Szerző: Jernej Vene
Előadó: Zucchero
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: 2012
Játékidő: 49:57
Értékelés: 3.6/5
Az olasz pop középső generációjának első számú exportcikke Zucchero Fornaciari. Nagyobb példányszámban fogynak a lemezei, mint Eros Ramazzottié vagy Vasco Rossié. Előtte az öreg gárda áll, Luciano Pavarotti, Adriano Celentano, Toto Cutugno, Milva és Patty Pravo. A felsoroltaknak persze hosszabb pályafutásuk is van.
Ahogy az olasz „nagyobb formátumú” énekeseknél szokás, a lemezeik több nyelven is léteznek. Zucchero 1970-ben, zsenge tizenöt évesen kezdte a pályát. Majdnem újabb tizenöt évre volt szüksége, hogy sikerüljön az áttörés. A hangszertanulásra és a kocsmákban, lebujokban való fellépésekre szánt órák megtérültek, amikor összepakolt és elment Los Angelesbe. Megismerkedett a basszusgitáros Randy Jacksonnal (játszott Santanával, Jean Luc Pontyval, Bob Dylannel, Aretha Franklinnel, a Journey-ben és sok másnál), akivel felvették az áttörést hozó Zucchero & Randy Jackson band albumot. Mondhatom, hogy a Blue’s (1987) című lemez óta, amelyen a Senza una donna is szerepel, Szlovéniában is ismert, nem csupán a Primorska vidékén. Adelmo Fornaciari – ez az igazi neve – a nyolcvanas évek végén vetette bele magát a világ zenei piacának meghódításába. Mindannyian ismeritek a duettjeit Paul Younggal, Sheryl Crow-val, Randy Crawforddal és sok mással.
Az album címe, a La sesion Cubana, már mindent elmond. Zucchero régóta hordozott magában egy latinos beütésű lemez iránti vágyat. A régi álmot kubai zenészek csapatával közösen váltotta valóra. A dalválogatásban szabad keze volt, talán leírhatom, hogy a meggyőző, vagyis a gyors megoldást választotta. Néhány nagy slágert kubai hangulatba öltöztetett, megváltoztatta a ritmusukat, és a salsa és a rumba mulatós világába lökte őket. Az anyag másik felét eddig kiadatlan dalok adják, amelyek a fiókjában hevertek, mert nem hallotta bennük az igazi pop- vagy rockdalt. Mégsem dobta ki őket, különleges bánásmódra vártak.
A zene alapjában véve félreismerhetetlenül olasz, a hangszerelés viszont világpolgári jelleget ad neki. Mint tudjuk, a kubai zene temperamentumos, csábító és édesen álmodozó. A saját szerzeményeit, amelyek amúgy kancone, pop, blues és rock formájában élnek, Don Was segítségével öltöztette át sikeresen; Was az utolsó két albumon is a producere volt. Ahogy Zucchero lelkesedik a bluesért, és szívesen emlegeti New Orleanst az egyik fő inspirációs forrásként, most azt a kihívást tűzte ki maga elé, hogy kubai hangzású albumot vegyen fel. Sikerült egy kellemes és rendkívül hallgatható lemezt összehoznia. A zenéje élvezkedő lazasága régóta állandó, most viszont még markánsabb arcot kapott. A nagy sztárok gyakran elvesztik a kapcsolatot a valósággal, ami olykor a zenében is megmutatkozhat. Főleg a fókusz hiánya és a munkában tanúsított elégtelen elkötelezettség szokta romba dönteni a még oly szép és vonzó célt. Zucchero itt ravaszul ügyes, pontosan tudja, hogyan vezesse el az ötletet az ízletes, érett gyümölcsig. Főként természetes hangszerelésre épített, így organikus, nyárias, szellős zenét kapott. Zucchero természetesen az új lemezen is olyan, már bevált zenészeket hívott meg közreműködni, akik a korábbi projektekben is segítették.
Érdekes a La sesion cubana nyelvi keveredése is. Olasz, angol, spanyol és portugál: ezeken a terepeken győzi meg Zucchero a kétkedőket félreismerhetetlen bájával és éppen megfelelően szomorkásan érdes hangjával.
A La session cubana jó választás szilveszteri bulikra, természetben tartott piknikekre vagy gondtalan autózásra a tájon (és az időn) át. Zucchero megfelelően nemesítette és alakította át az ismert anyagot, sokakhoz pedig a kubai hangok temperamentumos füzérét is közelebb viheti.
Felállás
Zucchero – ének, gitár, zongora, orgona
Pucho Lopez – zongora
Elmer Ferrer – tres, gitárok, mandolin
Blake Mills, Waddy Wachtel – gitárok
Michael Fernandez – basszusgitár
Horacio „El Negro” Hernandez – dob
Jose Luis Quintana, Joaquin Nunez Hidalgo – ütőhangszerek
Peter John Vettese – billentyűs hangszerek
Sexto Sentido kórus, Bebe, Djavan, Chance – vokál
Produkció
Zucchero, Don Was
Dallista
- Nena
- Baila (Sexy Thing)
- Un Kilo
- Never is a moment
- Guantanamera (Guajira)
- Cuba libre
- L’urlo
- Everybody’s got to learn sometime
- Love is all around (Still)
- Così celeste
- Pana (feat. Bebe)
- Ave maria no morro (feat. Djavan)
- Sabor a ti
