Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés dátuma: 2021. 6. 18.
Producer: Uroš Milkić
Az album hossza: 32.58 perc
Műfaj: Alternative Rock / Post Punk / Indie
Értékelés: 9.0/10
A Lelee egy újabb rendkívül érdekes, szokatlan alternatív rock formáció, amely a nem kevésbé izgalmas, független Moonlee Records kiadó szárnyai alá húzódott. A kiadó az alternatív rock jellegű, független zenekarok felkutatására és gondozására szakosodott, azokéra, akik főként a volt közös állam, Jugoszlávia földrajzi térségéből és kulturális közegéből érkeznek.
Háromtagú, Ljubljanában működő zenekarról van szó, bár a csapat minden szélrózsa irányából verbuválódott. Az énekes és basszusgitáros Jelena Rusjan, akit sokan ismerünk a legendás Borghesia jelenlegi felállásából és a Trus! zenekarból, eredetileg belgrádi, a gitáros Damjan Manevski Macedóniából érkezett, a dobos Jan Kmet pedig a mi hegyeink szülötte. Igen érdekes kombináció tehát, amely önálló, magából építkező zenei világot teremt, ezt dokumentálja a „Čuka bija pumpa” című stúdióbemutatkozás.
A Lelee nagyon muzikális zenekar. Háromtagú formációként pontosan az, amire minden trió szüksége van, és amit egy igazi rocktriótól elvárunk. Zabolátlanságot, megfékezhetetlenséget sugallnak, miközben első hallásra megfékezettnek, sőt megzabolázottnak hatnak. Mégis gyorsan kiszúrod és megérzed azt a balkáni szikrát, amelyet a színesen összegyúrt zenei DNS gerjeszt. Megérzed azt a vadságot, nyugtalanságot, amely az ilyen helyzetekben mindig felszínre tör, és átjárja a térség önálló hangú zenekarait. Jelena vezető vokálja, Jan monolitikus, keményen odavágó dobjai, az áthatóan erőteljes basszusmenetek és Damjan helyenként „Cure-os” játékú, aktív gitárja a régi jugoszláv post punk és new wave iskola örökségére emlékeztet. Ugyanakkor a zenekar belsővé tett indie karizmát hordoz, amely az album során végig jól érezhető.
A zenekar a sokféle művészi kihívásra is nyitott. És ez nagyon jó. A kifejezésmód ápolása és a művészi fejlődés szempontjából a jövőben is. Az hangszerelést időnként szintetizátorok bevonásával tárják fel (Kopnež, Srce), a Ništavilo című dalban pedig a megfelelő pillanatban és a megfelelő helyen szaxofon is megjelenik, ami remekül illeszkedik a kompozíciók természetéhez. A Ništavilo az album egyik legérdekesebb szerzeménye, nagyon különleges, egyfajta művészi kitérő, a pop art esztétika elemei pedig ebben a dalban még hangsúlyosabbak. Ettől még David Bowie sem szégyenkezett volna az „Aladdin Sane” megírásakor.
A nyitány és a záró rész az album legfeszesebb, legélesebb szakasza, ami az alternatív rock műfajában várható és kívánatos. A sebességre építő megközelítés különösen az albumot záró Generacija XYZ-ben érződik, amely dübörögően felgyorsított pofonokkal és dühösebb vokállal ássa ki a talajt a lábad alól, ettől a szám punk rockos garázshangulatot kap. Máskor viszont a zenekar „artos” is tud lenni. A dalok lényege ugyanis egy nagyon érdekes, színes indie pop és post punk rock képeskönyv, ami főleg a lassabb részeknél, Jelena Rusjan vokáljának hangzása miatt, amely időnként „bódultan álmodozó” karakterével (amit a szintetizátorok pasztellszínei erősítenek) úgy szólít meg, mintha a túlvilágról érkezne (Kopnež), valamint a már említett monolitikus ritmusfigurák miatt az ilyen pillanatokban „tripes” hatást, sőt enyhe pszichedelikus fátylat is megidéz.
A gitár sok teret betölt, annak ellenére, hogy hű marad a tiszta hangzáshoz. Közben nosztalgikus „jangle” csengést fejleszt ki, amely fenomenálisan összeborul a vastag basszusvonalakkal és az egyszerű, közvetlen ritmusokkal. Leegyszerűsítve: a trió remekül osztotta el az energiavonalait egy klasszikus rocktrió kreatív háromszögében, a kompozíciókban pedig, hangszerelésben és előadásban egyaránt, nagyon merészen és hatékonyan töltötte ki és használta ki azt a teret, amely az ilyen alternatív rock hangzásvilágban megnyílik.
A Lelee különc társaság. Önálló zenei természetet építenek, amely egyszerre különleges, mégis olyan otthonosan szólít meg, mint ahogy az oxigént lélegezzük. Az ilyen zenei karaktert pedig mind megértjük, akik Délkelet-Európából, a Balkán nyugati és középső régiójából származunk. A Lelee tehát olyan kombó, amely minden figyelmet megérdemel az art jellegű alternatív rock prózát kedvelő gurmék és búvárok részéről, kötelező, szokatlan kifejezésmóddal fűszerezve.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Izvan sebe (3:39)
2. Fasciniran (sum od mnogu lugje) (3:15)
3. Ništavilo (3:16)
4. Čudo (4:18)
5. Kratkog daha (2:48)
6. Poželuvam (5:15)
7. Srce (3:20)
8. Kopnež (5:10)
9. Generacija XYZ (2:53)
Felállás:
Jelena Rusjan – basszusgitár, ének
Damjan Manevski – gitár, vokál
Jan Kmet – dob
Közreműködő zenészek:
Blaž Gracar – szintetizátor a 8. számban
Andrej Fon – szaxofon a 3. számban
Uroš Milkić – szintetizátor a 7. számban, vokál a 3. és a 9. számban
