Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kočevje / Športni park Gaj / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. június 14.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 5,00€
Az elmúlt években Kočevje igazi zenei virágkorát éli. Felfigyeltünk rá, és arra az erős „rock ‘n’ roll” csillagra, amely Szlovénia ezen a csücskén felragyogott, már nem mehetünk el szó nélkül. A kočevjeiekkel nem lehet viccelni. Erre hívta fel a figyelmet a 2012-es „Kočevje špila Grupni” válogatás (RockLine-kritika ITT), és erre emlékeztet az aktuális „Kočevje špila – Lik Of” (2013) is – RockLine-kritika ITT. Állítólag már maga Kočevje városa is 25 olyan zenekart számlál, amely így vagy úgy „megmártózott” a rockzenében. Az összefogás a siker záloga, és ebben a kočevjeiek példát mutathatnak a többi szlovén régiónak! A Društvo kočevskih glasbenikov égisze alatt idén is megrendezték a „Kočevska rock scena” fesztivált! Tavaly két napos volt a rendezvény, idén egybe sűrítették, hét fellépő zenekarral és rengeteg egyéb okkal az önfeledt szórakozásra és kikapcsolódásra, mint például a láncfűrészhajító verseny! A láncfűrész éppen a záró, vagyis a döntő körben repült a legmesszebbre. A győzelem Kočevjében maradt, a „gép” pedig kilenc méter 69 centiméternél ért újra földet.
Mivel minket elsősorban a zene érdekel, ebben a beszámolóban is a figyelem javát természetesen a zenének szenteljük. A szervező mindenre gondolt. Tágas színpad, kiváló színpadi világítás, remek hangosítás. Hát nem csoda. A nova goricai Agencija Gig hangtechnikusai siettek a segítségükre, akik tudják, hogyan kell ezeket a dolgokat csinálni. Este hét óra van, a színpadon egy magányos lovas áll. Pavle Benič. Kezében tizenkét húros akusztikus gitár, de mindössze hat felhúzott húrral, igazi ősrégi darab, és ennek megfelelően szól is. Benič a kočevjei régió legféltettebben őrzött zenei legendája. Saját számait játszotta, amelyeket még fiatalemberként írt, tehát több évtizeddel ezelőtt. Igazi énekes-dalszerző stílusban. Az előadása alatt érezni lehetett, hogy az ember már régóta nem gitározik rendszeresen, énekelni sem énekel rendszeresen, de az anyag, amit bemutatott, szerkezetét, dallamát és ami a legfontosabb, költészetét tekintve is tartalmilag megfogható, és megérdemli a teljes figyelmet. Sőt. Úgy vélem, Beničnek stúdióalbumot kellene felvennie és kiadnia. Természetesen egészen más gitárral a kezében. Nem azzal, amelyhez láthatóan nagyon ragaszkodik az évek során, mert folyton elhangolódik, ami becsülettel zavarta is azt a pár fület, amely a helyszínen az előadása alatt éppen „apróságokkal” foglalatoskodott.
Skrad városka Horvátországban fekszik. A határon túl, a Kolpa jobb partján. Delnice közelében. Kočevjével ellentétben déli szomszédunk azon a részén állítólag elég szegényes a rock- és metálélet, ezért kevés a zenekar. A horvát bandák így igyekeznek utat törni maguknak a földrajzilag közeli kočevjei régió fellépéseihez is. Atmosfera a neve annak a zenekarnak, amelyet a kočevjeiek meghívtak a fesztiválra, és a fent említett Skradról érkezik! A zenekar már a nyitó riffel jelezte, hogy rockos mondanivalóját tipikus retro hangzásvilágra építi, ami felkeltheti a vérbeli rockerek érdeklődését. Hendrixtől, Zeppelintől, ZZ Toptól, UFO-tól és a köztes dolgoktól. Színes. Kidolgozott, magabiztos fellépés. Különösen a póz lepett meg, amely valóban az úttörő rockzenekarokból merít, a hangzással együtt. Néhány hangzásbeli zökkenő és vokális bizonytalanság, egyébként viszont igen kellemes meglepetés, amely minden figyelmet megérdemel. A jövőben is.
Ram Session helyi banda, amely az új „Kočevje špila – Lik of” válogatásra a „Pet do (Špilej)” című érdekes számmal került fel! Ezzel nyitották a fellépésüket. A „Špileej” egyben a fesztivál fő szlogenje is! A Ram Session hangzásának alapjait gyökeres blues-retorikára építi, amelybe a rockos riffelős kesernyésség mellett funk elemeket is sző. A saját hangját kereső zenekarra jellemző, hogy nagyon szívesen kanyarodik hosszabb jam-részekbe, amelyek tele vannak bájos, kedves improvizációkkal, és ezek a zenekar nagy lelkesedéről árulkodnak. Főleg az ígéretes frontember, Primož miatt, aki egyben az összes fő vokált és a gitárt is viszi. A zenekarnak ütős, kerekded, robusztus hangú énekese van, amely az évek során természetesen még tovább vastagszik. A Ram Session tudja, mi az a tökösség. A kvartettnek persze nem ártana egy kicsit több színpadi mozgás és egy határozottabb színpadi megjelenés. De ez mind még eljön. A lényeg a zene, és az ígéretes.
Foršus edzett zenészek csapata a dinamikus, tüzes énekesnővel, Sarával. Nagyon bátran összeszokottak az anyag előadásában, ami természetesen megint saját szerzemény (Zadnja noč, Moje misli,…). A dallamok világában a rockos alapelv gyakran keveredik a poppal, főleg a női vokális megközelítés miatt, amely viszont megfelelő improvizációs érzékkel is bír, ami hatásosan megmozgatja a versszakok dallamát. Nem hiába hívják őket Foršusnak. Töltetből nincs hiány! Éppen a Foršus fellépésekor gyűlt össze a fesztiválközönség zöme, szabadon átadva magát a zenekar energiájának, és a fesztivál igazán életre kelt. A mulatozás és tombolás a színpad előtt a folytatásban sem lanyhult, amikor a színpadot a találó nevű alternatív rockerek vették át! Nem Zmaj Junij, hanem Jaguar Februar. A fesztiválest tartalmilag egyik legérdekesebb zenekara! Az alter rock képletét és a kvartett-egyenletet (ének, gitár, basszusgitár, dob) tekintve ugyan kiszámítható, de a Jaguar Februar ügyesen a maga képére formálta. Hangszerelésükbe ugyanis szaxofont is bevonnak, ami valójában elkülöníti őket az összes többi zenekartól, mondhatni a teljes szlovén rockszíntértől. Ha azt gondolnád, hogy ez a Demolition Groupra hajaz, tévedsz. A zenekarnak két erős énekese van, dinamikusan mozog a színpadon, a gitár és a szaxofon még tercett-harmóniákban is hallható. Nevükhöz híven a fiúk finom érzékkel adagolják a fellépést a szellemes őrültség és a csipkelődő pimaszság betéteivel, ami rendkívül vonzóan hat. A Jaguar Februar olyan zenekar, amely igazán remek bulit tud csapni, miközben saját hangot és zenei felismerhetőséget épít („Lep v” és „Konec” stb…).
A színpadot ezután a rutinos Skaktus vette át. A zenekar, amely nemrég elbocsátotta a teljes fúvós szekcióját, és ma már csak kvartettként uralja a színpadokat, a jól ismert számait játszotta, amelyek kompozícióként többnyire a SKA-zene kiindulópontjaira épülnek, mégpedig arra, amely a nyolcvanas években burjánzott a bolygón. Az 1999-ben alakult banda bemutatta az aktuális, 2010-ben megjelent stúdióalbumát is, amelynek a címe sem sokban különbözik („2010”), ez még csak a zenekar második stúdióalbuma, és többek között a Drobci, Čuden dan, Leta sredinskih odklonov és Tvoja zgodba számokat játszották. Szimpatikusan, némi tapasztalattal és rutinnal hozta tető alá a Skaktus a koncertjét. A fesztiválmulatságot a Static zárta. Frissen összeállt banda, két gitárral a felállásban! Szextett. Tagjai tapasztaltak és komoly úttapasztalattal rendelkeznek, mert korábban más zenekarokban játszottak. A Static, amely csak idén januárban alakult, a fesztivál keretében valójában az első hivatalos fellépését adta karrierjében, ami azt jelenti, hogy örökre emlékezni fognak rá! Annak ellenére, hogy a fesztivál lüktetése kissé alábbhagyott, hiszen már jóval egy óra után járt az idő éjjel, és a látogatók fejét erősen nyomta az alkoholszármazékok tartalma, a Static fenntartotta az érdeklődést az örökzöld slágerek feldolgozásával, ahol színes keveréket szolgáltak fel. A Heart-tól a Talk Talkig. Elég sok keresgélés volt (elszakadt egy húr), és szép csomó zökkenő az összeszokottsággal. Az énekesnő, Jasmina azonban kidolgozott vokális karizmával és magabiztos fellépéssel hatásosan elfedte a hangzásbeli és előadásbeli nehézségeket, amelyek időnként becsúsztak a produkcióba, és így a zenekarnak sikeres fellépést biztosított! Állítólag a Static már a saját anyagán dolgozik. Kívánjunk nekik sok szerencsét.
A Kočevska Rock Scena fesztivál teljes mértékben sikerült. Minden olajozottan ment. A szervezés! Talán annak is köszönhetően, hogy az idei fesztivál csak egynapos volt, és ez megkönnyítette a program lebonyolításának ellenőrzését. Reméljük, hogy a fesztivál állandó rendezvénnyé nő, a jövőben még többen látogatják, a zenekaroknak pedig ugródeszkát kínál a nagyobb ismertséghez, és segít kaput nyitni számukra a szélesebb szlovén közegben is. Remélem, hogy a község vezetői tudatában vannak ennek a gazdagságnak, és mindent megtesznek azért, hogy megvédjék nemcsak Kočevje városa, hanem az egész kočevjei régió zenei életének kulturális és művészi értékét (az önkormányzatok közötti együttműködés is elképzelhető), és segítsenek, hogy gondtalanul fejlődhessen és élhessen tovább!
Egyúttal szívből szeretném megköszönni a Društvo kočevskih glasbenikov főhadiszállásának, különösen a lelkes Zorannak és Tadejnek, a kényelemért, a pia- és kajakényeztetésért, és a többi vendégszeretetért. Viszlát a Kočevska rock scena 2015-ös kiadásán!
Képgaléria
