Lene kosti – rövid, de édes csont- és falreccsenés (2008)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Gromka klub (Metelkova) / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. december 20.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 0,00€
A szlovén zenei élet számára rendkívül fontos esemény a ljubljanai boogie metalosok, a Lene kosti idei újraegyesülése, hiszen ezzel visszatér az egészséges metal és alter rock mozgalom képe, az a hiányolt rock-folytonosság, amely Szlovéniában nincs, mert az ún. „első generációs” és „második generációs” zenekarok nálunk gyakorlatilag teljesen kihaltak. Hasonlóan fontos példa az ismét működő Niet! Ezzel a kategorizálással a Lene kostit a második generációba sorolnám, ahová beleférne néhány Pomaranča-féle banda, a rövid életű (de édes életű) Turbo, a Lačni Franz, és… szerencsére ma is működő Avtomobili stb…
A legendás ljubljanai zenekar várva várt fellépése az újraegyesülés óta, 2008-ban összesen a harmadik volt, az előző, ivančna goricai óta pedig közel két és fél hónap telt el. Nagyon-nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan szerepel majd a Lene kosti a fővárosban.
HARE KRIŠNA HIPPIE GROOVES: 23.45-00.30
A négyfellépős csomagot a Honky Tonk nyitotta, őket halaszthatatlan teendők miatt teljesen kihagytam. Kicsivel éjfél előtt estem be a helyszínre, ahol a teremben a Hare Krišna Hippie Grooves névre hallgató, csodás nevű srácok kavarták az indulatokat. A zenekar neve és a hallottak alapján habozás nélkül „kettős mércés bandának” lehetne hívni őket. Mivel állítólag „demokratikus” ország vagyunk, és a művészetben sok minden megengedett, az ilyen deviációk kifejezetten kívánatosak. A rocknak kell a hülyéskedés, hogy a végtelenségig újra tudja termelni magát. És ezt a Hare Krišna Hippie Grooves tudja. A gyorsított tempójú garázs rock n’ roll roppant kiszámítható változatában kiváló énekessel álltak elő, aki elsősorban irigylésre méltó terjedelmű, féktelen és erőteljes üvöltésével lepett meg, magabiztosan vezette végig a repertoárt, és annyira beleélte magát a színpadi szerepébe, hogy az már bizonyította: néha mi, szlovének sem félünk túlzottan megmutatni a szexualitásunkat.
Az énekes mindenesetre beletette a zenekarba a kellő sokk- és attrakcióelemet! A glam komponenst. Öltözködésével (értsd: egy motoros találkozóról megszökött biker), frizurájával és persze színpadi mozgásával. A srácok a 40 percesre nyúló műsorban saját anyagukat mutatták be, bepillantást engedtek egy már az elején is nagyon összeszokott zenekarba, és kiváló hangzást is hoztak a klubban, ami meggyőzte a teremben lévőket, hogy a fiúk tüzesek és jó fából faragták őket. Lányok, figyelem! Nektek ez „ínycsiklandóan erogén”!
LENE KOSTI: 00.45 – 1.30
A színpadra először a négy hangszeres vonul fel: Marc Kavaš (gitár), Giovanni Kavaš (gitár), Igor Kremenšek (dob) és Davor Kastelec basszusgitáros (ex-Mary Rose). Mi bennük a közös? Mindegyikük vezetékneve „K”-val kezdődik. És mi volt még bennük közös? Elég sokáig molyoltak a színpad és a hangzás átrendezésén. A közönségből még egy pánikszerű kérdés is felhangzott: „Hja, hol van Krušič!?!??!” Hihetetlen. Az ötödik is a zenekarban „K” kezdőbetűs vezetéknévvel.
Minden rejtély megoldódott, amikor a srácok az I Got The! című számmal nyitották a koncertet. A színpadra természetesen felugrik a „hiányzó” Milan Krušič (ének)! A klubtér szorgosan megtelt, és a zenekar társaságában a legkülönbözőbb típusú zenerajongók voltak jelen. Az alternatív zene kedvelőitől a rasztafárikig, de akadt (bár kisebbségben) a heavy metal hűséges serege is, amely a Gromkán belül pontosan azt a 40 percet bírta hűséggel, ameddig a Lene kosti fellépése tartott. És mindenki élvezte. A Lene kosti egy pillanat alatt valóságos adrenalinnal töltött energiabombát robbantott a térben, amelynek fő katalizátora természetesen Milan Krušič volt, aki hihetetlen karizmájának mágnesességével, színpadi magabiztosságával, begyakorolt trükkjeivel és tapasztalatával könnyedén magához vonzotta a teremben lévőket. Milan tényleg igazi vadállat tud lenni!
A srácok a következő számmal rögtön meglepték a közönséget. „Nem éppen könnyű feladatba” vágtak bele: Ronnie James Dio Stand Up And Shout című számának feldolgozásába. A maguk módján. Összeszokottan, hibák nélkül, bár én egy kicsivel hangosabb Marc-szólókat szerettem volna, egyébként a zenekar nagyon jó általános hangzása mellett a klubban. Milan ebben a számban természetesen a maga enyhén old school „Priest–Accept-es” énekmódját használta, de nem feledkezett meg a látványos gesztusokról sem, amelyeket fellépésein a legendás Dio is bevet. Jól megcsinálták. Milan pedig a saját, egyéni versimprovizációjában tapasztaltan kanyargott a mester, Dio vonalai között. Következnek a kidolgozott riffek klasszikusai ördögi rock n’ roll drive-val, mint a Rock Power, a Stones Of Death, majd a zenekar a Joan Baez-klasszikus Diamonds & Rust-tal ismét visszakapcsol, természetesen a Judas Priest ’04 – ’05-ös feldolgozásában, de a Stand Up And Shout-hoz hasonlóan átültetve a Lene kosti zenei zsargonjába!
Milan úgy űzte el a klubban a hőséget, hogy derékig hamar levetkőzött, és felhívta a figyelmet arra, hogy a 17 év alatt, amíg nem volt színpadon, jókora tetoválásgyűjteménnyel gazdagodott. A második felében a srácok sorozatban lőtték ki saját anyagukat, a legerősebb, riffekre épülő klasszikusokkal: az Iron Dragonnal, a Warrior-ral és természetesen a legismertebb, legrosszabb hírű számukkal, a Russian Girl-lel. Jön a kérdés, kérünk-e még egy számot? Túl hamar eljött a koncert vége, mert a zenekar még nem tanult be új anyagot, ezért a fellépések repertoárban és játékidőben sajnos egyelőre még kissé korlátozottak. Egyébként az új lemezhez már szorgalmasan készül az új anyag. Az kvintett zárásként belecsap a Do Or Die-ba, és az egyesek ráadást követelő skandálása ellenére elhagyja a színpadot.
A srácok kiváló fellépést produkáltak. Hangzásban és kivitelezésben is, és ahogy mondtam. Krušič jelenlétével és energiájával a vezető Lene kost, aki végigvonszolja a zenekart a shown, úgyhogy egy pillanatig sem lehet unatkozni, miközben a fiúkat nézed a színpadon. Tekintve, mennyire színesek voltak a zenekar korábbi fellépései, a srácok az absztinencia évei alatt persze kissé „megkomolyodtak”. De érezni lehetett, hogy a Gromka kis színpada a Lene kostinek korántsem elég. Krušičot majd szétvetette a „lendületesség”, és egy szélesebb színpad adottságai mellett a pasas biztosan gondoskodott volna valami extra szaftos meglepetésről. Nemcsak a karizmatikus énekes esetében, hanem az egész zenekarnál is érezni lehetett egy új lendületet, fellépési vágyat, azt az akaratot, hogy a zenekar végre megalkossa azt, amitől 17 évvel ezelőtt megfosztották. Összeszokottság, tapasztalat, karizma, magabiztosság (meg persze gondosan megtermelt kilócskák). Mindezt a srácok ma rendkívül meggyőző módon tudják kamatoztatni.
A sikeres visszatérés az élők sorába a tömeg általános elismerésében szikrázott, amelynek a koncert is túl gyorsan elszaladt. Reméljük csak, hogy a Lene kosti az újraegyesülés után mer is. Mer elmenni a végsőkig. Végtére is nagy adósai maradnak önmaguknak és magának a rockszíntérnek is. A zenekar már keres fellépéseket 2009 tavaszára és fesztiválokra. Ezért a szlovén zenei életben forró koncertév ígérkezik 2009-re. Isten hozott otthon, srácok!
DANDELION CHILDREN: 1.45-
Végül a fiatal reménységek léptek színpadra. 2008 februárjának végén láttam őket a csak néhány méterre lévő Menza p.k. teremben, a garázs blues rockos Radio Moscow előtt. Azóta nagy lépést tettek előre. A zenekart Jure (ének, gitár, basszusgitár) és Katja (dob) vezeti, a színpadon pedig ott van Anže is, aki Jurével cserélgeti a basszusgitárt és/vagy a gitárt. Érdekes, hogy ezúttal nem volt ott Borut bácsi (aka Uncle B), aki általában basszusgitározott a színpadon.
Elsősorban Katja csiszoltabb dobolásában volt érezhető nagy előrelépés attól az időszaktól kezdve, amikor 2008 februárjában láttam a zenekart, mostanáig. Jure is magabiztosabb, bátrabb énekesnek hatott. A zenekar különböző hatásokat visz a zenei megoldásaiba. Mondhatnánk, a rock zene valamilyen változatába kezdtek bele, ami a múltból merít többféle zenei hatást. Eléggé indie-nek hatnak, de retró beállítottsággal. A számokban érzed a blues power esszenciát, bedobhatnak ska elemeket, sőt „betépettnek” („stoned”) is hatnak, vagy felgyorsulnak rock n’ roll vágtává. A lényeg azonban ugyanaz. Kiállítani a rock zene energiáját a színpadon, és szabadjára engedni az emberek között! És ez a zenekarnak sikerült is. A zenekar fiatal, és minél több fellépésre van szüksége. Kell neki egy kicsit világosabb irány is abban, hogy mit akarnak, vagy más szóval: „Még kicsit keresgélnek”. A daloknak világosan ki kell emelniük az alapmotívumokat, folyékonynak kell lenniük, és bőr alatt ragadósnak már elsőre hallgatásra, nyújtás és bonyolítás nélkül. Pillanatokra ez sikerül is a zenekarnak minimalista riffekkel, amelyek még a White Stripes-ra vagy a Queens Of The Stone Age betépettségére emlékeztetnek az „Oliveri-féle” időkben. Biztató, és ami a fő: a zenekar fejlődik tovább!
Végezetül hozzátenném, hogy az esemény teljes mértékben sikerült. Dicséret illeti a pitypangpihe-rajongó Jurét (Dandelion Children) mint fő és felelős szervezőt, hogy a dolgok úgy mentek, ahogy kell. A látogatottság nagyon jó volt, amihez három alapvető tényező járult hozzá: az ingyenes belépő, a csapadékmentes idő és a szombatot követő munkaszüneti nap. A Metelkova idillje, na!
fotók (Lene kosti): Jadran Tomšič
fotók (Hare Krišna Hippie Grooves & Dandelion Children): Aleš Podbrežnik
Setlist
1. I Got The 2. Stand Up And Shout 3. Rock Power 4. Stones Of Death 5. Diamonds & Rust 6. Iron Dragon 7. Warrior 8. Russian Girl 9. Do Or Die
Képgaléria
























