La Bamba, tequila, Tito & Tarantula! (2008)

Végtelen sivatagok, perzselő nap, kaktuszok és tequila. Ez mind Texas. Onnan érkeznek Tito & Tarantula is, akik épp a legutóbbi albumuk, a „Back Into The Darkness” promóciós turnéján járnak. A korábbi, nem túl sikerült lemezek után úgy tűnik, ennek az utolsó korongnak fényesebb jövő áll előtte, amit a koncertjeiken összegyűlt közönség is igazol. Csütörtökön, 6-án, a mariborI MC Pekarna klubban sem volt ez másképp.

Tito Larriva (ének, gitár), a „Desperado” és a „From Dusk Till Dawn” „sztárja”, valamint Tarantulái, Steven Hufsteter (gitár), Alfredo Ortiz (dob) és Caroline „Lucy LaLoca” Rippy (basszus) fellépése a meghirdetett 22 órai kezdéshez képest egész negyvenöt percet csúszott, de a várakozás senkit sem zavart. A nagyjából százötven fős tömeg apraja-nagyja sörözgetett, és a félhomályban mindenről dumált, csak a zenéről nem. Át kellett rágni a mindennapi dolgokat meg a pletykákat. És bár ezt a „tevékenységet” főleg a gyengébbik nemnek szokás tulajdonítani, a férfiak sem különbek, egy fikarcnyit sem. A közönség ennek ellenére azonnal megmutatta magát: hangos tapssal és (biztató) füttyökkel köszöntötték a hölgyet és az urakat a színpadon, akik nyitásnak valami vadonatújat durrantottak el. Az „In My Car” a legutóbbi stúdiólemezen, a „Back Into The Darkness” (2008) című albumon található, amelynek a turné is szól. Tito megjelenése és reszelős hangja egy hajszálnyira hasonlít a legendás Lemmy Kilmisterére, a Motörhead hajtómotorjáéra. A különbség csak annyi, hogy Tito egy kicsit jobban tartja magát, mint Lemmy. Mégis, a rock`n`roll nyilvánvalóan senkit sem kímél. Jött a „Strange Face Of Love”, amit mind jól ismertek a már említett „From Dusk Till Dawn” című filmből, Robert Rodriguez rendezésében és Quentin Tarantino forgatókönyvével. Ha mégsem rémlik a dal, gondoljatok arra a jelenetre, amikor Salma Hayek kígyóval jár erotikus táncot. Akinek a gondolatai messzire kalandoztak, az hamarosan „kijózanodott” a „Clumsy Beautiful World” alatt. Ez a szám az 1999-ben megjelent második stúdióalbumon, a „Hungry Sally & Other Killer Lullabies” lemezen található, amely a sikeres debütáló albumhoz, a „Tarantism” (1997) című lemezhez képest igazi csalódás volt. Ettől függetlenül a népnek így is bejött. Kicsit kevésbé jött be a közönségnek a „Dust And Ashes” és a „Monsters” a legutóbbi stúdióalbumról. Az egyik ok valószínűleg az, hogy Tito & Tarantula nem kommersz zenekar. Ez viszont rögtön megváltozott a „Crime And Shame” (Little Bitch, 2000) alatt, pedig az az album sem volt túlzottan sikeres. Különösebb sikerrel a 2002-ben megjelent „Andalucia” sem büszkélkedhet, mégis a „La Flor De Mal” megremegtette a padlót a lábunk alatt. Ugyanez igaz a „Motorcycle Girl”-re. Ezután jött az újabb dalokból álló csokor: „Preety Wasted”, „Murder, Money” és „Machete”, amelyek az új albumról a legtapsosabb számoknak bizonyultak. Fölösleges beszéd nélkül Tito & Tarantula még két dallal folytatta a „From Dusk Till Dawn” filmből. Ez volt az „After Dark” és az „Angry Cockroaches”, amiket megfűszereztek a „Torn To Pieces”, az „End Of Everything” és az „Effortless” számokkal. Az első és az utolsó az „Andalucia” igazi gyöngyszeme, de a „Back Into The Darkness” lemezről az „End Of Everything” is több mint kiválónak bizonyult.

Rövid szünet következett, de a mexikói experimentális rock mesterei idő előtt visszatértek a színpadra a „Hombre Secreto” című számmal. A közönséget, amelynek elfogyott az ereje a „Tito, Tito, Tito” kiabálásban, a „Come Out Clean” ismét üzemi hőmérsékletre melegítette, a „La Bambi”-ról pedig már ne is beszéljek. Ennek az örökzöldnek Tito reszelős hangja és a mexikói dallam különleges báját adott. Bár az óra már jócskán elmúlt éjfél, a népes tömegnek még mindig nem volt elég. Tito & Tarantula tartott még egy rövid szünetet, majd zárásként elsütötte a „This House” és az „Anarchia” számokat. Az estét a kiváló, nyomulós „Pistolero” zárta, amit összekevertek a „Forever Forgotten” című számmal. Még egy meghajlás, és legközelebb találkozunk …

 

Szöveg: Lea Lesar

Fotók: Aleksander O.