyag lesz. Ha minden jól megy, anyagilag is, a zenekar már jövő ősszel kiadhat egy albumot kizárólag új anyaggal. Ez a második kiadvány hozná el azt a lemezt, amely valóban tükrözi, hogy mi most, újra egyesülve, mik vagyunk, és azt a zenei stílust, amelyet most érzünk. Tehát az igazi lemezt.
RockLine: Hozzátennél még valamit a végén?
Milan: Tulajdonképpen nem. Csak annyit, hogy az emberek ne hagyjanak ki minket 2008. december 20-án a ljubljanai Gromka klubban, és a Grave Digger előtt sem 2009 februárjában, szintén Ljubljanában.
Képgaléria
