Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Ljubljana, KUD France Prešeren
A koncert dátuma: 2008. 04. 22.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 16€
Alig három héttel az utolsó KUD-beli hajrázás után a klub ismét metalos estére hívott. Ha a Headbanging KUD-on még death és thrash metal hangjaiban fürödtünk, a fáradhatatlan Dirty Skunks ezúttal feketébe, ködbe és a black metal embergyűlöletébe burkolta a KUD-ot. Igazi mini black metal fesztivál ígérkezett négy zenekarral – a fiatal Naberiusszal, a tengerparti bajnok Somrakkal, a Nibiruként újra talpra állt Magus Noctummal, valamint a szerb black metal óriásával, a The Stone-nal.
Elsőként a ljubljanai Naberius szentségtelenítette meg a színpadot. A banda szorgalmasan gyűjti a koncertkilométereket, és ez a deszkákon nagyon is meglátszik. A négyes összeszokott és jéghideg black metalos, és bár a színpadon kissé statikus, a kisebb mínuszokat kiváló black metallal feledteti. Változatossá és dinamikussá különösen az Occultus/Seb páros dallamos futamai teszik, amelyeket érdekes apokaliptikus riffekkel fűszereznek, a szentségek fölé zúduló agóniát pedig a vokálisan dühöngő Occultus önti a közönségre. Remek hangulatot teremtenek Khor dobjai is, amelyek nem csupán a szokásos black metal blast beatekből állnak, hanem néhány színes átmenetből is, bőven használt crash cintányérral, a basszusgitár pedig – bár többnyire méhzümmögő, black metalos – szépen kitölti a teret, Vraan basszeros ráadásul egyben a zenekar legdinamikusabb tagja. A Naberius jelenleg a Negligence stúdióban veszi fel az első lemezét, és az itt hallottak alapján igazán minőségi darabot várhatunk a hazai black metal színtértől.
A Naberius meglepően hosszú szettje után egyre többen gyűltek a színpad elé. Jó látni, hogy nálunk egy black metal zenekar is kap akkora közönségtámogatást, mint amekkorát a tengerparti black metal szupergrup, a Somrak. Ők alig két héttel a Channel Zero-beli fellépésük után ismét megszentségtelenítették a fővárosi színpadot. Megalkuvás nélküli, nyers, istenkáromló, és minden, ami a black metalhoz tartozik – ez a Somrak. Méghozzá hatványozottan! Az első lemezük, a The Abhorred Blessings élőben még sötétebb fényben szólal meg, és pont akkor, amikor a hangulat fokozódni kezdett, a Somrak épp szétszaggatta volna a vallás béklyóit, a közönség pedig bemelegedett, a srácoknak a hatalmas csúszás miatt idő előtt le kellett zárniuk a műsort. Kár, mert bebizonyították, hogy nem hiába a hazai black metal színtér egyik legnagyobb neve, de épp ezért még nehezebb lesz kivárni a következő koncertjüket. „Sound the Trumpets of Malevolance”! Ave Somrak!
Harmadikként a Nibiru lépett színpadra, az egyetlen zenekar corpse paint nélkül. A gonosz imidzs hiányát szerencsére több mint sikeresen pótolják fantasztikus blackened thrash metaljukkal, erős közel-keleti felhanggal. A Nibiru a legendás Magus Noctum hamvaiból emelkedett fel, amely két kiváló albummal – a Guardian of the Desert (2003) és a The Fall of Shin’ar (2004) – mindig szerepelni fog a szlovén metal történetében. A közönség és a sajtó nagy visszhangja ellenére a banda sajnos túl korán feloszlott, majd tavaly télen tért vissza Nibiru néven. A színpadot a nyitó legendás rombolóval, a The Fall of Sumeria-val vették be, és sajnos már az elején kiderült, hogy éppen a Nibirunak lesz a legtöbb gondja a hangosítással. Maret gitárja teljesen elmosódott és sáros volt, a legzavaróbb tényező pedig Oybl dobjainak siralmas triggerezése, a billentyűk pedig eleinte nem is hallatszottak eléggé. Az elég rossz hang és az időnkénti összecsiszolatlanság ellenére a Nibiru bebizonyította, miért az egyik legjobb zenekar jelenleg, még ha a régi Magus Noctum-anyagot játsszák is. David az utolsó, tavalyi K4-es koncert óta igazi vadállat frontemberré érett, kiváló, mérgező orgánummal, jobb dalok közti összekötéssel, szüntelen hajrázással és fenomenális szólókkal. Diana remekül beilleszkedett a Nibiruba, és jó volt ismét szinte minden dalnál hallani a billentyűs alapokat, amelyek felejthetetlen mezopotámiai/sumér hangulatot teremtenek. Néhány bakival együtt is nagyon jólesett újra hallani az emlékezetes dalokat, mint az After Many Aeons, a Kings of the Desert Dawn és a Battle For Superior Race. A Nibirunak még kell néhány új koncertkilométer, de jó úton haladnak afelé, hogy túlszárnyalják a Magus Noctum örökségét.
Az estét a szerb black metal legendák, a The Stone zárta. Egy jó fél évvel ezelőtt a Metal Maniában már lenyűgözték a közönséget, így a Szlovéniába való visszatérés csak idő kérdése volt. Glad frontembernek épp csak ki kellett mondania, hogy „Mi smo The Stone iz Srbije, zdravo Ljubljana”, és a közönség megvadult. A The Stone nem hiába a szerb színtér óriása, ezt Ljubljanában is bebizonyították. Ezúttal egy kis pirotechnikát is bevetettek: az első dal alatt gonosz corpse paintbe öltözött tűzokádó lépett a színpadra égő kaszával. Kvlt! Glad a begyakorolt mozdulataival megmutatta, hogy igazi frontember, Demonetras és a legendás Kozeljnik pedig remek, mérgezően hideg black metal riffeket lőtt. A szlovén metalosok szívét a The Stone különösen a szerbhorvát szövegekkel melegíti át, amelyek remekül szólnak, kifejezetten black metalra termettek, a témáik pedig a szláv pogányságból merítenek. A látottak alapján a The Stone Szlovéniában ismét több mint szívesen látott vendég. Čujete li, smeju nam se mrtvi… Hahahahahahahahaha!!!
Fotók: Aleš Podbrežnik
Szöveg: Rok Klemše
Képgaléria
