Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: Repertoire Records
Megjelenés: 1972
Játékidő: 37:51
Értékelés: 4.5/5
A „Last Autumn’s Dream” a legendás progresszív rockerek, a Jade Warrior harmadik albuma volt, akiket mindig is rendkívül nehéz volt bármilyen konkrét (al)műfaji fiókba begyömöszölni. Pályájuk elején leginkább az ambient irányba húzó progresszív rock különleges keverékével lettek híresek, amelyre a világzene, a szimfonikus hangzás, a folk, a klasszikus rock és időnként a dzsessz fúziója volt jellemző. A Jade Warrior már azelőtt kísérletezett a világzenei elemekkel, hogy az a hetvenes évek közepén nagy divattá vált volna, így ezen a téren jogosan tekinthetjük őket úttörőknek. A legtöbb más progresszív rockzenekarral ellentétben, amelyek akkor bukkantak fel, amikor a proggal már „in” volt lenni (1971 körül), és így lekésték a progresszív rock úttörőinek első vonatát (1966-1970), ők végig makacsul a saját hangzásukat építették, és az inspirációt soha nem a befutottabb honfitársaiknál keresték.
Érdemes megemlíteni, hogy a „Last Autumn’s Dream” volt az utolsó szabályos Jade Warrior-album Allan Price dobossal. Az ő távozásával a dobok gyakorlatilag teljesen eltűntek a zenekar hangzásvilágából, és ritmikai alapként csak a ütőhangszerek maradtak (a vendégzenészek alkalmi közreműködésétől eltekintve). Egyben ez volt a zenekar utolsó szabályos stúdióalbuma Glyn Haward basszusgitáros, akusztikusgitáros és énekes számára is, aki Price-szal és a másik két taggal együtt aktívan részt vett a dalszerzésben a „Last Autumn’s Dream” lemezén. Egészen csodával határos visszatéréséig, 26 évvel később, a „Now” című albummal (2008), a Jade Warrior a Jon Field–Tony Duhig duóból álló, instrumentális formációként működött. A „szabályos” szót azért használtam, mert a klasszikus, négytagú felállás közvetlenül a feloszlása előtt, ugyanabban az évben (1973) még felvett két albumot, az „Eclipse”-t és a „Fifth Element”-et. Mindkettő hivatalosan csak 1998-ban jelent meg a kiadó, az Islands körüli bonyodalmak miatt – ugyanaz a kiadó volt felelős azért is, hogy a zenekar az ambientnek és a kreatív világzenei fúziónak elkötelezett instrumentális duóvá alakult.
Akárcsak az előző két Jade Warrior-teljesítmény, a „Last Autumn’s Dream” is a lehető legeklektikusabb kínálattal szolgál: összetett, kreatív kompozíciók sorakoznak rajta, amelyek újszerű módon lépik át a műfaji határokat. A dallamos, pasztorális balladában, az „A Winter’s Tale”-ben leginkább Haward introspektív éneke ragyog, finom akusztikus gitárdallamra építve, és bepillantást enged a zenekar szubtilis oldalába, amely a legtöbb művük hangulatát tekintve gyakran szertelen, pozitív energiával tűnt ki.
A „Snake” hatásos kontrasztot teremt, hiszen hirtelen szinte tiszta hard rockkal van dolgunk, ahol Tony Duhig rendezésében fent csiszolt blues-gitárfutamok uralkodnak. A hard rockos „illúziónak” vége, amikor megjelennek Field közbeékelt fuvolabetétjei, a dobolás pedig a végén teljesen elsodor a dzsesszes vizekre. A „Dark River” a világzenére (ezúttal valahol a Távol-Keletre) épülő, introspektív Jade Warrior-instrumentális tökéletes prototípusa, amilyen a későbbi, instrumentális irányultságú lemezeik többségén uralkodott. A feszült, titokzatos atmoszféra – a finom akusztikusgitár-pengetés a háttérben ingerült fuvolakísérettel – közelgő vihar sejtelmét kelti. A „sámáni ütőhangszerek” kiváló kísérete, a világzene nélkülözhetetlen eleme, tovább mélyíti a drámai hangulatot.
A „Joanne” egy újabb keményebb, hard rockosan sós szerzemény álmatag, bluesos gitárfutammal, amilyen a jövőbeli lemezeiken teljesen szokatlan lesz. Ennek a kultikus zenekarnak a szokásos mércéjével mérve nem mondható kiemelkedőnek, de jó bizonyíték arra, hogy a Jade Warrior valamilyen alternatív dimenzióban akár minőségi és meggyőző hard rock zenekarrá is válhatott volna. Az „Obedience” a hagyományos ütőhangszerek és a vicsorgó gitárpasszázsok változatos szövedéke, amelynek végeredménye keleties színezetű, szinte ünnepélyesen csengő atmoszféra. Az ambient, pozitív energiát töltő „Morning Hymn” csodálatos, álmodozó dallamot tartalmaz akusztikus gitáron és fuvolán, miközben Haward hihetetlenül átélt éneke – legalábbis az introspektív oldalt tekintve – itt talán a legjobb a Jade Warrior-tagként töltött pályafutásában.
A rendkívül eklektikus „May Queen”-ben a világzene mellett szimfonikus és funkos elemekkel is játszanak, a hangulatot pedig szinte karibi ritmusba billentik. A funkos kísérlet, a „Demon Trucker”, ahol a játékos, már-már táncolható ritmikáról tehénkolompok gondoskodnak, talán pályafutásuk legkommerszebb szerzeménye. Egy rövidebb gitárszólóval Tony kisebbik testvére, David Duhig is rajta hagyta a keze nyomát. Az ambient csemege, a „Lady of the Lake”, ahol finoman keresztezi egymást egy pasztorális akusztikusgitár-dallam és Duhig jellegzetes elektromosgitár-passzázsai, az eredeti Jade Warrior-varázslat szép példája. A záró instrumentális, a „Borne on to the Solar Wind” pedig romantikus-hipnotikus, keleties ambientjével, ahol a gitárharmóniák kissé már a kotóra, a hagyományos japán húros hangszerre hajaznak, szép betekintést nyújt a zenekar további jövőjébe
A „Last Autumn’s Dream” a korai Jade Warrior csúcspontját jelenti, amikor a zenekar hangzásvilága egyforma mértékben épült a rockra és az ambientre, az utóbbi pedig még nem vette át az uralmat. Az album meglepően jó fogadtatásra talált a hallgatóság és az akkori kritikusok körében is, főleg az „A Winter’s Tale” és a „Demon Trucker” (mindkettő kislemezen is megjelent), ezért kereskedelmi szempontból a legsikeresebb műve a zenekarnak. Ez egyben a legtöbb is volt, amit a tömegek rokonszenvének megnyerése felé tettek, hiszen hamarosan egy meglehetősen drámai stílusváltás következett, amellyel teljesen elidegenítették maguktól az elkötelezett rockereket, másrészt viszont még inkább megnyerték a széles zenei spektrumra nyitott hallgatókat. Alacsony kereskedelmi profiljuk sajnos azt eredményezte, hogy a hetvenes évek egyik legeredetibb progresszív rockzenekara manapság gyakran elsikkad a figyelem mellett, bár cserébe teljesen megőrizték művészi önállóságukat.
Felállás
Tony Duhig – elektromos gitár
Jon Field – fuvola, zongora, ütőhangszerek, akusztikus gitár
Glyn Havard – ének, basszusgitár, akusztikus gitár
Allan Price – dob
VENDÉGZENÉSZ:
David Duhig – gitár (1 és 8)
Produkció
Jade Warrior
Számlista
1. A Winter’s tale (5:11)
2. Snake (3:02)
3. Dark river (6:33)
4. Joanne (2:53)
5. Obediance (3:19)
6. Morning hymn (3:36)
7. May queen (5:22)
8. The demon trucker (2:34)
9. Lady of the lake (3:17)
10. Borne on to the solar wind (3:02)
